2008.. év bejegyzései

PDF exportálás után a 100 % feketéből négy szín lesz?

hal
9

Tanulni jó dolog. Tamási Ákostól pedig sokat lehet. Most tovább adom a tudást, mert megosztani is jó dolog. Alábbiakban novemberi levelezésünk néhány tanulságos darabkája olvasható.

hal: Tudsz róla, hogy ha InDesign-ban PDF exportnál Output Profile Inclusion Policy: Include Destination Profile-t állítasz be, akkor a PDF-ben az egyszín feketéből négy színes lesz? A munkahelyi gépemen találkoztam először a problémával, miután visszaszólt egy nyomda, hogy négy színben van a fekete. Megnéztem a forrásfájlt, mondom ez hülye, hol van itt négy szín? Aztán megnéztem a belőle exportált PDF-et, és tényleg négy színből volt. Nagy nehezen sikerült rájönnöm, hogy a már említett beállítás okozza. Include Destination Profile nélkül jó…

Ákos: Soha nem szoktam nyomdának exportálni, mindig ps és distillálás, mivel így sokkal kisebb és szabványosab pdf-et kapsz mint az export esetén. Valóban négy színes lesz a pdf-ben a fekete, ha a Simulation Profile rosszul van beállítva Acrobatban, mivel ilyenkor azt fogja neked szimulálni! Ha átállítod arra a profilra ami InDesignban is volt, akkor már 100 % fekete marad. Ezért nem szoktam a nyomdának szánt pdf-be profilt ágyazni, hogy elkerülhessük az ilyen nem kívánt (vagy rossz beállításból adódó) cmyk bontásokat. Akkor amikor nem kapcsoltad be a profil beágyazását, akkor az Acrobat nem tudja hogy „honnan jön” a színbeállítás, így a 100 % feketét nem tudja mihez képest átkonvertálni. Jól csinálja ő, csak sajnos a mai nyomdák még mindig nincsenek a helyzet és a kalibráció magaslatán… :(

Karácsony, könyvek, Bookline

hal
9

Ezt eredetileg az előző bejegyzéshez szántam, de rá kellett jöjjek, sok lenne ez oda. Arról van szó, hogy – bár ez néhány ügyfelünket idén is meglepetésként érte, de – ebben az évben sem marad el karácsony. És ez sokaknak idén is egyet jelent az őrülettel, a vásárlási rohamban való kényszerű részvétellel – alig várják, hogy vége legyen az egésznek. Szánakozva nézem őket.

Mi eddig se vittük túlzásba a karácsonyi vásárlást (ez alatt azt értem, hogy soha nem erőltettük, hogy mindenáron mindenkinek legyen legalább x forintért valami lehetőleg látványos, és az se baj, ha haszontalan ajándéka), de azt is igyekeztünk még novemberben, vagy december elején megejteni. Most viszont határozott megkönnyebülést éreztem, miután Feleségemmel megbeszéltük, hogy az ügyben érintett rokonaink, barátaink számára indítványozzuk, hogy a jövőben csak a gyerekek kapjanak ajándékot. Ismerve őket, egyet fognak érteni velünk (van, akivel azóta ezt már meg is beszéltük). És ez nem jelenti azt, hogy mostantól soha nem fogjuk egymást megajándékozni. Dehogynem: szülinapokon, névnapokon (de ezen alkalmakkor sem feltétlenül) vagy spontán, bármikor. Minek asszisztáljunk a „karácsonyi őrülethez”, ha nem muszáj?

De ha már ajándék, akkor én mindig örömmel fogadok, és adok könyvet. És ha már könyv (vagy akár bármi más), miért ne interneten keresztül rendelném meg, ha úgy is lehet? Ráadásul így általában még olcsóbb is. Ha pedig könyv és internet, akkor legyen a Bookline! Mert Magyarországon nem vagyok hozzászokva ehhez a (magas) színvonalhoz. Tegnap, mikor az előző bejegyzést elkezdtem, még nem tudtam, hogy a könyveket rögtön meg is fogom rendelni (vásárlás előtt szerettem volna belenézni némelyikbe). De a Bookline oldalán kedvet kaptam hozzá: mindent elsőre megtaláltam a logikusan felépített oldalon, úgy éreztem, valaki készségesen irányít egészen a kasszáig, ahol még 20 %-ot „vissza is kapok” a könyvesbolti árból – ráadásul így a három óriás könyvterjesző monopóliumához is kevésbé asszisztálok. És teszem mindezt szép környezetben. Le voltam nyűgözve – pedig igazából nem történt semmi különös, ennyi kéne hogy legyen az alap mindenhol…

bookline.hu

Számomra egyetlen, de nagyon fájó hiányossága a Bookline oldalának, hogy nem csak belelapozni nem tudok a könyvekbe, de még a könyvek borítója is valami szánalmasan kis felbontású kép nagyítása, mikor a kis bélyegképére kattintok. Ezzel együtt is ajánlom, akárcsak a Tudatos Vásárló Kis karácsony vagy nagy karácsony? – A mit, hol, hogy? lista című cikkét.

IHK #3: könyvek

hal
1

IHK, vagyis nekem (eddig) Idő Hiányában Kimarad(t) – ha Te ott voltál, olvastad, megnézted vagy meghallgattad, írd meg róla a véleményed; vagy ha kedvet kapsz, menj el, olvasd el, hallgasd meg és nézd meg!

« előzmény

Az alábbi könyvek vásárlását vettem tervbe:

IHK #3: könyvek

Miután megírtam a fenti listát (kikeresve a könyveket a Bookline oldalán), mindjárt meg is rendeltem őket. Pontosabban kettő kivételével: A tao hallgatról kiderült, hogy a karácsonyfánk alatt megtalálom majd (Feleségem is olvassa a blogom, a drága :)); a Leleplezett gazdaságra pedig csak előjegyzés vehető fel.

folytatás »

Photoshop Lightroom 2 – 2 kérdés, 2 válasz

hal
2

Tanulni jó dolog. Tamási Ákostól pedig sokat lehet. Most tovább adom a tudást, mert megosztani is jó dolog. Alábbiakban novemberi levelezésünk néhány tanulságos darabkája olvasható.

hal: Többek között Neked köszönhetően éppen a Lightroom-mal ismerkedek (nagyon tetszik), és nem jövök rá, hogy hova menti a képek módosításait. XMP fájlt nem csinál, és a Program Files mappában sem találtam semmit. Misztikusnak tűnik, pedig biztos nem az…

Ákos: Igen, kicsit misztikus a dolog, ugyanis a program attól függően ment, hogy milyen formátumot használsz és mit állítottál be a catalog settings-ben a következők szerint:

  • alapértelmezésként mindent _csak_ a saját katalógusában tárol tehát nincs xmp visszaírva (pl crw, nef állományoknál)
  • ha bekapcsolod a catalog settings fülön az “Automatically write changes into XMP” kapcsolót, akkor frissen tartja mindig a raw file mellett az utolsó állapotot, így akár bridge akár ps felől is ugyanazt a beállítást kapod majd, ahogy azt lr-ban hagytad az összes file esetében.
  • ha ezt nem kapcsolod be, akkor kézzel is tudod menteni az aktuális állapotot, a Metadata -> Save Metadata to file parancsával, amit természetesen egyszerre több képre is ki tudsz adni,
  • DNG esetében nincs külön xmp állomány, mivel ez benne van a fileban, frissíteni a Metadata -> Update DNG preview & Metadata paranccsal tudod. Ebben az a jó, hogy a preview is frissül, így már a beállított képed jelenik meg azokban az alkalmazásokban, amit kezelnek dng-t…

Érdemes azért frissítgetni a file-ban is, hiszen ha esetleg elszáll a lr katalógus (nem vagyok paranoid, csak szeretek nyugodtan aludni), akkor sem buksz be semmit….

hal: Még egy téma eszembe jutott: a RAW manipulálásakor egy csomó egymást fedő vagy egymással rokon beállítási lehetőség áll rendelkezésünkre (pl. Exposure/Brightness, Blacks/ Contrast, Vibrance/Saturation). Tudom, hogy nem ugyan azok (bár az Exposure/Brightness párosnál nem igazán látok különbséget), de számomra ez a bőség zavara. Melyik csúszkát tologassam, melyikkel kezdjem? Te hogyan szoktad?

Ákos: Ez a lightroom szépsége. Azért van így, mert az “elvarázsolt fotósok” elég komolyan részt vettek a fejlesztésben. Van akinek a expo álllítás a természetes és oda nyúl először és van olyan aki a photoshop felől érkezett és ő inkább a curves (tone cure) beállítást szokta meg és ott huzigálja a görbéket. Szerintem egyénként pont ezért lett olyan közkedvelt a program, mert mindenki megtalálja a számára leglogikusabb eszközt.

Én személy szerint az expo-val és fil light-tal játszom, ugyanis ezt rontja el a gépem (de inkább én) a legtöbbször a fotózásaim alatt, de nagyon szeretem a tone curve előtt lévő kis ikont, amit ha előkapsz és ráhúzod a képednek arra a részére ahol változtatni szeretnél, egyből bele tudsz nyúlni pontosan abba a tartományba. Mondjuk nem vagyok egy nagy fotós, és az évek alatt megcsömörlöttem a digitálisan felturbózott képektől. Számora az a jó kép, ami olyan szinű, mint amikor megnyomtam az expo gombot, nem szoktam “csalni”. Modjuk az utóbbi időben csak a gyerkőcöket fényképezem, azokra meg úgyis autófokusszal kell készülni nem fehéregyensúllyal! :-) Mondjuk a kedvencem a születésnapi tortán lévő tüzijáték expo-korrekciója úgy, hogy ne mozduljon be, de ne legyen zajos és egyébként jó is legyen a kompozíció! :-)

Lucanaptár

hal
12

Néhány közeli rokon és jóbarát számára – és persze magunknak – készül karácsonyi ajándékként ez a 300×300 mm-es spirálozott falinaptár (ma adtam le a megrendelést). Luca jövő kedden lesz fél éves – a 2009-es naptár minden hónapjához fél-fél hónap legjobb képeiből válogattam.

Lucanaptár

A képre kattintva letölthető egy kis felbontású PDF.

Legutóbbi RSS olvasmányok

hal
9

Mikor áttértem a Google Reader-re, már említettem, hogy miket olvasok – pontosabban követek – RSS-en keresztül. Mától megpróbálok rászokni a Reader Share gombjára, és ezt a szűrt tartalmat ki is raktam a bal hasábba, a LEGUTÓBBI LINKEK alá. (Ha esetleg nem lenne egyértelmű, előbbiben minden megtalálható, ami „be van csatornázva” hozzám, utóbbi pedig csak azokat tartalmazza, amiket már elolvastam, és értékesnek találtam.)

Ui.: A VENDÉGKÖNYVet megszüntetem (magát az oldalt nem, csak az oda vezető linket töröltem).

Legyünk „barátok”!

hal
11

Gyertek, mutatkozzatok be – lássuk, kik vagytok Ti, kedves olvasók! Ha már van Google (vagy Yahoo vagy AIM vagy OpenID) hozzáférésed, kattints a „Join this site” gombra a bal hasáb alján (ha pedig még nincs, bármikor regisztrálhatsz)!

Sajnos a Google-nak továbbra sem erőssége a külcsín, úgy tűnik, elképzelni se tudják, hogy léteznek sötét hátterű weblapok, sőt még olyanok is, ahol kimondottam rosszul mutat egy sötétkék ikon. Na de ajándék lónak ne nézd a fogát színét – amúgy meg én kérek elnézést!

frissítve (2008. 12. 08.): Kísérletképpen beizzítottam a Wall gadget-et, írhattok kommenteket (még mindig bal hasáb alján keresd).

És egy újabb gyönyörűség bukkant fel: a visited link lilája!

frissítve (2008. 12. 09.): Jól elbeszélgettem magammal a Wall gadget-en:

12/08: Arra gondoltam, hogy ide írhatnátok a bejegyzésfüggetlen megjegyzéseket, és akkor a VENDÉGKÖNYVET megszüntetném.

12/09: Hülyeség ez az egész. Nem használja, nem nézi senki (érthető módon), és még RSS sincs hozzá. Ráadásul ronda is, bug-os is. Kukába vele.

Agyhalottak

hal
Hozzászólás

Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, de úgy érzem, ennél találóbb címet én sem adhatnék egy bejegyzésnek, amelyben Gyurcsány Ferenc rajongói szerepelnek. A miniszterelnökúr Blogkönyv 2006-2007 című kötetét dedikálja.

Rövid videó az Indexről:

Hosszabb videó a Reakcióról:

Gyurcsány Ferenc blogjában már meg is írta, milyen szenzációsan remek is volt ez a dedikálás…
Írjon, írogasson nyugodtan. De a blogjára verődött szoci B-közép olyanokat írogat be, hogy 1 percen belül legalább 4-szer röhögök és vagy 5-ször hüledezek, hogy ilyen nincs, bassza meg, nem lehet valaki ennyire agyhalott. Sajnos: de igen, és sokan vannak.

Elképzelni sem tudjuk, hogy vajon mi járhat a fejében, mire gondolhat, mi lehet a véleménye egy kőkemény Gyurcsány-rajongónak az aktuális eseményekről. Figyelmeztetlek Titeket, a valóság ismét túlszárnyalja a legvadabb képzelőerőt is.

(forrás és további részletek: vastagbor.blog.hu)

Színjáték pénzért és hatalomért

hal
Hozzászólás

Egy befolyásos politikusokat rendszeresen fuvarozó taxis ismerősömtől jónéhány évvel ezelőtt hallottam, hogy a FIDESZ és az MSZP a fontosabb dolgokról a legfelsőbb szinten, csendben és titokban megállapodnak egymással. Akkor hitetlenkedve hallgattam. Aztán az elmúlt évek során apránként összeállt a kép, és mára számomra tény, hogy az összes parlamenti párt aljas cinkostársa egymásnak. Oszd meg és uralkodj! – színjáték pénzért és hatalomért. Bődületesen rossz darab, régóta itt van a csúfos bukás ideje, de sajnos a többség még jól szórakozik (vagy becsukja a szemét)…

Bereznay András: Kibulizott ország című tanulmánya után ismét a Vastagbőr blogot ajánlom, ahol Zero remek összefoglalót írt a FIDESZ „töketlenkedéseiről”. Vajon mennyi pénzt kaptak/kapnak ezért a hálátlan szerepért? Bár ez sokkal kevésbé érdekel annál, hogy lesz-e alternatívája a közeljövőben ennek a jelenlegi semmirekellő, szarházi, bűnöző parlamenti csürhének?

Egyik kollégám szerint minden hatalom korrupt, ezért inkább robotokra kellene bízni a politikát. Na de ki programozná be őket? Gyanítom, ez a darab se lenne túl sikeres…