Egy kitűnő szatíra nagy adag társadalomkritikával, jófajta humorral – mindenféle erőltetettség, szájbarágás és csöpögős hepiend nélkül. Csak ajánlani tudom – függetlenül attól, hogy nyer-e díjat a ma esti Oscaron. Nálam: 9/10.
Little Miss Sunshine (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu
Három apropója is van ennek a bejegyzésnek: az egyik, hogy önkritikát gyakoroljak; a másik, hogy a tegnapi bevásárlásunk során ismét találkoztam néhány gyönygyszemmel; a harmadik pedig, hogy ajánljam „A magyar helyesírás szabályai” című borzalmas külsejű, ám annál hasznosabb kötetet – amit mostanában olvasgatok – az Akadémiai Kiadótól.
Nagyon sokáig helytelenül írtam a következő szavakat (valószínűleg azért, mert sokszor láttam így másoktól): „irígy”, „mindíg”, „muszály”. Helyesen: „irigy” (rövid i-vel), „mindig” (szintén rövid i-vel), „muszáj” (pontos j-vel). És sikerült a bejegyzés írása közben is tanulnom. A „kíváncsi” szót sokáig hosszú í-vel írtam, aztán valaki szólt, hogy röviddel kell, én meg elhittem neki, hiszen kiejtve is (többnyire) így mondjuk. Most néztem utána a fent említett könyveben: „kíváncsi” a helyes változat.
[Nemrég képes voltam a „tavaly”-t pontos j-vel írni, amit meg is jegyzett 2milliards a kommentjében. Ezúton is arra biztatok (rövid i-vel) mindenkit, hogy szóljon, ha helyesírási hibára bukkan – én örömmel tanulok, illetve javítom, ha csak elírás volt.]
„A *-al jelölt (…)”, „2-őt fizet, 3-at kap” és „desing váza”. Azért említem őket, mert mindegyik tipikusan, sokszor, sok helyen előforduló hibát tartalmaz; pedig az esetek többségében végtelenül egyszerű a megoldás. Egyszerűen bele kell helyettesíteni a „*” helyére a „csillag” szót, illetve a „2” helyére „kettő”-t, és máris egyértelmű (kellene, hogy legyen): nem „csillagal” és nem „kettőőt”, hanem „csillaggal” és „kettőt”, vagyis „*-gal” és „2-t”. A „desing” pedig még ha nem is magyar szó (lenne), és még ha oly sokszor is írják így, helyesen mégiscsak „design”.
„A magyar helyesírás szabályai” lényegében 1984 (a tizenegyedik kiadás) óta változatlanok. A 2006-os a 2000-es, tizenkettedik (példaanyagában átdolgozott) kiadás változatlan lenyomata. Az A5-ös formátumú könyv két nagy részre tagolódik. Az első a „Szabályzat”, melyben 299 pontba szedve, fejezetekre bontva olvashatók helyesírásunk szabályai 115 oldalon. A második részben 344 oldalon következnek a helyesírás szempontjából esetlegesen problémás szavak a „Szótár”-ban. A könyv tartalmaz még egy 10 oldalas tárgymutatót is.
» Wikipédia (linkek a szócikk végén)
Tegnap este (újra) megnéztem (a tavaly nyáron vásárolt DVD-t most először, de magát a filmet már láttam korábban), és a végén örömmel állapítottam meg, hogy még mindig képes a hatása alá keríteni a U2 zenéje – annak ellenére, hogy manapság jóval kevesebbet hódolok a zenei örömöknek; és két évtized is elmúlt megismerkedésünk óta.
U2 szólt húsz évvel ezelőtt az első magnómból, az első kazettámról, amit Gábor barátom másolt át nekem a bátyjáéról. Aztán mentünk nyaralni a szüleimmel a Balatonra, és szerettem volna megvenni az akkor megjelent legújabb U2 albumot, a Joshua Tree-t. Csak a címét nem tudtam, ezért elhittem az eladónak, hogy a Boy az, amit keresek. Igaz, hogy csak 13 éves voltam, de a számokat már jónéhány éve ismertem akkor, viszont csak a szálláshelyünkön olvastam el a kiadás dátumát: 1980. Így lett az első műsoros kazettám a U2 első albuma, aztán később persze az összeset megszereztem, igaz hogy nem az eredeti „gyáriakat”. Volt egy „hivatalos”, „maszek” másolda Pécsett, a Búza tér északi oldalán, ahol a Rattle and Hum dupla bakelitjének anyagát vettem meg – kazettára másolva. Azóta is ez az egyik kedvenc lemezem a U2-tól (meg úgy egyáltalán) – de természetesen csak az abszolút első, a Joshua Tree után.
A Rattle and Hum DVD-n egyetlen extra van: egy trailer, mely a film 53. percének jelenetével indul; mikor a zenekar tagjai a Where The Streets Have No Name nyitó dallamára a színpadra vonul. Az addig fekete-fehér film itt színes lesz, a színpad háttere homogén vörös, a tagoknak csak a sziluettje látszik. Ez a csúcsa a 95 perces mozinak, ahogy a Joshua Tree album a Zenekar pályafutásának három évtizedében – legalábbis számomra.
A film elején Phil Joanou, a rendező még próbálkozik valami csoportos interjú-féleség készítésével (hiába, mert a beszélgetés mindig nevetésbe fullad), melyben Larry Mullen Jr. azt mondja, hogy ez a film szerinte egy zenei utazásról szól. Még ha ő valószínűleg nem is pont így gondolta, de tényleg az volt: visszautaztam huszonéves önmagamhoz, az akkori érzéseimhez, hangulataimhoz – amikor még el sem tudtam képzelni, hogy 2007-ben erről írni fogok a honlapomon (ja hogy lesz honlapom? blogom?), és az interneten még meg is mutathatom, hogy miről írtam: az alábbiakban a DVD tracklistája – belinkelve YouTube-ról is elérhető részekkel.
Nálam ez a film: 9/10.
Az előző héten indított szavazások végeredményei:
Igen, én is azt akarom, amit a többség. Legyen – és hogy milyen témában, arról is lehet szavazni lejjebb (bár jónéhány hétre elegendő kérdés-muníció van már a fejemben).
Örömmel fogadtam a végeredményt és alaposan meg is lepett, mely szerint a (szavazó) blogHolvasók csaknem fele kimondottan örül annak, hogy időnként politikáról is szól ez a blog, és az ide látogatóknak csak 17,6 %-át zavarja határozottan e téma. Egyébként az eredmény nem (vagy csak nagyon kis mértékben) befolyásol a politikai témák mennyiségét illetően; próbálom visszafogni magam, bár mostanában – mikor minden napra jut legalább egy vérlázítóan botrányos, mocskos, hazug vagy fárasztóan szánalmas történet, illetve ezekkel kapcsolatos hír – nem könnyű. (Folyamatosan emelkedik az ingerküszöb, végül már semmi nem lesz érdekes – de sebaj, szarból is lehet várat építeni. – Azért legalább egy kommentben még muszáj idéznem Ildikótól – annyira szépen beszélt megint.)
Megköszönve az előző heti részvételt, elétek tárom olthatatlan kíváncsiságom szülte újabb kérdéseimet (az elsőhöz új választ is hozzáadhatsz a címére kattintva):
Mielőtt elárulom, egy kérdést teszek fel: ha az ételről van szó, és nem egy körözött személyről, akkor az első „ő” hosszú avagy rövid (így is úgy is láttam már)?
A titok pedig nem más, mint az a sejtelmes pirosság ott a kép közepén – név szerint: Csípős Rózsa, a darált nyers paprika.
A kőrözöttre keresve mindjárt a Google top 10-ben legalább három féle verzió található (1, 2, 3), és van még rengeteg variációja, de az enyémnél egyszerűbb biztosan nincs. Mindössze négy összetevőből készítem, és mióta ráleltem a titok nyitjára, nekem már nem is hiányzik semmi más a tökéletes körözötthöz.
A hozzávalók 2 személyre:
Ez itt öt szálnyi „aprólék” – mert imádom a hagymát.
Összeöntjük az összetevőket…
…összekeverjük, és összesen enyi volt a munka, jöhet az élvezet. Én éppen most vagyok túl rajta – két szelet itthon sütött finom tökmagos kenyér volt a kíséret hozzá.
Én szóltam – mi ott voltunk. Idén is rezonált a nadrágszáram, és idén is lenyűgözött, hányféleképpen lehet megütni egy dobot – jó volt viszontlátni ezeket a tavalyról már ismerős kedvesen őrült arcokat.
És idén is alig találtam róluk jó minőségű képeket a neten – végül ezt is ugyan ott, ahol a tavalyit (fotós: Lucienne Van Der Mijle). » a YAMATO hivatalos honlapja, » a magyar honlap (ami egy év alatt semmit nem fejlődött – pedig lenne hova)
Fido blogján egy gyöngyszemre bukkantam, ezt muszáj idéznem, mert különben mi lesz, ha egyszer majd esetleg a link már nem fog működni:
T. Köcsög magyar választópolgár!
Úgy érzem, hogy az elmúlt napokban nyilvánosságra került adatokkal kapcsolatban, egy-két kérdés tisztázásra szorul. Az sejlik, hogy 17 évvel a rendszerváltás után, még mindig nem vagy tisztában a demokrácia játékszabályaival! Igen, 299 Ft-ért ebédelek, és 18 millió a benzinpénzem. És? Egyrészt faszközöd van hozzá, másrészt meg ez nekem (legálisan) jár.
Hallom a rikácsolásod a társadalmi igazságosságról, meg az elosztásról, meg a sok bugyuta, idealista blablád, hogy nekem miért igen, neked meg miért nem. Azé’ bazmeg, mert Te egy fingszita kis pöcs vagy, én meg az elit. Azé’ bazmeg, mert én hozom a törvényeket! Magamnak. És ha megszopod, – mert én úgy gondolom, hogy meg kell, hogy szopd – akkor így jártál. Majd négy év múlva szavazol, anyádra. Mit cincogsz? Visszahívás? Te kis fasz! Hát azt a telibabaszott alkotmányt is én írtam, gondolod, hogy megtettem neked azt a szívességet, hogy beleírtam, hogy visszahívhass? Négy év, kis köcsög! Négy év. Ez a rendszer a négyéves diktatúrák sorozata. Buktam már meg az elmúlt tizenöt évben, egyszer is? Tessék? Láttál Te már időközi választást, ebben a kurva országban? Nem figyelsz, kis fasz!
Tényleg, kire szavaztál tavasszal? A komcsikra, vagy a Fideszre? Tudod miért kérdezem? Mert még azt sem vetted észre, hogy ez is kurvára mindegy. Én bazmeg, ha megyek szavazni, beviszem a fülkébe a kutyám, rászaratom a szavazólapra és azt adom be. Mert mindegy, hogy ki mellé húzod az ikszet, érvényes-e a szavazatod vagy sem. Mindenképpen rám szavazol. Mert egyedül belőlem választhatsz. Én egy vagyok. Az elit.
A Z E L I T ! Szociáldemokrata, liberális, szocialista, meg konzervatív. Ezt a szart is meg lehet veled etetni? Öcsém, hogy Te mekkora fasz vagy! Szerinted a büfében van jobbos és balos szendvics? Ugyanazt a kenyeret zabáljuk, ugyanazt a tehenet fejjük, csak a székházra teszünk ki más-más logót, hogy tudjad, éppen melyikünk szónokol, napirend előtt. A világ nem vízszintesen van felosztva, jobb és baloldalra, hanem függőlegesen, fentre és lentre. Ja, a fent én vagyok, a lent meg Te, Te kis paraszt. „A törvény szerződés, gazdagok és szegények között.” – azt hitted vicc, mi? Még pofázol, hogy elkúrtuk, elkúrták az országot? És gondolod, hogy nem szarok bele vastagon? Engem addig érdekel a szaros hazád működőképessége, amíg az képes kitermelni a benzinpénzem, meg az illetményem. Az meg egyelőre nincs veszélyben. Zsé van, főnök és kontroll nincs. Ergo, szarunk bele!
Tudom, neked ez most nagyon nem tetszik. Há’ nyazsgem! Vagy tudod mit? Menj le tüntetni! Azt nem szarjuk le, gondolod? Menj le és rázd a nyálad a Kossuth téren, de ha nem tud elaludni tőled a gyerek, ígérem, szétbaszatom a fejed a Gergényivel. – Mellesleg, utálom ezt a seggnyaló csókát, de hát minden házba kell valaki, aki leviszi a szemetet. – Visszatérve a benzinpénzemre, kurvára utálom ha a zsembe turkálnak. Igen, öt milliárdot basztunk el, majd’ négyszázan. A vizitdíj meg 10 millió emberen hoz vagy másfél milliárdot. Igen bazmeg, spórolni kell! Gondoltad, hogy majd én kuporgatok? Ne kezdj el rinyálni, hogy a nyomorult nejeddel, és a két kibaszott kölyköddel éltek 120 nettóból! Unalmas. Közölöm veled, hogy kurvára beleszarok. A két szaros gyereked is csak annyira érdekel, hogy ne dögöljön éhen. Hogy legyen majd, akivel tíz év múlva is magamra tudok szavaztatni. Egyébként meg mit ugatsz? Nem tetszik a proliélet? Neked is áll a zászló, lehetsz Te is politikus! Ha nem, akkor meg kuss! Te választottad, szavad nem lehet.
Négyszázan. Igen, ennyien vagyok. Emlékszel még, hogy ezt a kampányt is (mint mindegyiket) úgy kezdtük, hogy most aztán kisebb parlament lesz? Lett? Na látod! Hogy a saját munkahelyemen csináljak létszámleépítést? Miért, szerinted mi a faszt kezdenék a Laci fiammal, ha nem tudnám betolni képviselőnek? Legyen prolimunkásköcsög, mint Te? Viccelsz, ugye? Szóval, Kedves Köcsögmagyarválasztópolgár! Sajnálom, hogy ilyen módon és ilyen stílusban kellett tudomásodra hoznom, amire magadtól is rájöhettél volna. Mivel nem csak birka, hanem barom is vagy, erre a megoldásra miattad kényszerültem. Nem akartalak megbántani, és az önérzeted sem akartam agyonbaszni, de minekután Te akkora pöcs vagy, hogy képtelen voltál a tények segítségével a valóságos helyzeted meghatározni liberális demokráciánkban, így ez a levél nem más, mint a Te nyelvedre lefordított helyzetelemzés.
Most, hogy tudod már, hogy hová sorold magad, szeretnélek megkérni, hogy a fentiek figyelembevételével a pofádat evésre használd, és most húzzál vissza dolgozni, köcsög!
2007 Budapest, Európa
Tisztelettel: A politikai elit.
(az eredeti bejegyzésben itt következik a parlamenti képviselők névsora)
Egyébként ott, a Szabadság téren (is) lehet aláírni kérdőívet – eddig több mint 50 ezer aláírás gyűlt össze. » www.mvsz.hu/nepszavazas
Lezártam az egy hete indított szavazásokat, íme a végeredmény:
Részben megnyugtató a végeredmény: rajtam kívül csak egyvalaki szavazott arra, hogy sokszor fél percig is eltart egy oldal letöltése. Az viszont továbbra is nyugtalanító, hogy nálam ez a jelenség még mindig fennál…
Meggyőző a többége azoknak, akik egyetértenek velem, vagyis: teljesen felesleges. Naptár tehát nem lesz (a készülő 4-es verzióba már nem is tervezem bele).
Itt is arra szavaztak a legtöbben, amire én is: jó, de nem hibátlan.
Ennél a kérdésnél (ahogy az előzőnél is) lehetőség volt új válasz hozzáadására is, és itt valaki élt is vele: az utolsó válaszlehetőséget nem én írtam – és úgy tűnik, a létrehozója nem maradt egyedül a szavazatával. Bár a végeredmény nem volt meglepő számomra, de azért csalódott vagyok. A közömbösség (amire a legtöbben szavaztak) egyfelől érthető, másfelől szomorú, mert ezt a hozzáállást kihasználva „derék, megbízható, őszinte és becsületes” politikusaink tényleg azt mondhatnak / csinálhatnak, amit csak akarnak – úgysem érdekel senkit.
Annyit fűznék még a fentiekhez, hogy az első két kérdés csak blogHolvasók számára volt publikus, míg a kérdések másik fele a Poll-r oldalán is megjelent. Nekem tetszett, számomra érdekes volt – minden szavazónak köszönöm a részvételt.
Az eredmények kapcsán kíváncsi lettem még két dologra:
Egyébként – ahogy feljebb is látható –, a Poll-r fejlesztőinek köszönhetően már állítható az exportált szavazómodulok szélessége és magassága is.
Reggel a bemondó isssszonyatosan szigorú arccal közölte a tragikus hírt: rálőttek a rendőrszékházra. Még szerencse, hogy nem sérült meg senki!
Sajnos én már nem tudom elhinni, hogy nem rendőr által, vagy rendőri utasítás hatására keletkeztek azok a lyukak az ablakokon. Sőt, már most előrebocsátom, bármi történjék, ugyan így megkérdőjelezek mindent.
Még nevetnék is az egészen, ha nem arra menne ki a játék, hogy ezután méginkább rabszolga legyek saját hazámban. Jönnek majd a „terrorellenes intézkedések”, aki pedig nem ért egyet velük, az mind ellenség – de minimum gyanús. És persze az sem mellékes, hogy addig sem arról beszélünk, amiről kellene.
Olyan ismerős ez a film