Parasztopera

Most nézem, hogy ez az első színházról szóló bejegyzésem. Pedig többször voltunk színházban az elmúlt évben is, és nem is voltak azok rossz darabok. De a jelek szerint nem éreztem vágyat a megemlítésükre.

Parasztopera – jelenet a darabból
(a kép forrása: www.pbest.hu)

Tény, hogy a tegnapi élményem egyetlen eddigi színházi élményemhez sem hasonlítható. Ilyen picike színházban, mint amilyen a Szkéné, még nem voltam, és a Parasztoperához hasonló darabot sem láttam még. Nem kell megijedni (már ha valakinek ez félelmetes), nem opera ez valójában – legalábbis nem olyan, amilyenre e szó hallatán gondolnál. És nem is olyan, mint amilyennek elképzelnéd, ha elmesélem – ha még nem láttad. „Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!” – ahogyan az író-rendező-főszereplő Pintér Béla, Társulatának vezetője ajánlja darabját. Korom fekete humor, elsőrangú tálalásban, zseniális karakterekkel, lenyűgöző dallamokkal.

Soma, aki invitált minket az előadásra, azt mondta, ő Pintér Béla rajongó. Lehet, hogy én is az leszek. Decemberben az „Anyám orra” című darabot nézzük meg. (Anyám orra: december 12., 13., 14.; Parasztopera: december 16., 17.)

Sztornó

Sztornó – részlet a filmplakátról

Ez a fej meghatározó eleme volt az elmúlt hetemnek. Hétköznap sokszor találkoztam vele a plakátokon, szombaton az eredetijével a Művészetek Palotájában, vasárnap pedig a mozivásznon: Pálos György filmjében, a Sztornóban. Furcsa volt, hogy ezúttal egy film főszereplőjeként látom azt, akit eddig zenészként, többnyire csak a színpadon. Furcsa volt, aztán megszoktam, és még meg is szerettem. Igaz, hogy Lovasinak nem kellett sokat játszania, a szerepe meglehetősen testhez álló, de amíg meg nem győződtem róla, nem hittem volna, hogy hiteles színész is tud lenni.

Szóval ez is jó volt, az est kritikája pedig telitalálat, a „Bacsó-féle Forró vizet a kopaszra!” egyrészt jó ajánlólevél volt (mielőtt megnézem volna), másrészt nekem is eszembe jutott (miután megnéztem). A főszereplő és a pécsi nyár miatti leplezetlen elfogultságommal nálam: 8/10 (elfogultság nélkül 7/10).

Ja és a Szalontudő című 7 perces kísérőfilm is feltétlenül említést érdemel – ami szintén a Közgáz Vizuális Brigád műve. Nálam: 9/10.