Mi az a tipográfia?

Mi az a tipográfia? – borítóSzerző: David Jury
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 175×225 mm
Terjedelem: 256 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött

A címbéli kérdés megválaszolása igencsak bonyolult, és összetett feladat; aki végigolvassa ezt a könyvet, közelebb kerülhet a „megoldáshoz” (például azt is megtudhatja belőle, hogy a kurzív és a döntött betű nem ugyan az – szégyellem, de ez nekem újdonság volt). A rövid (2 oldalas) előszó és a tartalomjegyzék után a könyv három nagyobb és egy kisebb egységre tagolódik:

Háttér (62 oldal, 16 fejezet)

Évszázados hagyományok és a változás szükségessége; múlt és jelen kapcsolata; a beszéd, a nyelv, az olvasás és az írástanulás tipográfiai vonatkozásai, az egyes alkalmazási területek jellegzetességei az üzleti kommunikációtól, az üzenőtáblák kiragasztmányain keresztül az üzletportálok felirataiig – mindezen témákon végigkalauzol bennünket a szerző.

Megtudhatjuk, milyen folyamatok játszódnak le olvasás közben, és hogy a tipográfia segítségével miként tehetjük e folyamatot minél gördülékenyebbé, vagy hogy pontosan mit fed az olvashatóság (readibility) és a felismerhetőség (legibility) fogalma.

A gazdagon illusztrált oldalakon többek között megismerhetjük a mondatkezdő nagybetűk előtti dupla szóközök rejtélyét, vagy hogy miként változott a középre zárt és a balra zárt elrendezések megítélése az idők folyamán.

Anatómia (82 oldal, 32 fejezet)

A könyv második fejezete vizsgálat alá vonja a tipográfia alkotóelemeit, elemzi az egyes eszközöket és eljárásokat, az információ szervezésének lehetőségeit, a betűkategóriák jellegzetességeit, valamint a szöveg megjelenítésének és elrendezésének különböző módjait.

Az apró részletekbe mélyedés alkalmat ad a leggyakoribb tipográfiai problémák és lehetséges megoldásaik ismertetésére is.

Portfóliók (94 oldal, 16 fejezet)

A könyv záró fejezetében kortárs tipográfusokkal ismerkedhetünk meg, munkáikon keresztül pedig bepillanthatunk az igényes grafikai tervezés fantáziadús és változatos világába.

(forrás: a könyv honlapja)

Etcetera (11 oldal, 6 fejezet)

A negyedik aprócska rész is szót érdemel, ebben kaptak helyet a hivatkozások (igaz, hogy a 134., 146., és 248. oldalhoz tartozókat hiába keressük); van egy oldal az írásjelekről és a betűk felépítéséről; találhatunk itt két oldalnyi szójegyzéket; valamint ugyan ekkora terjedelemben név- és tárgymutatót.

Felmerült kérdések

Két dolgot nem értek, illetve nem biztos hogy el akarom hinni a szerzőnek. Az, hogy „a számjegyek szélessége egyforma” (134. oldal) egészen biztos, hogy így általánosságban kijelentve nem igaz, erről bárki könnyen meggyőződhet, ha tesz egy próbát (lehet, hogy a fordítást rontották el?).

A másik, amit a 148. oldalon olvastam: az Univers félkvirtmínusza történetesen egy kicsit lejjebb helyezkedik el, mint az Akzidenz Grotesk típusé (itt ezt példákkal is illusztrálja a szerző), ezért kisbetűk mellett az Univers gondolatjele jobban mutat, mivel közelebb kerül a kurrensek közepéhez” – nem tudom, hogy ehhez egy profi tipográfus mit szólna, de nekem biztos, hogy eszembe nem jutna egy másik betűtípus gondolatjelét belekeverni a szövegbe. Mindezekkel együtt tanulságos, hasznos olvasmány.

frissítve (2007. 09. 02.): A felmerült kérdésekre a válaszok itt olvashatók.

Előkészületben

Pár napja kaptam egy e-mailt a Scolar Kiadótól:

A Scolar Kiadó 2007 novemberében jelenteti meg új könyvét, melynek angol címe Print Production Handbook (A nyomdai előkészítés és gyártás kézikönyve).

A magyar nyelven megjelenő kézikönyv végigvezet a nyomdatermék készítésének lépésein az árajánlatkéréstől és szerkesztőségi munkától a színre bontáson, kilövésen, nyomtatási eljárásokon és kötészeti műveleteken keresztül egészen a minőség-ellenőrzésig, csomagolásig és szállításig.

A könyv paraméterei: 170×225 mm, 224 oldal, selyem fényű vinil borító, fűzött.

A könyv fejezetei: Nyomtatás a 21. században; Eredetik és előkészítés; Proofolás és lemezkészítés; Nyomási eljárások; Papír és festék; Nyomás utáni műveletek; Együttműködés a nyomdával; Függelék. (Csak azért említem, mert gondolom, vannak köztetek, akiket érdekel [ha megveszem, beszámolok majd róla].)

folytatás »

Nosztalgia #2

« előzmény

A GHALÉRIA feltöltésével még annyira sem haladok, mint ahogyan legutóbb gondoltam. Most már azt mondom, jó, ha 2008 végére befejezem. A régi negatívok digitalizásása helyett a másik (könnyebbik) oldaláról közelítettem: az eleve digitális formátumban készült fotókkal folytattam. Először a 2006-os év termése kerül terítékre, melyek között semmi újdonságot nem találsz, mindegyik kép szerepelt a már itt, a Fotó kategóriában – az újdonság legfeljebb a nagyobb méretük, és persze az, hogy kategorizálva lettek.

Nosztalgia #2 – 2006

„Téli álommal” kezdődött januárban Visegrádon, és elkaptam egy érdekes napfelkeltét itthon. Márciusban összeházasodtak Gáborék (Orfű, Égervölgy), esett a hó, jártunk Szentendrén, a Városligetben és az Állatkertben, végül fekete felhőket fényképeztem. Áprilisban újra elmentünk Szentendrére, Orosházán megörökítettem a tavaszt, és tévébarát Ernőéket is meglátogattuk. Májusban függönyre fröccsent a naplemente, és viaszba ragadt egy szúnyog a kertipartin. Júniusban újabb felhőportrék készültek, részem volt egy kis déli élményben (Nagyharsány, Pécs, Orfű), és elrepültünk Krétára pihenni. Csak júliusban tértünk vissza, a nyaralás után (és mellett) felejthetetlen élmény volt a tandemugrás (is) Kaposújlakon, Orosházán veterán autókat csodáltunk, Zamárdiban pedig a felhők nyűgöztek le. Augusztusban újra megkóstoltuk a Balatont (Balatonmária), hazafelé Badacsony környéke és a Velencei tó pózolt emlékezetesen. Szeptemberben a (majdnem) telihold kiáltott fényképezőgép után, és egy kedves ismerős szavára hallgatva ellátogattunk a színpompás Margitszigetre (az itt készült képek eredetijét sajnos megette a digitális technika ördöge, így csak ezek a JPG-k maradtak). Mozgalmas volt kedvenc évszakom kezdete: októberben Vácra kirándultunk, Orosházán a temetőben fényképeztem, a gyönyörű ősz pedig Orfűn, Pécsett és a mesés Püspökszentlászlón volt a modellem. Novemberben Paliék egybekelése miatt mentünk Orosházára, de az esküvőnél jobban megihlettek az este fényei a Holddal egy rozzant kerítésnél, és a másnap vasúti naplementéje. Decemberben újra dél volt a cél (mert akik élnek azok délnek mennek – ahogy Lovasi énekli) – ezúttal Ernő társaságában (Felsőszentmárton), aztán gyönyörködtünk a Fényevolúcióban, és a Rám-szakadék jegében, miután immár hagyományosan jól zárult az év Béláékkal. Ez volt 2006 pixelesítve. Jó visszanézni.

folytatás »