Tegnap egyik kollégámnak vettem ezt a kis könyvecskét karácsonyi ajándéknak a D2K-ban, de annyira tetszenek Baranyai András rajzai, hogy inkább megtartom. Zseniális!
Grafika: Baranyai András
Kiadó: Csimota Gyermekkönyv Kiadó
Kiadás éve: 2007
Méret: 121×125 mm
Terjedelem: 20 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött
Régebben nagyon nem tetszett a műfenyő – ahogyan más műnövények sem – miközben mindig zavart, hogy minden karácsonykor rengeteg fenyőfát kivágnak pusztán emberi önzésből, hogy aztán a szemétdombon végezzék (persze, tudom, hogy ültetnek is helyettük, de nyilván nem annyit, mint amennyit kivágnak – gondolok itt többek között a lopott fákra).
Ennek az ellentmondásnak a feloldására pár éve vettem egy cserepes fenyőfát, amit karácsony után vissza is vettek ugyanott, ahonnan elhoztam, majd állítólag újra elültették. Aztán jött újabb néhány év, amikor a lelkiismeretemet takarékra állítva, megint megvettem a kivágott fákat, melyeknek kopasz vázát az ünnepek után szépen kiraktam a ház elé, hogy elvigyék a szemetesek.
Tavaly ismét egy cserepes (vagy inkább vödrös) fával próbálkoztunk, alig bírtunk hazacipelni Kedvesemmel. De megérte, mert Fenyőfaszink az ünnepek után nem a szemétdombon végezte, hanem először a teraszra került, majd április elsején elültettük az udvarban, ahol a külső jelek alapján remekül érzi magát – ahogyan mi is, mikor meglátogatjuk.
És itt jutottunk el a címben említett tárgyhoz, és az idei karácsonyhoz, ugyanis pár hete megvettük életünk első műfenyőfáját, mivel az udvarban már nem nagyon van helye újabb élőknek. Ma már az igazihoz megtévesztésig hasonló műfenyőket is lehet kapni, így a látványhátrány lekerült a kifogások listájáról. További érvek és ellenérvek, melyek alapján döntöttünk:
Érvek a műfenyő mellett:
Ellenérvek a műfenyővel szemben:
A dafont.com-on időről időre felbukkannak érdekes betűkészletek, de erről eddig csak akkor értesültem, ha valamelyik általam olvasott blog külön felhívta rá a figyelmet; mivel nincs a honlapnak RSS csatornája – amúgy meg nem nézegettem túl sűrűn az oldalt, csak ha éppen „kellett valami”. A Feed43 ismét segített: » dafont.com | new fonts (RSS)
Még nyáron vettem ezt a vaskos kötetet, ami az első kedvenc zenekaromról, a U2-ról szól. A könyvet apránként olvasva, lassan közeledtem az együttes jelenéhez, miközben végighallgattam a teljes U2 diszkográfiát. Lenyűgöző és szórakoztató történet ez egy rendkívüli zenekarról, melynek tagjai 30 éve változatlan felállásban és barátságban (zen)élnek együtt. Ma értem a végére.
A méret és a terjedelem még veszélyes is lehet, ha valaki szeret fekve, a könyvet a feje fölé tartva olvasni, és esetleg hajlamos közben elaludni; de előny is egyúttal, mert így legalább jobban eloszlik benne az az egy-két tucatnyi helyesírási hiba és elírás, melyek nélkül úgy tűnik, nem nagyon jelenhet meg kötet nálunk mostanában. Ezt leszámítva élmény volt végiglapozni a 352 oldalt, melyeknek kb. fele képekkel van megtöltve – és természetesen minden U2 kedvelő könyvespolcán ott a helye (ahogyan – gondolom – már mindenhol ott is van).
Grafikai tervezés: Four5One,
Gary Kelly
Kiadó: ShowTime Budapest Kft.
Kiadás éve: 2007
Méret: 246×300 mm
Terjedelem: 352 oldal
Kivitel: keménytáblás, cérnafűzött, védőborítóval
Ez a U2 története, ahogy azt a U2 tagjai saját szavaikkal elmesélték és saját képeikkel illusztrálták. A szöveg alapjául az a több mint 150 órányi exkluzív interjú szolgál, melyet Neil McCormick, a Daily Telegraph rockkritikusa két év alatt készített Bonóval, Edge-dzsel, Adam Claytonnal, Larry Mullen Jr.-ral és Paul McGuinness menedzserrel.
A fényképeket, dokumentumokat és emléktárgyakat a U2 és a Principle Management tagjai személyes gyűjteményükből kölcsönözték. A könyv művészeti vezetője Steve Averill volt, aki az 1977-es legelső U2-poszter óta felel a zenekar grafikai megjelenéséért.
Képtelen vagyok nem azzal kezdeni, hogy Michael Moore iszonyatosan sarkítva állítja szembe a züllött, pénzéhes amerikai egészségbiztosítási rendszert, az emberközpontú kanadaival, angollal, franciával, és a film végén még a kubaival is. De ne feledjük, hogy a film elsősorban amerikaiaknak készült (és ott úgy tűnik, célba ért); és ha hajlandóak vagyunk ezt az elfogultságot elnézni a rendezőnek (szerintem érdemes), akkor tanulságos, nagy igazságokat kimondó történetet kapunk cserébe, ami ráadásul roppant aktuális is a hazai egészségügyi deform idején.
Sicko (2007) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu | » Wikipedia (hu) | » Wikipedia (en)
Moore filmjeit kritikátlanul elfogadni hiba lenne (akárcsak bármi mást is – teszem hozzá), mint ahogy figyelmen kívül hagyni is. E film megtekintése a magyar egészségügyi reformot kitalálóknak, támogatóknak és ellenzőknek egyaránt kötelező!
(forrás: est.hu)
Ha a jó minőség nem elsődleges szempont, a filmet (magyar felirattal) letöltheted innen is: http://igazsag.myip.hu/uj/Sicko.wmv (385 MB).
Nem tudom, mit írhatnék róla azon kívül, hogy ezt a filmet látnod kell. Ha nem is azért, hogy feltétlenül elhidd minden szavát (bár szerintem sajnos nem hangzik el benne semmi hihetetlen – sőt félelmetesen logikus, kerek egésszé áll össze a kép), de legalább gondolkozz el rajtuk.
Végül mindenki egy monitorozott, kontrollált hálózat része lenne, ahol minden cselekedeted dokumentált, ha pedig nem tetszik, amit csinálsz, kikapcsolják a chip-edet, vagyis kizárnak a társadalomból és mindenből, amihez a csipre szükség van. Ez a jövőkép. Egy centralizált gazdaság, jogoktól megfosztott, megfigyelt emberek. És a legmegdöbbentőbb: senki sem kényszeríti az emberekre ezeket. Maguk az emberek fogják követelni. A manipuláció megvakította az embereket, nem látják a valóságot. Évezredek óta megy ez. A vallást, a patriotizmust, a fajok különbözőségét, a gazdagságot, az osztályok közötti eltérést, és minden más megkülönböztető jegyet a manipulátorok egy cél szolgálatába állítanak: hogy kontrollálják a társadalmat, és néhányak kezében öszpontosítsák a hatalmat.* Oszd meg és uralkodj! Ez a modell. Amíg az emberek különbözőnek látják magukat másoknál, addig rabszolgák is maradnak. Az árnyékban megbújó emberek tudják ezt, és azt is, hogy ha rájövünk az igazságra, a természettel való igaz kapcsolatunkra, és személyes erőnk nagyságára, akkor az egész kitalált Zeitgeist romokba dől majd, mint a kártyavár.
(idézet a Goggle Video-n levő változatból)
* Ezt a mondatot átírtam, hogy legyen értelme, és tükrözze a film mondanivalóját. A Google Video-n található változaton ez olvasható: „A vallás, a patriotizmus, fajok, gazdagság, osztályok és minden más megkülönböztető jegy azt szolgálja, hogy kontrollálja a társadalmat, és néhányak kezében öszpontosítsa a hatalmat.”
A film letölthető a hivatalos honlapról (ha valaki tud hozzá magyar feliratot szerezni, megköszönöm, ha jelzi). A Google Video-n pedig megnézheted magyarul feliratozva – három részre darabolva: 1. rész, 2. rész, 3. rész.
A szülők ugyan azok, és a kiskutyák is pont olyan aranyosak, mint tavaly nyáron. Barni papa és Süti mama szerelme legyőzte gazdáik (barátaink) minden igyekezetét, így ismét kiskutyák születtek, akik szerető gazdájukra várnak.
Szerezz egy jó barátot!
Sárga és fekete labrador retriever kölykök eladók! Nem tenyész célú, családi környezetben tartott szülőktől, törzskönyv nélkül, oltva, féregtelenítve, 2007. december közepétől elvihetők.
Érdeklődni lehet: Petrovszki Gyöngyi: 20/490-1957; Szujó Béla: 20/3475-988;
macko.rur@monornet.hu; Gyömrő, Liszt F. u. 107.
frissítve (2008. 01. 01.): Már csak ez a három fiúcska vár új gazdára (a fényképet ma készítettem):
frissítve (2008. 08. 02.): Az összes kutyus rég gazdára talált.
Megnyitó: 2007. december 11. kedd, este 6 órakor, az Uránia Nemzeti Filmszínház Kávézójában.
A megnyitón közreműködnek:
Bakos Edit az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója,
Nagy T. Katalin művészettörténész,
Nádai Ferenc grafikusművész,
David Yengibarjan akkordeon-művész.15 éves a Duna TV Filmszerkesztősége – kiállítás a 2000 és 2007. áprilisa közötti időszakban, a Duna Televízió Filmszerkesztősége számára készített, a Filmvilág című lapban megjelent grafikákból.
A kiállítás megtekinthető 2007. december 11-től 2008. január 15-ig.
frissítve (2008. 01. 05.): Ma megnéztem végre a kiállítást – már amennyire a körülmények engedték, ugyanis botrányosan rossz (pontosabban semmilyen) a paravánok megvilágítása. A kiállított munkák viszont nagyon jók, aki teheti feltétlenül nézze meg (még naplemente előtt, akkor talán többet lehet látni)!
Pontosan 2 évvel ezelőtt tettem publikussá ezt a blogot, amit akkor 11 napja kezdtem írni. Sokat köszönhetek a blogolásnak, örülök, hogy elkezdtem, és megismerhettelek Titeket (némelyikőtöket személyesen is), és természetesen jól esett, ha dicsértetek, de a kritikákból is tanultam. Remélem, Nektek is hasznos volt, köszönöm a figyelmet, és a hozzászólásokat.
Most pedig búcsú helyett csupán jelezni szeretném, amit már biztos Ti is észrevettetek: alábbhagyott a lendület, kevesebb és felszínesebb bejegyzések születnek, mint régen; és én csak annyit igérhetek, hogy ez a tendencia folytatódik a jövőben is, mert van, aki három hónapja mindennél fontosabb, és egyelőre az Ő blogját is én írom. :-)
