Szerző: David Jury
Kiadó: Scolar Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 175×225 mm
Terjedelem: 256 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött
A címbéli kérdés megválaszolása igencsak bonyolult, és összetett feladat; aki végigolvassa ezt a könyvet, közelebb kerülhet a „megoldáshoz” (például azt is megtudhatja belőle, hogy a kurzív és a döntött betű nem ugyan az – szégyellem, de ez nekem újdonság volt). A rövid (2 oldalas) előszó és a tartalomjegyzék után a könyv három nagyobb és egy kisebb egységre tagolódik:
Háttér (62 oldal, 16 fejezet)
Évszázados hagyományok és a változás szükségessége; múlt és jelen kapcsolata; a beszéd, a nyelv, az olvasás és az írástanulás tipográfiai vonatkozásai, az egyes alkalmazási területek jellegzetességei az üzleti kommunikációtól, az üzenőtáblák kiragasztmányain keresztül az üzletportálok felirataiig – mindezen témákon végigkalauzol bennünket a szerző.
Megtudhatjuk, milyen folyamatok játszódnak le olvasás közben, és hogy a tipográfia segítségével miként tehetjük e folyamatot minél gördülékenyebbé, vagy hogy pontosan mit fed az olvashatóság (readibility) és a felismerhetőség (legibility) fogalma.
A gazdagon illusztrált oldalakon többek között megismerhetjük a mondatkezdő nagybetűk előtti dupla szóközök rejtélyét, vagy hogy miként változott a középre zárt és a balra zárt elrendezések megítélése az idők folyamán.
Anatómia (82 oldal, 32 fejezet)
A könyv második fejezete vizsgálat alá vonja a tipográfia alkotóelemeit, elemzi az egyes eszközöket és eljárásokat, az információ szervezésének lehetőségeit, a betűkategóriák jellegzetességeit, valamint a szöveg megjelenítésének és elrendezésének különböző módjait.
Az apró részletekbe mélyedés alkalmat ad a leggyakoribb tipográfiai problémák és lehetséges megoldásaik ismertetésére is.
Portfóliók (94 oldal, 16 fejezet)
A könyv záró fejezetében kortárs tipográfusokkal ismerkedhetünk meg, munkáikon keresztül pedig bepillanthatunk az igényes grafikai tervezés fantáziadús és változatos világába.
(forrás: a könyv honlapja)
Etcetera (11 oldal, 6 fejezet)
A negyedik aprócska rész is szót érdemel, ebben kaptak helyet a hivatkozások (igaz, hogy a 134., 146., és 248. oldalhoz tartozókat hiába keressük); van egy oldal az írásjelekről és a betűk felépítéséről; találhatunk itt két oldalnyi szójegyzéket; valamint ugyan ekkora terjedelemben név- és tárgymutatót.
Felmerült kérdések
Két dolgot nem értek, illetve nem biztos hogy el akarom hinni a szerzőnek. Az, hogy „a számjegyek szélessége egyforma” (134. oldal) egészen biztos, hogy így általánosságban kijelentve nem igaz, erről bárki könnyen meggyőződhet, ha tesz egy próbát (lehet, hogy a fordítást rontották el?).
A másik, amit a 148. oldalon olvastam: az Univers félkvirtmínusza történetesen egy kicsit lejjebb helyezkedik el, mint az Akzidenz Grotesk típusé (itt ezt példákkal is illusztrálja a szerző), ezért kisbetűk mellett az Univers gondolatjele jobban mutat, mivel közelebb kerül a kurrensek közepéhez” – nem tudom, hogy ehhez egy profi tipográfus mit szólna, de nekem biztos, hogy eszembe nem jutna egy másik betűtípus gondolatjelét belekeverni a szövegbe. Mindezekkel együtt tanulságos, hasznos olvasmány.
frissítve (2007. 09. 02.): A felmerült kérdésekre a válaszok itt olvashatók.
Előkészületben
Pár napja kaptam egy e-mailt a Scolar Kiadótól:
A Scolar Kiadó 2007 novemberében jelenteti meg új könyvét, melynek angol címe Print Production Handbook (A nyomdai előkészítés és gyártás kézikönyve).
A magyar nyelven megjelenő kézikönyv végigvezet a nyomdatermék készítésének lépésein az árajánlatkéréstől és szerkesztőségi munkától a színre bontáson, kilövésen, nyomtatási eljárásokon és kötészeti műveleteken keresztül egészen a minőség-ellenőrzésig, csomagolásig és szállításig.
A könyv paraméterei: 170×225 mm, 224 oldal, selyem fényű vinil borító, fűzött.
A könyv fejezetei: Nyomtatás a 21. században; Eredetik és előkészítés; Proofolás és lemezkészítés; Nyomási eljárások; Papír és festék; Nyomás utáni műveletek; Együttműködés a nyomdával; Függelék. (Csak azért említem, mert gondolom, vannak köztetek, akiket érdekel [ha megveszem, beszámolok majd róla].)
Nem biztos, hogy profi tipográfus vagyok, de… szvsz a számjegyek szélességének azért célszerű egyformának lennie vagy legalábbis közelíteni azt, mert táblázat, illetve számoszlopok szedésénél, a helyiértékek a helyükön maradjanak. Ezt leginkább az 1-es számjegynél látjuk, mert a „nyele” jóval balrább van, majdnem egy teljes space marad előtte. Ez időnként praktikus, időnként meg vagy szopik vele az ember vagy behúzott nyakkal pironkodva lesz*rja.
A gondolatjel és díszpont valóban a verzál N közepére szokott esni, de ha szükség van rá, nem másik betűtípusból válogatok, hanem a baseline-t módosítom.
Azt értem, hogy miért jó, ha egyforma szélességűek a számjegyek, és ez bizonyos betűtípusoknál így is van. De a könyv azt állítja (legalábbis a magyar fordításban csak így értelmezhető), hogy ez általánosan igaz minden betűtípusra.
A gondolatjel esetében az alapvonal eltolása nekem is szimpatikusabb megoldásnak tűnik a könyvben említett betűtípus cserénél.
Ahányféle betű van manapság, még azt sem lehet biztosan állítani, hogy mindegyik tartalmazza pl. a P karaktert :o)
A betűtípus csere azért is marhaság, mert nem minden betűtípusnak ott a kurrens fele, ahol az Univers tartja a gondolatjelet.
Érdekesnek tűnik, amint elérhető lesz, kikönyvtárazom magamnak.
Az egyenlő szélességű betűk nem csak az expert setekre igazak? Mintha olvastam volna valahol, hogy külön fontba szokták rakni a verzál, az ugráló, valamint az azonos szélességű betűket, és a tördelés igényei szerint használják. Szóval általános esetben úgy gondolom a nem azonos szélességű verzál betűk adottak. Biztos csak valami fordítási hiba, ha írsz nekik, szerintem utánanéznek a dolognak, és talán még meg is köszönik. :)
Ja, és amibe mindig belefutok, és már magam sem tudom mi a helyes, vagyis hogy a portfóliót hogyan írják? Egyszer én ennek utánannéztem valahol, már nem emlékszem pontosan hol, de úgy emlékszem hogy aszerint portfoliónak írandó, vagyis az első „o” rövid, a második meg hosszú, de láttam már mindkettőt röviddel, meg mint itt is, mindkettőt hosszúval írva. A helyesírási szótárban mindkettő hosszúval szerepel, de nem tudom hogy mennyiben egyezik meg ez a jelentése a szónak a pénzügyivel, szerintem sokan eleve csak azt ismerik. Az eredete viszont gondolom azonos mindkettőnek, ami latin.
Valóban, lehet, hogy egy profi betűkészletben mindig van fix szélességű számsor – és a könyv szerzője eredetileg erre gondolt. Jó ötlet, írok majd nekik. :)
A „portfólió”-t azt hiszem a „A magyar helyesírás szabályai”-ban néztem meg, este utánanézek, ha nem így van, helyesbítek.
Megkerestem a vonatkozó részt, mert izgatott, és jó is, mert hülyeséget mondtam. A Virágvölgyi könyvében az szerepel, hogy az álló (verzál) betűk szélessége egyforma, így egymás alatt/felett azonos helyiértéken vannak a számok, míg az ugrálóknak változó a szélessége, így ha abból szednek számoszlopot, akkor egalizálni kell, vagy egyéb megoldáshoz folyamodni. GX fontok tartalmazhatják mindkettőt, ha ilyen nincs, akkor külön font kell. (Szövegtörzsben értelemszerűen ugráló, matematikai képletekben, kitevőkben, táblázatokban pedig a verzált kell használni.)
Szóval ezek szerint ebben a könyvben is jól szerepel, csak kiegészítésre szorul. Azért nyilván lehetnek kivételek, vagy elrontott fontok.
Miért más a kurzív és a döntött betű? Mármint mit ért a szerző döntött alatt?
Ez sem igaz. Próbáld csak ki. A verzál betűk (és számok) szélessége sem mindig egyforma.
A kurzív kézírás jellegű (pl. Garamond-nál); míg a döntött – oblique – „megdöntött tengelyű, de vonalvezetésében, formájában egyébként az állóval azonos” (pl. Univers-nél, vagy a legtöbb talp nélküli betűtípusnál).
Szerintem Virágvölgyi Péter könyve kimerítő választ ad a felmerült kérdésekre (A tipográfia mestersége számítógéppel: 38-39. o.).
Itt is azt olvasom „az álló számok szélessége egyforma”. Csak az a baj, hogy nem ezt látom: az 1-es pl. általában keskenyebb bármely más számjegynél. Azt értem, hogy egalizálás után egyforma szélességű helyet foglalnak el, de maguk a számjegyek legtöbbször nem egyforma szélességűek. Na de nem rugózok tovább ezen, nem értem és kész.
Lacza Én is ezt idéztem. :) Csak a Zsolt szerint ez nem igaz.
hal Most kezdem kapizsgálni, hogy szerintem itt félreértés van. Az egyenlő szélességű betűk alatt az egyenlő karakterszélességet, vagyis a set width-et értik, nem pedig azt, hogy a betű maga milyen széles. És mivel a set width az egyenlő, és azon belül középre van igazítva, azért lehet az, hogy egymás alatt mindig azonos helyiértéken vannak, szövegben pedig egalizálni kell, mert különben randa lesz. Egyébként már magam sem tudom mi a helyzet, muszáj lesz előbb-utóbb kipróbálni. :)
Próbáld csak ki. :)
hal Akkor végre megoldódott a tipográfia rejtély! :-) Egyébként én is erre gondoltam.
Az a másik könyv engem speciel nagyon érdekelne. Megnéztem a kiadó honlapját, de ott semmi infó arról, hogy előkészületben lenne egy ilyen könyv (A nyomdai előkészítés és gyártás kézikönyve). Az ilyen információkat, csak az insiderek kapják meg? :-) Vagy van valami hírlevélszerűség, amire fel lehet iratkozni?
Számomra nem oldódott meg semmi, továbbra is azt látom, hogy a legtöbb betűkészlet esetében nem egyforma a számok (karakter)szélessége, viszont azt olvasom, hogy ez minden esetben így van.
Én nem iratkoztam fel sehol, egyszercsak kapni kezdtem e-maileket a kiadótól – gondolom felfedezték, hogy megemlítettem néhány könyvüket, és úgy gondolták érdekelnek az újdonságaik.
A szerző talán arra gondolt, hogy a verzál számok esetében a set width egyenlő, ahogyan azt fentebb már Dinnye is említette. Jobb ötletem nincs. Az biztos, hogy a verzál számok konkrét szélessége nem egyforma, ahogyan az te is mondtad Hal. Talán mégis fordítási hibáról lehet szó.
Figyelmesebben olvasva, a Virágvölgyi könyv is azt írja, hogy a verzál számok egyforma szélesek, és nem azt, hogy esetükben a set width egyenlő. Szóval a megfogalmazás nem egyértelmű nála sem, bár én az azonos set width-re gondoltam, amikor olvastam.
De ha egyszer a set width sem egyenlő legtöbbször. Próbáljátok ki!
A kiadótól kapott részletes válaszból mindenre fény derül.