Egy héttel ezelőtt igértem további őszi képcsepegtetést. Az utolsó (meteorológiai) őszi napon meg is teszem. A helyszín és az időpont változatlan: Gyömrő, október 31.
Ez pedig már Svábhegy, november első napján.
Az utolsó kép már a második kerület, és még október 28.
December 1-től minden csütörtökön és pénteken 22 órakor a Filmmúzeum műsorán! Kötelező megnézni, és rögzíteni (ha még nincs meg)!
Éppen katona voltam, mikor vetítette a Magyar Televízió 11 éve. Akkor még a szüleimnél laktam, így édesanyám volt a videóra rögzítésért felelős személy. Mivel nem értett (már akkor sem) a műszaki kütyükhöz, nagyon részletesen leírtam neki, mit kell tennie. Ő nem is hibázott, csak én felejtettem el átkapcsolni a videómagnó csatornáját, így a kazettára az MTV másik csatornáján a Moty Python Repülő Cirkuszával egy időben vetített műsor került. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, nagyon mérges voltam. Később sikerült megszereznem a hiányzó részeket, de VHS-ről VHS-re másolva elég silány minőségben. Most itt az alkalom újra rögzítenem, és velem együtt mindenkinek, akik akkor hozzám hasonlóan elbaltázták, vagy azoknak, akik még meg se próbálták.
A 45 részes sorozat egyébként az életről szól – abszurd szemüvegen át. Akkoriban emlékszem, hogy majdnem minden nap eszembe jutott valami a sorozatból, teljesen hétköznapi események kapcsán. Örökké aktuális skeccsek ettől a hat zsenitől.
Jegyzetet készítettem az epizódok tartalmáról (mert a 45 részt fejben tartani ugye nehéz, és előkeresni valamit sokkal könnyebb egy füzetből, mint kazettákat tekergetni – akkor még nem volt számítógépem), íme az elsőé:
Miután kolléganőm minden InDesign-nal kapcsolatos kérdésére egy „A csodálatos InDesign…” kezdetű mondattal feleltem, megkérdezte, hogy ezért fizet-e nekem az Adobe?
Ha csak egyetlen szoftvert vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor biztosan az InDesign lenne az:) Rajongásom kifejezésének kezdeteként arra gondoltam, hogy leírom, mi a három legjobb dolog az InDesign-ban – szerintem.
Ha az InDesign-ban le akarok cserélni egy az éppen megnyitott dokumentumomban használt színt, elég ha a Swatches paletta kuka ikonjára húzom a törlendőt, majd a megjelenő Delete Swatch ablakban kijelölöm az újat, és az InDesign a régi színt, és annak minden árnyalatát (Tint Swatch – ha volt ilyen) lecseréli az újra. Ha nem cserélni akarom, hanem csak megváltoztatni, akkor egy dupla klikk a szín nevén a Swatches palettán, és máris beállítható az új szín (a megváltoztatandó színből létrehozott Tint Swatch ekkor is a „szülő” színnel együtt változik).
Ha voltál már olyan helyzetben, hogy egy raszteres képet (ez lehet akár egy kínai szöveget tartalmazó jpg is – mint nálam, egy héttel ezelőtt) kellet egyszínes (direkt színes) anyagba illesztened, akkor értékelni fogod, hogy a behelyezett grayscale képet a direkt kijelölővel (Direct Selection Tool) kiválasztva a kép feketéjét és szürke árnyalatait lecserélheted a Swatches paletta bármely színére (ahogy a középső képen egy sötétbarnára). De a kép fehér részeit is színesítheted, ha a kijelölővel (Selection Tool) választod ki a képet, és ezután kattintasz a Swatches paletta egyik színére (ahogy a jobb oldali képen a narancssárgára). Máris kész a duotone kép.
Vagyis a szövegek és képek keretei úgy viselkednek, ahogy a görbék. A toll eszközzel (Pen Tool) új csomópontokat vehetünk fel rá, régieket törölhetünk, megváltoztathatjuk az iránypontjaikat; tetszőlegesen módosíthatjuk a keretet, ahogy a görbéknél megszoktuk.
Ráadásul még nem is beszéltem arról, hogy ha mentés nélkül lépünk ki (kényszerűségből vagy véletlenül), az InDesign a következő megnyitáskor megkísérli helyreállítani az elmentetlen fájlt (és ez nagy valószínűséggel sikerül is neki); vagy hogy mekkora jóság a Photoshop fájlok beillesztésénél a psd fájl rétegei ki-be kapcsolásának lehetősége (vagy egyáltalán a Photoshop fájl beillesztésének lehetősége).
Nehéz abbahagyni, és nem is fogom. Írd meg Te is, mit szeretsz az InDesign-ban, mi az, amit nem (hátha kiderül, hogy nem a programban van a hiba), és mi az amit szeretnél tudni, csak eddig nem merted megkérdezni:). De ha nem lesz kérdés, akkor is folytatom az InDesign dicséretét – még ha az Adobe nem is fizet érte.
Rokonlátogatóban voltunk a hétvégén Orosházán, Katalin nap apropóján. Természetesen vittem magammal a fényképezőgépemet is. Ez itt egy fába zárt kaméleon:
A megúnhatatlan, kihagyhatatlan, ezerszer ismételt gyönyörű naplementéim legújabb darabkái:
Eddig a tegnapi Orosháza, a következők pedig már ma készültek, úton hazafelé:
Még itthon, a garázs előtt sem tudtam abbahagyni:
Néhány napja figyeltem fel erre a plakátra az utcai hirdetőoszlopokon, tegnap pedig egy részletes programfüzethez is hozzájutottam. Szép munka, jó volt kézbe venni, átlapozni, elsőre megfogott, ahogy a plakát is. Egyszerű elemekből ízlésesen összeállított, nem telezsúfolt, a lényegre szorítkozó, könnyen áttekinthető, figyelemfelkeltő. Tetszik. Az alábbiakban kedvcsinálóként a fesztiválhoz egy idézet a Millenáris honlapjáról.
Egyszerre több helyen, egyszer és többször, most először INTRO Fesztivál, modern művészeti összefogás a MILLENÁRIS PARKban – az A38 Hajón – a MŰCSARNOKban és a TRAFÓban! Különleges nemzetközi zenei és színházi csemegék, médiaművészeti kiállítások, világhírű performerek: Ben Patterson, Oi Va Voi, Count Basic, NamysĹ‚owski, Nils Petter Molvaer, Szemző Tibor, Frenák Pál, Ágens … Légy jelen! Légy aktív és interaktív részese a Jövő Háza kiállítást megelőző modern művészeti összefogásnak!
A programok: Millenáris Park | A38 | Műcsarnok | Trafó
És néhány oldalpár a programfüzetből:
Elővettem a súlyos fotónegatív köteget, és utánatúrtam a dolognak, pontosan mikor ismertem meg a Kispál és a Borz zenéjét. 1997 nyarán volt az a pincebuli, az első és legemlékezetesebb görcsönyi, pontosabban akkor még hegyszentmártoni. Itt tette bele a magnókészülékbe Kispál kazettáját ifjabb Kiss Ernő Sárbogárdról, és mutatta be nekem, a pécsinek a pécsi Kispál és a Borz együttes zenéjét. És levesek készültek porból, jött a jövőből jövő lövő, aztán szólt a dal poharakról, volt ágy, asztal, de tévé az már nem, és nem is hiányzott, mert volt bor. Nagyon sok bor, amit mi mind megittunk, és nem elírás a cím. Jajj de nagyon jó volt! És jó most is, itthon, Budapesten, télen, egy meleg tea mellet, blogba írva, visszagondolva.
Aztán néhány évvel később, mikor már a számítógéppel is összebarátkoztam, csináltam egy Kispál és a borz szövegkönyvet ajándékba – egy kedves lánynak. Aztán egy másik kedves lány megmutatta ezt az együttes menedzserének, én megkaptam a Lovasi (az énekes) számát, találkoztunk, és a végén egy igazi könyv lett belőle. Erre is jó visszaemlékezni. A találkozásokra, a fotózásra Patacson, a zenekar próbatermében (és az udvaron – abból lett a címlap), András (az énekes) közvetlenségére, és kedvesem segítségére, aki beavatott a könyvkészítés alapjaiba, nélküle nem is tudom, hogyan született volna meg ez a könyv (a tipográfiájára nem vagyok büszke, ha most készülne, sokkal szebb lehetne…).
Egy nagy köszönet Mikinek a pincéért, a borért és Ernőért; Ernőnek a Kispálért; Erikának, hogy kölcsönbe visszaadta az ajándékát; Anikónak, hogy elvitte és megmutatta Tóth Tibinek; kedvesemnek, hogy segített összerakni az egészet; Lovasi Andrásnak (az énekesnek) a zseniális dalszövegeit, hogy volt mit összerakni – és hogy ezt rám bízta –; és az egész zenekarnak a lemezeket, a koncerteket, a felejthetetlen élményeket és hangulatokat.
A könyv egyébként még most is kapható – legalábbis a kiadó honlapja szerint csak két napot kell várni rá, és a zenekar szerencsére még ma is hallható.
A többséggel ellentétben én szeretem az őszt. Ezért is sajnálom, hogy az ideiről lemaradtam. Legalábbis a fotózásáról. Arról a néhány napról, amikor a legszínesebb, legszebb. A fenti kép egy héttel ezután (október utolsó napján) készült Gyömrőn. Azért készült még néhány szépség, majd csepegtetek belőlük még…
A napokban többször meglepődtem, hogy a környezetemben élő, Photoshopot évek óta használó embereknek milyen könnyen mutattam újat – pedig azt hittem, ezeket már mindenki tudja. Mivel kiderült, hogy nem így van, és mert valahol el kell kezdeni, arra gondoltam, hogy bemelegítésként néhány számomra alapvetőnek gondolt tippet adok közre – hátha vannak még, akiknek lesz közöttük ismeretlen.
Mikor megnyitok egy fájlt a Photoshop-ban, az első dolgom, hogy lenyomom az F billentyűt, és ezzel teljes képernyőre váltok. Ennek nem csak a nagyobb hasznos munkafelület az előnye a Windows-ban megszokott teljes képernyőre váltással szemben, hanem az is, hogy nem csak a dokumentum szélei által határolt területen tudok mozogni, hanem az arról lelógó részeket is elérhetem. Az F-et újra lenyomva még nagyobb lesz a munkafelület, mivel eltűnik a fenti menüsor. Ha a vonalzó nincs bekapcsolva (Ctrl+R), és az eszköztár valamint a paletták sem látszanak (Tab billentyű), akkor szó szerint a teljes képernyőn dolgozhatunk. Ha esetleg csak a palettákat akarjuk eltüntetni, de az eszköztárra szükségünk van, használjuk a Shift+Tab billentyűkombinációt.
Jelentősen meggyorsítja és egyszerűsíti a munkát, ha az egér mellett a billentyűket is használjuk. A Ctrl lenyomásával bármikor a mozgató eszközre válthatunk (kivéve vektoros eszközök használatakor). A Ctrl+Space a nagyítóra, a Space pedig a kéz eszközre vált. A Ctrl+0 az ablak méretéhez igazítja, míg a Ctrl+Alt+0 100%-os méretében mutatja a megnyitott fájlt.
A billentyűk használata jól jöhet kijelölések készítésekor is. Ha az Alt-ot lenyomva kezdjük a négyszög vagy ellipszis kijelölővel a rajzolást, akkor a négyszög vagy ellipszis középpontja lesz a kiindulópont. Ha a Shift-et nyomjuk le, akkor szabályos négyzetet, illetve kört kapunk. Ha a rajzolás közben (az egér gombját nem felengedve) a Space-t nyomjuk le, akkor elmozdíthatjuk a kijelölésünket.
Egy réteg tartalmából könnyen készíthetünk kijelölést, ha a Ctrl lenyomása mellet kattintunk a Layers palettán a réteg nézőképére. Ha már van egy kijelölésünk, és hozzá akarunk adni egy másikat, akkor a Ctrl+Shift lenyomásával kattintsunk a réteg nézőképére. Ha egy már létező kijelölésnek, és egy újabbnak a közös metszetét szeretnénk kiválasztani, akkor az új kijelölés előtt nyomjuk le egyszerre a Ctrl+Alt+Shift billentyűket.
Érdemes figyelni a menüknél, eszközöknél felbukkanó billentyűparancsokat, amiket akár mi magunk is létrehozhatunk, vagy megváltoztathatunk az Edit > Keyboard Shortcuts (Alt+Shift+Ctrl+K) menüponton keresztül (akár még be is színezhetjük az egyes menüpontokat). Egy kis segítség: Adobe Photoshop CS2 Keyboard Shortcuts (pdf)
Jól tesszük, ha az egérnek a jobb gombját is használjuk, mivel sokat segíthetnek a helyi menük is. A vonalzó mértékegységének (és ezáltal az aktuális alapértelmezett mértékegységnek) átállításához elég egy jobbklikk a vonalzó felületén, és máris hét lehetőség közül választhatunk. (Ezzel megspóroltuk az Edit > Preferences > Units & Rulers menüpont kiválasztását.)
Nem csak a helyi menükkel, hanem általában a menükkel is érdemes ismerkedni. Például a vonalzónál maradva jó tudni, hogy a View > New Guide menüt használva, számértéket és mértékegységet megadva, pontosan oda helyezhetünk segédvonalat, ahová szeretnénk, hogy kerüljön. Vagy jól jöhetnek a Layer > Align és a Layer > Distribute menük a rétegek igazításához, hiszen a Photoshopban ezeknek nincsen önálló palettájuk, ahogy az InDesign-ban vagy az Illustratorban.
A lényeg, hogy ne csak rutinból használjuk a már megismert és megszokott dolgokat, hanem figyeljünk, és vegyük észre a munkát kényelmesebbé, és gyorsabbá tevő lehetőségeket. És persze használjuk az internetet is a tanuláshoz:) Írd meg, ha van kérdésed, próbálok majd válaszolni.
Tegnap megnéztünk egy újabb remek Tim Burton mozit az animáció műfajából. Zseniálisan megformált karakterek, (a szokásos) magával ragadó, különös Tim Burton-ös hangulatban. Ajánlom megtekintésre a film hivatalos honlapját is, amiben nehéz lenne hibát találni – akárcsak a filmben. (Meglepő, hogy a rendező hivatalos weblapja mennyire csúnya és információszegény.)
Tim Burton filmjei: