« előzmény
Csorba Erika képes leveleiből
2009. 05. 14.
Mostanában nem vagyok valami produktív, már a mi a használható képek számát illeti. Egyrészt mert Dersnél van a gépem (ő a csoport fotósa kint), másrészt mert a másik gép, ami nálam van, filmes. Még csak 30 kockát fotóztam el a 36-ból. Viszont újjáélednek bennem a régimódi fotózás emlékei: egy témára 1 beállítás és 1 kattintás. Esetleg 2. Nagyon élvezem. És ami a legjobb: már elfelejtettem, hogy mit fotóztam a tekercs elejére. :)
Ders meg kint van Indiában, egész pontosan Mumbai-ban, ami Bombai új neve. Szakmai gyakorlatát tölti, most már második hete. Keddre várom vissza. Nagyon feszes a programjuk, a szervezők külön kikötötték hogy ez nem nyaralás, és eddig ezt be is tartották. Nem beszélünk gyakran, mert az időeltolódás és a drága, viszont szar szállodai internet-szolgáltatás miatt. Annyit tudok, hogy biztonságban van, jókat eszik, nagyon-nagyon fáradt és hiányzom neki. :) Azt mondta, elképzelhetetlen nyomorban élnek az emberek. Bárhova megy, lógnak rajta a koldusgyerekek. Nem szívesen fényképez, mert ettől turistának és tolakodónak érzi magát. Teljesen átérzem a helyzetét, szerintem külön tudomány ilyen helyzetekben „tapintattal” fotózni, vagyis úgy, hogy az alany ne érezze megalázónak. Egyébként a szakmai gyakorlat során pont a nyomornegyedek helyzetét vizsgálják. Elindultak olyan nagyszabású áttelepítések, melyekkel az önkormányzat fel akarja számolni a gettó-negyedeket (másnéven slum). Mumbai-ban milliók laknak kartondobozokban és más hasonló tákolmányokban (ajánlom megtekintésre az idei sok-Oscaros Gettómilliomost, szerintem nem egy rossz film, bár sosem lesz belőle klasszikus).
Én meg addig itt tengetem a mindennapokat. Míg Ders távol van, meghívtam magamhoz Nóra barátnőmet. Rájöttem, hogy vendéglátni nehéz. Nagyon nehéz.
Ha már nem mutathatok sok friss fotót, ajánlok még egy filmet. Hihetetlen, hogy pont itt nézhettem meg azt a gyönyörűséget: Delta, Mundruczó Kornél alkotása. Azt hiszem ez a legerősebb magyar film amit láttam. Testvérszerelemről szól, de azonnal el lehet felejteni minden klisét, ami ennek hallatán eszetekbe jut.
Most pedig jöhetnek a képek. Hampstead London egyik közepesen előkelő negyede, minden ház és ember amolyan kellemesen angolos és középosztálybeli. Nem voltam vmi fotózós kedvemben ezért csak két fotót mellékelek róla, de ígérem, lesznek még hampstead-i képek, mert amúgy nagyon inspiráló a hely. Olyasmi lehet ez a városrész, mint Szentendre. A homokban-lábnyomok a Temze parton készült. A kis portré meg szerintem a leghülyébb kép, amit eddig készítettem magunkról. Nem is az volt a cél, hogy szép legyen, de azért meglepődtem, amikor otthon megnéztem monitoron. Látjátok, összeillünk… :)))
2009. 05. 30.
Azt hiszem ide a hazaihoz képest egy hónap késéssel érnek az évszakok, mert a nyár (mármint hőmérsékletileg) most érkezett az imént. Múlt héten egyszer már éreztünk valamit, de az első felhőtlen-feltétlen meleg napok most vannak először.
Megvolt az első kerti partink. Szilárd lakótársunk egy láda koktélparadicsommal állított haza és büszkén mondta, hogy az egész 1 fontba került. Ennek megörülvén megkérdeztük Attila lakótársat hogy ne igyunk-e abból a Vilmosból, ami még maradt. És valahogy pont azok voltak a konyhában, akikkel az ember szívesen iszik. Utána sört, meg lengyel vodkát. :) Aztán valaki megkérdezte, miért nem ülünk ki, jó idő van. Kiültünk és kiderült, hogy fél perc alatt le lehet hozni az emeletről Ádám lakótárs hangfalait és mélynyomóját… Mindent olyan zene lement, ami ilyenkor kell, és a fiúk több körben is elmentek boltba újabb sörökért meg rövidekért. Az este azzal ért véget, hogy amikor mi Derssel már lefeküdtünk, ezek a hülyék átnyomkodtak az ajtónk alatt egy csomó koktélparadicsomot, és a küszöb elé is kiraktak három csinos kis sort…
A másik előnyári élmény egy jazz koncert. Derssel átsétáltunk egy közeli kocsmába, ahol állítólag annak a srácnak a zenekara játszik, akivel tavaly szeptemberben találkoztunk egy házibuliban. Persze senki nem volt ismerős a zenekarból, de aztán Berni megmutatta, kiről van szó és akkor Dersnek elkezdett derengeni valami. A koncert amúgy átlagos volt, viszont a hely nagyon jó. Tipikus angol pub, hosszú-hosszú pult, fekete táblára krétával írt ét- és itallap, félhomály. Ami érdekes benne, az az elhelyezkedése, mert saroképület lévén több irányból is megközelíthető, és átjárható. A friss nyári levegő is tök jól átjárja és olyan, mintha kint ülnél. Berni szerint olyan mint az Áfium, mert ugyanolyan lámpáik vannak (mint ami az Áfiumban a pulton állt és mindig füstölt). Amúgy egy tejcsarnokból lett átalakítva. Bírom ezt az ötletességet, ahogy az angolok minden régi, használatlan dologból képesek valami újat kihozni.
A képekben, amiket most küldök, ne keressetek semmiféle rendszert. Ez inkább csak válogatás, de egyik téma sincs még rendesen kidolgozva, ugyanis egyrészt nem volt itthon a gépem, másrészt meg így alakult… :)
A „tető” címűn (első kép) egy most épülő ultramodern épület esőbeállója látható. Csak azért fotóztam le, mert önmagában olyan mint egy festmény. A pekingi kacsákat (második kép) a kínai negyedben fotóztam, arra sétáltunk. Ott minden étterem ablakában ilyeneket lehet látni. A szomszéd kertje (harmadik kép) az, ami. Nem tudom eldönteni, hogy csak lányaik vannak, vagy belekerült valami piros a mosásba. :) A barrier (negyedik kép) a Temze gátrendszere, ezek a furcsa építmények maga a gát. Nagyon érdekes látvány és terveztek oda egy parkot is, ami egészen különleges. Növényileg azt hiszem semmi extra, viszont ahogyan ültetve és nyírva vannak, na az nem semmi. A cukorgyár (ötödik kép) is arrafelé található. Mindenképp el akarok oda menni még egyszer fotózni. Az IMG_98 (hatodik kép) Canary Wharf-on készült, ami megint egy külön téma. Ez ugyanis egy teljesen új városrész, ami azért épült, hogy az egyre ikább terjeszkedő City-nek legyen merre fejlődnie (City-nek hívják London üzleti negyedét). Annyira új és tiszta az egész, hogy azt érzed, egy maketten sétálsz. De olyanok a fák és az emberek is. Félelmetes.
Na mára ennyi, legközelebb folytatom, megyünk a Berniékhez kerti partira. :) Jó palkonya alkonyát, annak aki megy!
folytatás »
„A keresztényeknek – kerül, amibe kerül – mindenképpen meg kell győzniük a pogányokat és ateistákat Isten létezéséről, hogy lelküket megmentsék a kárhozattól. Az ateisták – kerül, amibe kerül – mindenképpen meg kell, hogy győzzék a keresztényeket arról, hogy az istenhit nem több gyerekes, primitív babonánál, amely csak árt a társadalmi haladásnak. Így aztán üvöltöznek, egymás torkának esnek, vég nélkül csatáznak, míg a taoista bölcs békésen üldögél a folyó partján egy verseskötet, egy pohár bor vagy néhány ecset és paletta társaságában. Átadja magát a Tao élvezetének, és egy cseppet sem izgatja, létezik-e a Tao. A bölcsnek semmi szüksége rá, hogy bizonyítsa a Tao létezését, teljesen leköti annak élvezete.”
