A bal oldalon nem túl feltűnőek, aki pedig RSS-ből követi az oldalt, nem is találkozik velük (hacsak nincs feliratkozva a linkek RSS csatornájára is), tehát szerintem van értelme a május óta rendszeres havi link-gyűjteményeknek bejegyzés formájában. Kíváncsi vagyok, hogy szerintetek is így van-e?
frissítve (2008. 09. 14.): Köszönet a voksokért! Nem is emlékszem korábbról ennél egyértelműbb végeredményre (69 igen, 9 nem). :)
…hogy mit gondolok kishazánk és a nagyvilág dolgairól, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyetlen szót sem kell leírnom, mert cimarcimar ismét megtette helyettem. Azért megpróbálom összefoglalni, mi az (kik azok), amitől (akiktől) forrni kezd a vérem: a butaságtól (azoktól, akik észre se veszik, és azoktól, akik nem akarják észrevenni, hogy hülyének nézik őket), és a körmönfont, aljas szándékú, kettősmércés, megalázó, sárbatipró, arculköpő, ravaszdi okosságtól (azoktól, akik hülyének néznek). Most pedig ajánlva blogját, átadom a szót cimarcimarnak:
Próbáltam nem foglalkozni az emberi baromsággal ebben a hónapban, de úgy érzem, nem mehetek el néhány dolog mellett szó nélkül. Például amellett, hogy a külföldi autós, ha csak rá gondolok, hogy át akarok menni a zebrán máris fékez, míg a magyar rátapos a gázra. Vagy amellett, hogy miért nem érdekel egy cseppet sem az Olimpia és másokat pedig miért érdekel egyre inkább a dopping és az egyéb szarságok, elvégre nem új dologról van szó (vagy csak most esett le az embereknek?). Szerintem ez most trendi. Mármint erről beszélni, hogy hallottad az XY megint hányt, biztos a sok cucctól van… A másik ide kapcsolódó “érdekesség” az emberi jogok semmibe vétele, a városképbe nem illő elemek eltávolítása, kitelepítése az Olimpia idejére, Kínában, egy véres diktatúra közepén parádézni szemrebbenés nélkül, majd hazavinni az aranyat és elmesélni, hogy milyen jó volt úszni, miközben kivégeztek valakit azért, mert egy táblát emelt a magasba egy nem éppen megfelelő szöveggel. Miért van az, hogy egyetlen sportoló sem merte bevállalni egy sajtótájékoztató keretében, hogy mellékesen nem ért egyet az elnyomással. Már csak hab a tortán a Kammerer-Szekeres párbaj a repülőn, amiről nyilván mindenki hallott. Aztán itt van ez a huszadika. Miért célja a kormánynak lealacsonyítan a perecárusok, vattacukorárusok ünnepévé Augusztus 20-át (költői kérdés volt), elfeledtetni valódi okát, minthacsak a légiparádét, vagy a jóidőt ünnepelnénk. Mindenesetre a válasz, pontosabban az eredmény meg is érkezett a tüzijáték előtt, amikor meglepő módon kétszer is elhangzott a Himnusz és a mellettünk álló nyolcév körüli gyerek megkérdezte a szüleitől (látva, hogy néhány ember megadta a tiszteletet és nem vakarózott közben), mi is szól éppen. Válasz persze nem érkezett, szotyiztak tovább. Sikerült is így az Ünnep után leszűrnöm a végső tanulságot, miszerint a kapitalizmus, karöltve a marketinggel, rosszabb, mint a szocializmus! A diktatúrákban tudni, ki az elnyomó az agresszor, mert rendszerint fegyverek, pufajkák, katonai parádék, kucsmák és vöröscsillagok szegélyezik útjukat (legalábbis mifelénk), ellentétben a most regnáló hatalommal, akinél csak az elszórt számlák, milliós tanulmányok, titkos hangfelvételek, újrafényezett Audik játszanak, ám ebből egy valamirevaló panelproli semmit sem vesz észre. A bajt még pluszban tetézi, ha az illető mondjuk törzsközönsége a Mónikashow-nak, vagy egyéb kulturális műsoroknak, Geszti és baráti köre féle népművelő parádéknak, vagy csak alapvető problémái vannak a TV2, RTL KLUB és M1-en túli csatornák beállításával. Csodálatos taktika ez, mert egy elnyomott néppel bárki csinál rendszerváltást, na de egy saját mocskában fürdő csürhével már nem annyira. Még a végén lekésnék a Jóban Rosszban-t!
(forrás: cimarcimar.blogspot.com)
Ez a zene ma délelőtt különösen beletalált a hangulatomba (főleg az első szám – köszi Lunaris):
Rendhagyó volt az idei augusztus huszadika. Eszembe se jutott a tűzijáték (fura, hogy nem is hallatszottak a durranások), és utólag sincs hiányérzetem. „Helyette” ezt rajzoltam (a jobb oldalit már huszonegyedikén raktam össze):
Ha különböző rétegeken levő objektumokat szeretnél együtt átméretezni, és ehhez csoportosítod őket (Object > Group vagy egyszerűbben Ctrl+G), az összes objektum a legfelső rétegre kerül. Ez elkerülhető a Free Transform eszközzel: jelöld ki az átméretezendő objektumokat, nyomd meg az E billentyűt, és méretezz tetszés szerint (aránytartáshoz használd a Shift-et).
« Az első videokamerám: Sony HDR-SR10E
A lényeggel szerencsére nincs semmi baj: kiváló a képminősége; szép, és átgondolt a külseje, jó a fogása, kényelmes kézbe venni.
A fentiek után – és a márkáról alkotott elképzelésem alapján – különösen kiábrándító és bosszantó: a kamera primitív és ronda menüje; és sajnos az érintőképernyőjét sem tudtam megszeretni. Utóbbival leginkább az a bajom, hogy a zsíros ujjlenyomatok meglehetősen zavaróak tudnak lenni erős fényben. Ezen kívül sikerült a kb. másfél mm-re süllyesztett kijelzőnek egészen a szélére tervezni néhány „gombot” – zseniális, nem?
Nem akarom agyonrészletezni, a menü nehezen átlátható, illogikus és csúnya, a kezelése – finoman fogalmazva – kimondottan kényelmetlen. Csak egy példát említek, ez a „kedvencem”: egy felvétel törléséhez minimum ötször kell megérinteni a képernyőt! OPCIÓK > KUKA IKON > TÖRLÉS > IGEN > OK. Ezek közül a vége a legjobb: miután töröltem a felvételt, egy üres, gusztustalan kék (#0000ff közeli) képernyő bal felső sarkába suvasztott aprócska „OK” gombot kell megcéloznom az ujjammal! És szinte mindent ugyan így le kell okézni, miután már végrehajtódott a kiválasztott művelet! Egyszer, csak egyetlen egyszer kipróbálta ezt valaki, mielőtt gyártásba ment? De tovább megyek: hogyan tervezhet egy akkora marha a Sony videokamerájához menüt, aki nem képes eleve belátni, hogy a kívánatos cél az lenne, minél kevesebbszer kelljen megérinteni azt a kibaszott képernyőt? Ja és a beépített zoom-mikrofon alkalomszerűen visszaáll az alapértelmezett „KI” állásba. Még nem sikerült rájönnöm, hogy ezt mi okozza (vagy esetleg csak véletlenszerűen történik mindez, a felhasználó bosszantására); de biztos én vagyok a hülye, mert még azt sem értem, hogy miért a „KI” állapot az alapértelmezett?
Valahogy úgy érzem magam, mintha vettem volna egy Lexus-t, Trabant műszerfallal. Na mindegy, majd megszokom, végülis a lényeg, hogy a menettulajdonsága kiváló.
És hogy valami pozitívval fejezzem be: tegnap vettem egy 0,3-as szorzójú Raynox HD-3032PRO előtétet az Optiform-ban. Szép nagy vele a látószög.
Nincs különösebb hírértéke, hiszen már két hete történt a megújulás. Akkor azért nem említettem, mert csak annyit tudtam volna írni hozzá, hogy tetszik. Viszont ma rátaláltam egy remek videóra a delicious blogon, amit már nem tudok kihagyni; és ha már így alakult, írok róla bővebben is: nagyon tetszik az új delicious!
Szívszorító, tanulságos, mai történet – ha úgy tetszik, kapcsolódva az előzőleg idézett képregényhez.
Hát már a Móricka is náci lett?!
Tiltsunk be minden zsidós, cigányos, szőke nős, rendőrős viccet, mert ezek súlyosan rasszista támadások a zsidók, a cigányok, a szőke nők vagy a rendőrök ellen!
Nézzük, milyen üde és friss jelzőket kapott a viccújság: “durva”, “a harmincas évek antiszemita hecclapjainak szellemiségét idéző”, “cigányellenes”, “közösség elleni izgatás”, “felháborító”, “túlmegy minden határon”, “gyűlöletre való uszítás”…
A nyári uborkaszezonban villámgyorsan reagált a Roma Sajtóközpont, a Magyar Újságíró Szövetség (vizsgálat, állásfoglalás), György Péter esztéta, az ELTE média tanszékének tanára (ilyet még soha nem látott, a képregény túlmegy minden határon), Dr. Halmai Gábor alkotmányjogász (az újság elkövette a közösség elleni izgatás bűncselekményét). Még azért pár embernek a véleménye hiányzik, nem…?
Az újság főszerkesztő szerint a képregény „még elmegy”, belefér a sajtószabadság határaiba.
A képregény verses szövegében a szapora, segélyeket elivó, élősködő, részeges, bűnöző, “gyilkolászó” tücsök trágár szavakkal támad a szorgos hangyára: összeveri, megbecsteleníti és kirabolja. A trágár szöveget obszcén rajzok illusztrálják, melyekben a roma tücskök többek közt perverz szexuális pózokban vannak ábrázolva. A verses “mese” egyetértően utal a Magyar Gárda alakulására és általánosító módon az olaszliszkai gyilkosságra is, majd azzal a tanulsággal végződik: “Ne hagyd, hogy két Tücsök is/ Jusson egy Hangyára!”
Akkor nézzük a nyár legdurvább rasszista támadását:
(forrás és további részletek: vastagbor.blog.hu)
És ajánlom magát a Vastagbőr blogot – egy másik idézettel:
Amikor a 44 milliárd 62 milliárdba kerül
A legbirkább nemzet vagyunk az egész Földön. Ezt olvassátok el, ezt is kimagyarázzák:
Az M7 Balatonkeresztúr-Nagykanizsa autópálya hossza 35 km, a kivitelező a Porr-Viadom-Terrag-Asdag PVT-M7 Konzorcium. Szerződéses ár: 43,8 milliárd Ft + Áfa.
A projekt összköltsége összesen 61,9 milliárd forint. Mint látjuk, egy kis ellentmondás van a 2 szám között.Mint kiderült, hogy a 43,8 milliárd csak az út megépítésére vonatkozik, további 19 milliárd forint kellett a tervezésre, a területszerzésre, a régészeti és a mérnöki munkákra. Ezek a munkák nem az autópálya építés szerves részei? Házépítésbe sem tartozik bele tervezés, meg a telekvásárlás, ugye ?!
Ez olyan, mintha építesz egy házat, bejelented a családnak, hogy 20 millió forintból megépíted, mindeki örül, hogy milyen ügyes vagy, majd a házavató bulin bevallod, hogy 34 millióba került.
Ilyen rohadt sunyi hazudozást még nem láttam, mint ami itt folyik nap mint nap. Nem merte Kóka-Gyurcsány bejelenteni anno hogy 35 km autópálya nálunk 62 milliárdba kerül (1,77 milliárd/km), hanem beadták a 44 milliádot (1,25 milliárd/km) hogy büszkén bejelenthessék, ŐK bizony letörték az autópálya-építés árait! Hát a nagy túrót! Újabb trükk Veres Jani kimeríthetetlen varázsdobozából, mi meg megint jól át lettünk verve!
(forrás és további részletek: vastagbor.blog.hu)