Tegnap mielőtt hazajöttünk Pécsről, meglátogattuk nagypapámat az idősek otthonában. A 92. életévében jár, és vidáman pattant fel az ágyáról, üdvözlésünkre. Azt mondta, semmi nem hiányzik neki, örül az életnek, minden újabb nap egy ajándék számára. Mesélte, hogy álmában sokszor fiatal, de mikor felébred, már nem emlékszik a részletekre, csak arra, hogy nagyon jó volt. Kérdezte, meg szoktuk-e símogatni egymást, mert az fontos. És a legfontosabb, hogy szeressük egymást. Mikor valahogy szóba jött, és én megkérdeztem, tudja-e hány éves, azt mondta, csak azt tudja, elmúlt kilencven. Az sem különösebben hatotta meg, hogy mindjárt egy új év kezdődik…
Bár már most, harmincegy évesen sem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy harmincegy óra múlva már 2006-ot írunk, arra mindenesetre jó alkalom, hogy nagyon boldog, kreatív, zenében és vizuális élvezetekben bővelkedő új évet kívánjak, valamint arra is, hogy ajánljam Yugo Nakamura honlapját, ahol valaki 2000 decembere óta minden másodpercet lejegyez:)
26-án a Budapest Kongresszusi Központban volt egy remek Ghymes koncert. Ez a karácsonyi koncert már hagyomány a zenekar életében, nálunk (Kedvesem + jómagam) csak most válik azzá – megbeszéltük, hogy jövőre is ott leszünk, mert nagy élmény volt. Legalábbis a zene. Mert a beszéd nem erőssége a Szarka testvérknek, de egyrészt nem is ez volt a lényeg, másrészt én is így vagyok a beszéddel, elnézem hát nekik:) Egyedül a női énekhangot hiányoltam például a koncert egyik csúcspontjának számító „Tánc a hóban” című szerzeményből, de ezzel együtt fantasztikusan zenéltek a fiúk és az az egy szem szakszofonos lányka. A hangszereiken kívül bennem is megpengettek jónéhány húrt.