
Fantasztikus fények voltak a fekete felhők alatt fél órával ezelőtt…


Még talán soha nem vártam ennyire, és végre itt van a tavasz. Lelkesedésemben egészen odáig merészkedtem, hogy előszedve a két évvel korábbi pipacsos kedvencemet, és megelőzve az idei pipacsok virágzását, háttérképet készítettem belőle. Meg még egy tavaly karácsonyiból is. És született még egy égkék is. Letölthetőek 1024×768 és 1280×1024 pixeles méretben a Portfolio rovatból.
A Photoshop alapvetően pixelek létrehozására és módosítására szolgál, de már régóta (ha jól emlékszem, a 7-es verziótól kezdve) lehetséges vektoros alakzatok (Shape-ek) létrehozása is a programon belül. Két szempontból is hasznos mindez, egyrészt kihasználhatjuk a vektoros görbék kényelmét (minőségromlás nélkül méretezhetjük, és egyszerűen, gyorsan alakíthatjuk át a vektoros elemeket) anélkül, hogy el kellene hagynunk a Photoshop-ot; másrészt a Photoshop CS2-ből például pdf vagy eps formátumban mentve megőrizhetjük a vektoros információkat, és ezeket akár más vektoros programokban (például az Illustratorban) fel is használhatjuk. Hasznos dologról van tehát szó, ahogyan remélem a következő tippek is hasznosak lesznek e témában.
A Photoshop-ban létrehozott Shape-ek alapértelmezetten nem tapadnak a pixelek széléhez, vagyis könnyen lehetséges, hogy egy ilyen vektoros objektum például 85,3 pixel széles, minek következtében nem éles a kontúrja. Többek között ezen is változtathatunk, ha a Tools palettán valamelyik Shape eszközt kiválasztva, a Control palettán a Geometry options nevű lefelé mutató nyílra kattintunk, és bejelöljük a Snap to pixels opciót.
A Control palettán ugyan ide kattintva, de előzőleg a Tools palettán a Pen eszközt választva, ha kipipáljuk a Rubber Band jelölőnégyzetet, a Pen eszköz használatakor már egy újabb csomópont felvétele előtt is láthatjuk a görbénk „leendő” alakját.
Csillagot a legegyszerűbben a Polygon (sokszög) eszközzel kreálhatunk, ha a Control palettán a már előbb is említett nyílra kattintunk, és kiválasztjuk a Star lehetőséget.
Vektoros objektumunkat (annak kijelölése után) elmenthetjük a Custom Shape-ek közé az Edit > Definie Custom Shape menüpontot választva.
Egy kiválasztásból (vagy akár szövegből) könnyen görbét csinálhatunk a helyi menüben (jobb klikk a kép fölött) a Make Work Path (szöveg esetén Create Work Path) menüpontra kattintva. A Work Path-ot pedig egyszerűen elmenthetjük, ha a Paths palettán duplán kattintunk rá.
Görbe rajzolásakor az Alt billentyűt lenyomva az iránypontokat egymástól függetlenül mozgathatjuk, illetve a csomópontokat sarokpontokká alakíthatjuk (és vissza).
Ha közvetlen kijelölő eszközzel (fehér nyíl) az Alt nyomva tartása közben kattintunk egy vektoros alakzaton, akkor annak összes csomópontja kijelölésre kerül. A görbék kijelölése megszüntethető a Paths paletta üres területére kattintva is.
A görbék nagyon jó szolgálatot tehetnek maszkként is. Vektoros maszk létrehozásához a Paths palettán jelöljük ki a görbét, amivel maszkolni szeretnénk, a Layers palettán pedig a réteget, amire a maszkot alkalmazni kívánjuk; majd válasszuk a Layers > Vector Mask > Current Path menüpontot (vagy egyszerűbben jobb klikk a képen: Create vector mask). Vektoros maszk raszterizálása: Layer > Rasterize > Vector Mask (vagy jobb klikk a Layers palettán a maszk fölött: Rasterize Vector Mask).

Feltöltöttem a Portfolio rovat Print részét az elmúlt öt év munkáiból válogatva. Mint minden válogatás, természetesen ez is szubjektív, és nem is teljes, mivel a munkáltatómmal kötött szerződés értelmében a részére készített anyagokat nem publikálhatom sajátomként.
Kivételesen sajnálom, hogy egy percig sem néztem a Magyar Televízió műsorát a hétvégén, így csak most, a Design Hungary és az Inertia oldaláról értesültem arról, hogy szombat óta új arculata van a két közszolgálati csatornánknak (klikk: m1, m2). Mégpedig meglepően tetszetős (és a Duna Televízió csunyulása idején különösen üdítő) – bárcsak a műsorok színvonala is ilyen lenne.

Két dolog van csupán, ami nem tetszik, és a fent említett oldalakhoz érkezett hozzászólások alapján ezzel nem vagyok egyedül. Az egyik, hogy ha már ennyire központi téma az, hogy magyar, akkor (az m1 esetén) a tárgyak a végén miért nem magyarok? Ettől még lehetett (mert kellett is – értem én a koncepciót) volna modern. Ahogy Csordi is írja: „A Formatervezési Tanács fotógyűjteményében megtalálható minden itt bemutatott tárgynak a magyar tervezők által elkészített változata. Hogy mást ne említsek, Breuer Marcell csővázas széke.”
A másik érthetetlen dolog számomra, az mtv.hu arculata. Ez is a napokban újult meg, és köze sincs a képernyőre kerülő arculathoz. Miért?
De visszatérve a bejegyzés tárgyához, mindenképpen gratuláció illeti az elkövetőket: az m1 esetén a Dogfish-t, az m2 esetén pedig a szívemhez oly közel álló Grotesque-et.
Tíz munka-egyszerűsítő-gyorsító InDesign tipp.

Néhány napja kaptam a fenti képet e-mailben egy kedves ismerősömtől, a kép készítőjétől, Kalauz Zsófiától. Miután rájöttem, hogy a tükröződő hengerben a lényeg, nagyon megtetszett. Megkértem Zsófit, hogy írjon pár mondatot az anamorfózisról.
Az anamorfózis torzított képet jelent, ami vagy egy bizonyos szögből nézve, vagy egy tükröző tárgy felületén áll össze értelmezhető képpé. Engem a tükörhengeres anamorfózis érdekelt leginkább, és a diplomamunkám is erről szól, amit küldtem, az is egy ilyen. A szó lefordítva átalakulást jelent, mert a torz kép átalakul értelmezhető képpé. Egy magyar grafikus, Orosz István sok anamorfikus grafikát készített, nekem ő a „best”. Nézd meg a honlapját:
www.utisz.net
www.gallery-diabolus.com/gallery/artist.php?id=utisz&page=133Az anamorfózisokról még olvashatsz:
ww.anamorphosis.com
www.counton.org/explorer/anamorphic
www.artlex.com/ArtLex/An.htmlMég van egy csomó hely, de szerintem az Orosz István grafikáit nem lehet überelni. :-) Főleg, hogy az ő grafikáin a torzított képet elrejti egy önmagában is értelmezhető képben, így a rejtett tartalomra csak akkor derül fény, ha a helyére kerül a tükörhenger.
Most én is ilyesmivel kísérletezem, csak festmény formájában.
Örülök, ha közzéteszed a blogodon.
Részemről a szerencse, köszi Zsófi.
Ahogy már említettem, március 6-án, a zenész 60. születésnapján megjelent David Gilmour harmadik szólóalbuma. Szombaton megvettem én is, azóta kóstolgatom. A korong egy gyönyörű 20 oldalas keménytáblás könyvecske „CD melléklete”. A 10 szám szövegét tartalmazó „kötet” kifogástalan kivitelű, egyetlen aprócska szívfájdalmam, hogy a lapok tűzve vannak.
Meghallgatva az albumot, először kicsit csalódott voltam. Azt hiszem, akaratlanul is a legutóbbi Pink Floyd stúdió-album, a The Division Bell volt nálam a mérce. Most, ötödjére kezdem egyre jobban felfedezni és megszeretni. David Gilmour új lemeze pont olyan, mint a tokja: elegáns, kellemes, hangulatos – egy 60. születésnapját ünneplő kiváló zenész dallam-ajándéka.


Gyakran emlegetem, hogy az interneten minden megtalálható. Ez sajnos azt jelenti, hogy rengeteg marhaság is. Tegnap például valahol a tavaszi napfordulóról olvastam. Na ez az, ami nincs. Tavaszi napéjegyenlőség van, aminek dátuma általában március 21., vagy március 20. – néha március 19. Idén tegnap volt, 19 óra környékén a Nap 90°-ban delelt az egyenlítőn. Mától a nappalok hosszabbak az éjszakáknál, egészen az őszi napéjegyenlőségig (szeptember 22. vagy 23. – idén utóbbi). Egyébként húsvét vasárnap pedig mindig a március 21-e utáni első teliholdat követő vasárnapon van (idén április 16.).

Az Állatkertben vannak halak is. Egyiküket le is fényképeztem, és még ki is színeztem. Háttérképet is csináltam belőle. Te is letöltheted 1024×768 és 1280×1024 pixeles méretben a Portfolio rovatból.