Elítélem, hogy hülyének néznek

Nagy divatja van az erőszak elítélésének. Engem az erőszaknál sokkal inkább irritál, hogy nap mint nap, óráról órára, percről percre hülyére vesz a média többsége (és persze rajtuk keresztül a bennük megnyilvánuló emberek).

Demszky főpolgármester kitünteti Gergényi vasprefektust, aki traktorral behajtani tilos táblákat helyeztet ki a fővárosban százszámra, ahol újraföldesítik a műveleti területté nyilvánított (korábban nemkívánatos tüntetők által fertőzött) Kossuth teret húszmillióért – miközben az erkölcstelen kormány zavartalanul garázdálkodik a sunyi ellenzék asszisztálásával, utóbbi pedig egy teljesen értelmetlen népszavazással hiteget – mivel természetesen ők is hülyének néznek.

A békés többség nem én vagyok. Ellenségessé tesz, és tiszta szívemből, mélységesen elítélem, hogy lépten nyomon hülyének néznek. Elhatárolódom mindenkitől, és megvetek mindenkit, aki hülyének néz. És te?

Kedves Honfitársam!

Arra kérlek, hogy írj egy kommentet, mellyel az ész és az értelem mellett teszel hitet, és elutasítod a hülyeség minden formáját!

A Szeretném Magyarországot Klub felkér, hogy csatlakozz a gondolkodó többséghez, amely szeretné gyakorolni jogait, és kiáll a demokrácia, az alkotmányosság mellett!

A kommentbe írt üzenetedet együtt vonultatjuk fel százak hasonló üzenetével egy nagyszabású oldalon. Így írásod képvisel, mint a gondolkodó többség egyik tagját. Fogalmazz szabadon! Légy kreatív! Használd az eszedet!

Szeretném Magyarországot Klub

folytatás »

Parasztopera

Most nézem, hogy ez az első színházról szóló bejegyzésem. Pedig többször voltunk színházban az elmúlt évben is, és nem is voltak azok rossz darabok. De a jelek szerint nem éreztem vágyat a megemlítésükre.

Parasztopera – jelenet a darabból
(a kép forrása: www.pbest.hu)

Tény, hogy a tegnapi élményem egyetlen eddigi színházi élményemhez sem hasonlítható. Ilyen picike színházban, mint amilyen a Szkéné, még nem voltam, és a Parasztoperához hasonló darabot sem láttam még. Nem kell megijedni (már ha valakinek ez félelmetes), nem opera ez valójában – legalábbis nem olyan, amilyenre e szó hallatán gondolnál. És nem is olyan, mint amilyennek elképzelnéd, ha elmesélem – ha még nem láttad. „Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!” – ahogyan az író-rendező-főszereplő Pintér Béla, Társulatának vezetője ajánlja darabját. Korom fekete humor, elsőrangú tálalásban, zseniális karakterekkel, lenyűgöző dallamokkal.

Soma, aki invitált minket az előadásra, azt mondta, ő Pintér Béla rajongó. Lehet, hogy én is az leszek. Decemberben az „Anyám orra” című darabot nézzük meg. (Anyám orra: december 12., 13., 14.; Parasztopera: december 16., 17.)

Sztornó

Sztornó – részlet a filmplakátról

Ez a fej meghatározó eleme volt az elmúlt hetemnek. Hétköznap sokszor találkoztam vele a plakátokon, szombaton az eredetijével a Művészetek Palotájában, vasárnap pedig a mozivásznon: Pálos György filmjében, a Sztornóban. Furcsa volt, hogy ezúttal egy film főszereplőjeként látom azt, akit eddig zenészként, többnyire csak a színpadon. Furcsa volt, aztán megszoktam, és még meg is szerettem. Igaz, hogy Lovasinak nem kellett sokat játszania, a szerepe meglehetősen testhez álló, de amíg meg nem győződtem róla, nem hittem volna, hogy hiteles színész is tud lenni.

Szóval ez is jó volt, az est kritikája pedig telitalálat, a „Bacsó-féle Forró vizet a kopaszra!” egyrészt jó ajánlólevél volt (mielőtt megnézem volna), másrészt nekem is eszembe jutott (miután megnéztem). A főszereplő és a pécsi nyár miatti leplezetlen elfogultságommal nálam: 8/10 (elfogultság nélkül 7/10).

Ja és a Szalontudő című 7 perces kísérőfilm is feltétlenül említést érdemel – ami szintén a Közgáz Vizuális Brigád műve. Nálam: 9/10.

Lovasi András koncertje a Művészetek Palotájában

Tegnap este meghalgattuk az általam nagyon kedvet „Bandi a hegyről” lemezt, majd a Kiscsillag zenekar első nagylemezét a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban. A váratlan fordulatokat kerülve, a számok a lemezeken fellelhető sorrendben követték egymást.

A hangzás (leszámítva, hogy a Kiscsillag koncerten valami néha nagyon berezonált) tökéletes volt, az áthangszerelés minden esetben jót tett a(z amúgy is kitűnő) Bandi-daloknak, Lovasinak – a zenekar többi tagjával együtt – jó kedve volt, ők örömzenéltek, mi meg jól szórakoztunk – és az est folyományaként az általam kevésbé ismert, világhírű Kiscsillagot is kezdem megszeretni. Kár lett volna kihagyni.

Új szolgáltatónál

Ha ezt a bejegyzést látod, akkor az azt jelenti, hogy megtörtént a haldesign.hu domain átregisztrációja, és már az új tárhelyről működik minden – vagy ami esetleg nem, az hamarosan…

frissítve (2006. 11. 16.): Úgy tűnik, minden működik már, de ha esetleg hibát találsz, kérlek írd meg! Egyébként az Interware domain és tárhely szolgáltatásait cseréltem a Mobicom szolgáltatásaira. Negyed árért tízszeres tárhelyet kaptam, ráadásul nálam sokkal gyorsabban töltődik le az oldal. Te is úgy látod, hogy gyorsabbak lettünk? Örülnék a tapasztalataitoknak a kommentekben.

(A váltás részletei a harmadik kommentben.)

XV. Országos Tervezőgrafikai Biennálé

Tegnap végre ide is eljutottam. Akárcsak az Aranyrajzszög kiállításon, itt is vegyes a felhozatal a csapnivalótól a lenyűgözőig. A kiállított munkák nagy száma miatt itt még inkább igaz: a kevesebb több lett volna.

Javíthatott volna a kicsit keserű szájízemen a kiállítás katalógusa, ha egy ízlésesen és ötletesen összeválogatott anyagot tartalmazna, igényesen kivitelezve. E helyett egy összecsapott, koncepciótlan, messze nem színhelyes (a vörös helyett sokszor barna), és nem a legjobb munkákat tartalmazó kiadványt kaptunk 2500 forintért.

Mindezekkel együtt is érdemes ellátogatni a Magyar Nemzeti Galáriába november 26-ig, mert sok szépség lóg a földszinti falakon.

Taxidermia

A film után azon gondolkodtam, mi az, ami összeköti a három történetet. A nagyapa, az apa és a fiú történetét. A végletesség – erre a megállapításra jutottam. A nagyapa végletesen elfojtott (és időnként végletesen kiélt) szexuális vágyai, az apa a végletes zabálásai („sportolói” becsvágya), és a fiú végletes (és végül végzetes) „munkamániája”, aki magát kipreparálva egy „öntorzót” hagy az utókorra.

Taxidermia – jelenet a filmből

Mikor kijöttem a moziból, egy kicsit másképp láttam a világot és benne az embereket (a jó filmek utóhatása). Végletesen mesterkélt „tökéletes szépségek” jöttek szembe velem a bevásárlóközpontban. Végzetes szépségek, akik bármire képesek azért, hogy szépnek érezzék magukat.

Végletes az a film. Végletekig kihasználja a filmben rejlő lehetőségeket, ötletes kameramozgásaival, kreatív megoldásaival – szépen fényképezve. Szürreális és véres. 28 éven aluliaknak nem ajánlott.

Nálam 8/10 – de ne halgass rám, mert ezek csak egy szubjektív élménymaradvány részletei a tegnap estéről, a szombat reggeli kád vízéből. Nézd meg a film végletesen kaotikus és (végre) részletes honlapját! (» IMDb)

WordPress pluginok

Gondoltam, érdemes erről is egy listát készíteni. Melyek azok, amik az elmúlt majdnem egy év során hasznosnak bizonyultak:

  • Extended Live Archives – segítségével nagyon jól használható archívum készíthető. Olyan mint ez (alul).
  • CG-Archives by Year – használatával évenkénti csoportokba rendezhető az időrendi archívum. Például így (felül) (az oldal, ahonnan letöltöttem, nem elérhető).
  • Del.icio.us Plugin – általa vannak ott a jobb oldalon a del.icio.us-ra mentett legfrissebb linkjeim (a plugint pedig nem találom a neten).
  • Flashifier – Flash tartalom beágyazásához – például úgy mint itt (ennek is megszűnt az oldala).
  • LiveCalendar – lásd a jobb felső sarokban.
  • PMetrics – egy kiváló blog analizáló – már említettem májusban.
  • Search Everything – installálása után a keresés nem csak a blog-bejegyzések, hanem az oldalak, vagy akár a kommentek között is működik (tetszés szerint).
  • WP-FLV – Flash video tartalmak beágyazásához – ahogyan itt is történt.

folytatás »