A ligatúra két-három egymás melletti betű összeépítése. Bizonyos betűkombinációk ütközésének elkerülése céljából jelenleg is használatosak, de a nyomdászat kezdeti időszakában, a reneszánsz idején sokkal több ligatúra létezett nem ütköző betűkből is, mert közel volt még a kézzel írott kódexek kora, és a betűmetszők a kalligráfia lendületét belelopták a szedésbe. Ma legtöbbször az f-ligatúrákat alkalmazzuk (például fi). (Virágvölgyi Péter – A tipográfia mestersége számítógéppel)

A ligatúrák a karácsonyi ajándékaimról (FÉNY A FÖLDÖN; Pink Floyd: Inside Out – Kifordítva) jutottak eszemebe – pontosabban arról, hogy az említett könyvekben sajnos nincsenek.

És ha már idéztem Virágvölgyi Péter A tipográfia mestersége számítógéppel című könyvéből, akkor egyben ajánlom is ezt az alapművet mindenkinek, aki számítógépet használ szövegek szerkesztésére; de azoknak is, akiket „csak” érdekel a tipográfia, mert nagyon sok hasznos (a szakmánkban alapvetőnek számító – mégis a tapasztalataim alapján sokszor kevéssé ismert) tudásanyagot tartalmaz. A könyv 260 oldalas, B5-ös formátumú, 1999-ben született, de létezik 2004-es utánnyomása is az Osiris Kiadó gondozásában.

A számítógépek elterjedésével a tipográfia a hagyományos szakmai területen kívül került, s már a legegyszerűbb szövegszerkesztő program használata esetén is számos tipográfiai döntést kell hozni. Ez a kézikönyv a számítógépes tipográfia tankönyve, melyben természetes módon a tradicionális, évszázados ismeretek és a legújabb fogalmak egyforma hangsúllyal vannak jelen. Olyan ismereteket közöl, amiket a szövegszerkesztő vagy tördelőprogramok leírásán túl tudni kell ahhoz, hogy kulturált tipográfiai formába tudjuk önteni szövegeinket. A kötetet irodalomjegyzék, fogalommagyarázatok, angol – magyar szószedet és tárgymutató egészíti ki. (www.osiriskiado.hu)