A film után azon gondolkodtam, mi az, ami összeköti a három történetet. A nagyapa, az apa és a fiú történetét. A végletesség – erre a megállapításra jutottam. A nagyapa végletesen elfojtott (és időnként végletesen kiélt) szexuális vágyai, az apa a végletes zabálásai („sportolói” becsvágya), és a fiú végletes (és végül végzetes) „munkamániája”, aki magát kipreparálva egy „öntorzót” hagy az utókorra.
Mikor kijöttem a moziból, egy kicsit másképp láttam a világot és benne az embereket (a jó filmek utóhatása). Végletesen mesterkélt „tökéletes szépségek” jöttek szembe velem a bevásárlóközpontban. Végzetes szépségek, akik bármire képesek azért, hogy szépnek érezzék magukat.
Végletes az a film. Végletekig kihasználja a filmben rejlő lehetőségeket, ötletes kameramozgásaival, kreatív megoldásaival – szépen fényképezve. Szürreális és véres. 28 éven aluliaknak nem ajánlott.
Nálam 8/10 – de ne halgass rám, mert ezek csak egy szubjektív élménymaradvány részletei a tegnap estéről, a szombat reggeli kád vízéből. Nézd meg a film végletesen kaotikus és (végre) részletes honlapját! (» IMDb)
ha valahol még tudod, vagy esetleg pár hónap múlva DVD-n de mindenkép csípd el az Ópium című filmet, szintén géza látványvilágával, Csáth Géza alapján. érdemes. az is érdekel hogy mi a véleményed.
mondjuk előtte mindenképp javasolt az egy elmebeteg nő naplója és csáth naplóbejegyzéseinek átnézegetése… várom a postot :)
Köszi a tippet :)