Egy hozzászólás a(z) “Hetifilm: Szkafander és pillangó” bejegyzéshez

1. Nem sok maradt meg belőle, csak nehezen tudom felidézni. Azt tudom, hogy az elején szinte éreztem Jean-Dominique teljes kiszolgáltatottságát, megrázó élmény volt belegondolni, mit érezhet az ember, amikor rádöbben, hogy hátralévő életében a saját teste keseríti meg a létezését. Hasonló témában – mégis teljesen ellentétes felfogású “főhőssel” – A belső tenger nekem sokkal jobban tetszett.

   Hozzászólás ↓