500.

Kis adag statisztika

Két év és két hónap, 500 bejegyzés, 2 707 megjegyzés (utóbbiból 867-et én írtam) – a BLOGHban és a SZEMETESben együttvéve. A továbbiak már csak az utóbbi 20 hónapra vonatkoznak, mivel 2006. május 27. óta működik az oldalon a Google Analytics.

  • LÁTOGATÓK: 66 983 egyedi látogató (eleinte napi 50, mostanában 200–250), 274 754 oldalmegtekintés, 2,72 átlagos oldalmegtekintés, 2′ 47″ webhelyen töltött idő;
  • BÖNGÉSZՐK: 47 % Firefox, 41 % Internet Explorer, 6 % Opera, 4 % Safari;
  • OPERÁCIÓS RENDSZEREK: 92 % Windows, 6 % Macintosh, 2 % Linux;
  • KÉPERNYՐSZÍNEK (ezen meglepődtem): 92 % 32 bit, 5 % 16 bit (?!), 3 % 24 bit (?!);
  • KÉPERNYŐFELBONTÁSOK: 44 % >1280×800, 43 % 1024×768, 6 % 800×600, 5 % 1152×864;
  • FORGALOM FORRÁSAI: 46 % keresők, 37 % hivatkozó webhelyek, 17 % közvetlen forgalom;
  • LEGNÉPSZERŰBB KULCSSZAVAK (látogatás): iwiw (5 993), daubner (1 208), iwiw meghívó (1 016), daubner cukrászda (903), haldesign (709), indesign (434), eladó kiskutyák (395), tavaszi háttérképek (384), tipográfia (250), photoshop alapok (239), mi a csudát tudunk a világról (235), luca búza (229), halas háttérképek (224), photoshop segítség (211);
  • és pillanatnyilag 132 RSS feed olvasó.

Csipetnyi előrejelzés

A filmekben gazdag, szakmaszegényre sikeredett január után februárban terveim szerint gyarapodik az Étel, ital, a Könyv, a Kiállítás, a Zene, az Illustrator az InDesign, a Szovtver és a Tipográfia kategória. Aztán majd meglátjuk…

The Corporation

Ez a film egy immár közel öt éves alapmű rengeteg fontos, érdekes, értékes és tanulságos gondolattal és történettel; saját magunk teremtette (finoman fogalmazva) tökéletlen világunkról. Arról, hogy valamit nagyon elszúrtunk…

The Corporation

The Corporation (2003) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu | » corporation.hu | » Független Média Kiadó

Ami miatt ismét megemlítem, annak oka, hogy tavaly megjelent DVD-n is, és ma végre megnéztem újra. Megint az est.hu-ról idézek: „Aki valamennyire is komolyan veszi, mi folyik körülöttünk a világban, annak kötelező megnézni!”

Végül egy nem túl pozitív kritikára reagáló nézői vélemény:

Nagyon kellett már ez a film. Sok gyomor nem veszi be, mert iszonyúan sötét képet fest a világ mai állapotáról és közkedvelt eszképista életérzésekbe tenyerel bele nagyon kevéssé fennkölten. De hogy ezt tények felvonultatása nélkül tenné? No nem, erről szó sincs. Már egyedül a bolíviai történet (az emberekről, akiknek egyszercsak megtiltották az esővíz gyűjtését, mert azt egy amerikai cég elprivatizálta) elégséges érv lenne a film kezében és jogosultsága mellett. És akkor nem beszéltünk a gyermekmunkáról, a diktatúrákkal együttműködő brand-ekről, az ipari szennyben fuldokló állatokról, az Agent Orange-ről, stb. stb. stb.- végső soron arról az erkölcsi vákuumról, amiben élünk. itt és most. Zseniális, megrázó film.

(forrás: orbus hozzászólása az odeon.hu-n)

Nosztalgia #3

« előzmény

Nyolc hónap után, szélsebes tempóban a nosztalgia-sorozat harmadik részéhez érkezve, feltöltöttem a GHALÉRIÁt a 2005-ös hangulatkonzervekkel. Ha ebben az ütemben haladok, akkor 2012-re kész is leszek (pont akkor lesz 20 éve, hogy fotózni kezdtem). De valószínű nem leszek ilyen gyors, mert egyrészt a digitális korszakom feldolgozásának lassan a végére érek, vagyis utána rengeteget kell majd szkennelnem és adjusztálnom, ami meglehetősen időigényes; másrészt az életemben nyáron bekövetkező változásnak köszönhetően valószínűleg háttérbe szorul majd a GHALÉRIA feltöltésének feladata (amit természetesen egyáltalán nem bánok – addig 2004, az utolsó [valójában az első] digitális évem feltöltése talán még belefér).

127 régi-új hangulatkonzerv a GHALÉRIÁBAN 2005-ből

2005 első felében fényképezőgép nélkül maradtam (előző év karácsonyán adtam el a régi, és csak a nyaralásunk előtt vettem meg az új digitális gépem), így Kedvesem filmes Nikonját használtam januárban a Római parton, márciusban Hóllókőn, áprilisban Királyréten, és májusban Orosházán.

Június végén Rodos szigetére repültünk, és kéthetes nyaralásunk során, július elején néhány órára Tilos és Nisiros szigetére is eljutottunk; ahol utóbbin egy szunnyadó, gőzölgő (vagy inkább gázolgó) vulkán kráterében is látogatást tettünk, és megkóstoltuk a helyi tradicionális, alkoholmantes, fehér színű, mandulás italt, a soumada-t (nagyon finom).

Szeptemberben meglátogattuk a Magyar-Török Barátság Parkot Szigetváron, és szülővárosomat, Pécset; októberben és novemberben ismét gyönyörű volt az ősz (a helyszínek ezúttal Budapest, Gyömrő és Orosháza voltak); decemberben pedig az itthon karácsonyi és a város esti fényei, a havas ablak és a luca búza után a hagyományos szilveszteri fotózással ért véget az év.

Ha nem akarsz lemaradni a GHALÉRIA egyetlen új képének megjelenéséről sem, iratkozz fel az RSS feedjére! (RSS – kinek, miért, hogyan?)

folytatás »

Herz kolbász és szalámi

Herz Házikolbász és Báthory paprikás szalámiMár említettem, hogy imádom a jó kolbászt. A legjobban a lehetőleg jóbarát vagy ismerős által töltött igazi házi kolbászt. A „bolti” soha nem olyan jó – tapasztaltam hosszú éveken át. De jónéhány hónapja – vagy talán már egy-két éve is van –, hogy találtam egy kivételt, itt az ideje, hogy bemutassam.

A Herz Házikolbászról van szó. Majdnem olyan, mint egy igazi füstölt házikolbász. Felháborít, amikor ételszínezékeket, állományjavítókat és ízfokozókat raknak egy ételbe – szerencsére ebbe a kolbászba iyleneket nem töltenek. Ahogyan másik Herz-kedvencembe, a Báthory paprikás szalámiba sem. Isteni.

(Sajnos nem tudom belinkelni közvetlenül a termékeket, mert amilyen finomak ezek, annyira pocsék – persze nem feltétlenül ezért – a Herz weblapja.)

Szélsőközép

a szélsőközép a magyar tájékoztatás összes agyonhallgatott témáját sokoldalúan tárja a közvélemény elé.

amiről mások hallgatnak, amit még hallgatni is veszélyes, azt a műsor készítői nyíltan és konfrontatívan, ugyanakkor szórakoztatóan járják körbe. hadat üzennek a közéleti ostobaságnak, a bulvár tombolásának, a közbeszéd kétpólusú pártosságának. nem hisznek a tabukban, világosan és kérlelhetetlenül tárják fel társadalmunk és a globalizáció fekélyeit minden hétköznap délután. ugyanúgy elegük van a mindannyiunkat körülvevő globális hazugságiparból, mint bárkinek, de nem hajlandóak hallgatni róla, mint bárki más. problémákban és megoldásokban, nem pedig trendekben és divatokban gondolkodnak. nem mennek el szó nélkül az olyan súlyos kérdések mellett, mint az iraki megszállásban való magyar részvétel, az abortusz, a halálbüntetés, a drogkérdés, a szegénység, a globális kapitalizmus válsága, a hagyományos értékek kiüresedése, a tudatmanipuláció, a romák helyzete, a hajléktalanok számkivetettsége vagy az álpolitikai árokásás bolhacirkusza.

az ország egy permanens polgárháborús közhangulat tébolyában vergődik. a politikusok azonban – a műsor készítőinek álláspontja szerint legalábbis – nem osztoznak a társadalom antagonisztikus megosztottságában. a valódi tartalmi mondanivaló helyén ma image- és marketingüzenetek állnak. a szélsőközép arra törekszik, hogy számonkérje a társadalmi szerződés államra eső felét, és kikövetelje, hogy a hatalmi apparátus végre ellássa vállalt kötelezettségeit. a legfrissebb hírek szerint pedig ez nem a társadalmi közgyűlölet szítása a gazdasági és politikai tőkefelhalmozás érdekében. a szerződés médiára eső fele ennek az igénynek hangot adni. a szélsőközép elvárja, hogy amint e vállalásában hiány mutatkozik, azt a hallgatók a tőlük látott keménységgel és következetességgel kérjék rajtuk számon.

minden hétköznap délután öt és este hét óra között szókimondó, durva és provokatív közbeszéd lesz hallható a radiocafén. a szélsőközép ezt szánja értő füleknek, gondolkodó elméknek, tettvágyó intellektuális barikádharcosoknak a 98.6-os frekvencián.

(forrás: radiocafe.hu)

Miért?

firka a garázskapun

Nem mintha cseppet is kevésbé élvezném a „mester” kezének eltörését, ha valami esztétikailag értékelhetőt „alkotott” volna az egy hónapja beszerelt garázskapunkra; de ez így számomra különösen érthetetlen. Miért? (Egyébként másfél hónapja felfeszítették a régi kaput, és elvitték a garázsból a felniket nyári gumikkal együtt.)

Hideg nyomon

A film körülbelül a háromnegyedéig nem igazán tetszett, utána pedig nagyon. A magyarázathoz elég, ha az est.hu-ról idézek: „nem feltétlenül eredeti történetszövés, de a Hideg nyomont elsősorban az különbözteti meg a hasonló magánszimatmoziktól, hogy mindhárom fejezetét és végkicsengését is egyre súlyosabb morális döntések határozzák meg”. Olyan film, amit nem valószínű, hogy még egyszer látni akarok majd, de örülök, hogy megnéztem.

Hideg nyomon – jelenet a filmből

Gone Baby Gone (2007) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu

Budapest retró

Budapest retró – DVD borítók

Budapest Retró (1998) » IMDb | » Port.hu

Budapest Retró 2. (2003) » IMDb | » Port.hu

Egyrészt vicces belenézni, hogyan hülyítették a 60-as, 70-es évek Magyarországának emberét (persze tudom, nem csak erről szól a film); másrészt valahol félelmetes, hogy lényegét tekintve ma is ugyan ez történik. Hiába no, úgy van, ahogy azt már rég megállapítottuk Gábor barátommal: az ember abszurd teremtmény. Kellőképpen érzékenyített állapotban állandó derültségforrás. A film egyhúzásra elég tömény, ajánlott inkább apróbb részletekben megtekinteni – valami hígabbal, mondjuk egy kis forraltborral.

» még több filmrészlet a YouTube-on