A régóta megírásra várakozó témák sorozatának utolsó darabjával hamar végezni fogok. Egyrészt mert nem vagyok az a „tutimegmondós” típus, másrészt mert nincsenek igazán mélyreható ismereteim. Az operációs rendszerek lelki világát csak annyira ismerem, amennyire a számítógépes grafikai munkához, kiadvány- és webszerkesztéshez szükséges (persze mindezeket tágan értelmezve). Ezért inkább csak arról írnék pár mondatot, hogy mi a legjobb és a legrosszabb számomra a Mac OS X-ben a Windows XP-hez képest – július 26. óta.
A legjobb, hogy a Mac OS X-en dolgozva sokkal nagyobb felhasználói élményben van részem. A kedvencem az Exposé, amit ráprogramoztam a bal alsó sarokra (Windows XP-n ilyent sem lehet), így sokszor azon kapom magam, hogy itthon a Windows alatt is rángatom az egeret balra lefelé, és várom, hogy a megnyitott ablakok szétugorjanak. Vagy említhetném még itt a keresés fejlettségét is…
A legrosszabb, amit közel öt hónap alatt sem tudtam megszokni, az a tragikusan fejletlen fájlkezelés. Számtalanszor előfordul, hogy miközben mentek egy fájlt egy programból, eszembe jut, hogy átneveznék (vagy törölnék, másolnék, kivágnék) egy másikat ugyanott, ahová mentek. Ezt Windows alól egyszerűen megtehetem a futó program Save ablakán belül, Mac-en viszont nem. Fájdalmas, és teljesen érthetetlen számomra…
Összefoglalva a munkahelyi Mac-em egyértelműen megbízhatóbb (bár volt már olyan, hogy nem indult – igaz, csak egyszer), jobban összerakott kerekebb egész, szebb is, és vitathatatlanul jobb dolgozni rajta (leszámítva a legrosszabbat); de egyáltalán nem hibátlan, és nem kezdtem el gyűjteni rá, mert annyit azért nem ér meg – legalábbis nekem.