Karácsonyra Nick Mason könyve mellé kaptam egy másik nagyon szépet is. A FÉNY A FÖLDÖN a BBC „Év természetfotósa” pályázat utóbbi két évtizedének nyertes képei közül válogat. Ezt a könyvet lapozgatom mostanában. Lenyűgöző fotókat tartalmaz a 224 oldalas, az Alexandra kiadásában tavaly megjelent kötet.

A fejezetek címei: Megvilágítások, Pillanatok, Alakzatok, Tükröződések, Kapcsolatok, Kompozíciók, Portrék.

Minden fejezethez tartozik egy bevezető. A legjobban Simon King szavai tetszettek, melyeket az Alakzatok című fejezethez írt.

A világon minden szép. Minden. Mélyebbre tekintve a felszínnél bármely jelenségben megtalálhatjuk a bájt, az angyalit. Egy rozsdás olajszállító hajó vörös, barna és narancssárga árnyalatai megfelelő világításban lenyűgözően szépek lehetnek. Az utcán sodródó nejlonzacskó életre kel, ahogy a szélben táncolva ide-oda libben…

…Hogyan függ össze mindez a természet világával, ahol a szépséget hagyományosan a dolgok önmagukban hordozott, belső lényegének tartjuk? A legtehetségesebbek azok, akik nem csak a nyilvánvaló szépséget veszik észre, hanem képesek mélyen a felszín alá látni, és észrevenni a földi élet elvont részleteiben azokat az összefüggéseket, amelyek megindítanak, és a képek segítségével valami módon át is tudják adni ezeket a szenvedélyeket, érzelmeket.

A mindennapi életben mindnyájunkat különböző dolgok indítanak meg. Egyre inkább úgy tűnik, hogy hatalmas jelzőtáblák után sóvárgonk. Most nevess, most sírj, most dühösnek kell lenned, most félj. S bár ellustultunk, alapvetően mégis kifinomultságra törekvő lények vagyunk. Érzékeink képessé tesznek bennünket, hogy az apró eltéréseket is észrevegyük látványban, illatokban és hangokban egyaránt.