(a kép forrása: pastrami.hu)
Ha már szóba jött a Café Ponyvaregény és a Zazzi, szeretném törleszteni az adósságomat egy „régi” (januárban nyílt) kedvencünk megemlítésével. Az apropó pedig, hogy ma először vendégeskedtem este náluk – igen illusztris társaságban: Mátéval (bjmatt) és Gergővel (dinnye) ültük körül az asztalt. Egyetlen negatívum, hogy sötétedéskor bekapcsolják a hatalmas reflektorokat, ami nem csak a hangulatot rontja, de a szúnyogokat is vonzza. » pastrami.hu
Meg nem lehet twitteren kaját rendelni. Tiszta Balkán. :)
Szerintem finom volt minden, meg a hangulata is bejött, én vissza fogok máskor is nézni.
Hát igen, és a légkondi se működött odakint. Ennyivel kell beérnünk. :)
Örülök, hogy tetszett a hely.
Köszönjük, hogy nálunk jártatok és nagyon boldogok vagyunk, hogy tetszettünk. Légkondi outdoor intézve, refi lekapcs, twitteren pedig már ott vagyunk, kajarendelés még future. Ja a szunyogok csak a környezetbarát hangulat miatt voltak odarendelve.Máskor szóljatok és hazazavarjuk őket.
Így kell ezt csinálni 2009-ben: Twitter, Facebook, szép honlap, figyelni a véleményeket, reagálni rájuk. Csak így tovább, remélem megőrzitek ezt a színvonalat nem csak a kommunikáció, de az ételek minősége, és a hely színvonala terén is!
A nagy reflektorok helyett pedig sokkal jobb lenne asztalonként egy-egy mécses. A bentről kiszűrődő (vagy inkább a nagy üvegfalakon kiáramló) fény mellett ez bőven elég lenne, és még a hangulatnak is jót tenne.
Nekem most a portói májpástétom, lilahagyma lekvárral a kedvencem. Isteni finom. A csokitorta mennyei.
Maradjatok ilyenek! További sok sikert és egészséget a munkához!
Juj, de jól esett olvasni a dícséretet! Hát szó mi szó, igyekszünk. Van aki a gasztronómiáért felelős, van aki a papírmunkát felügyeli, van aki webfigyelő és van aki a lámpákat kapcsolgatja a teraszon. Na ez utóbbi nem mi vagyunk. Ugyanis a házhoz tartozik a világítás és központilag van kezelve. Télen elképesztően örültünk, amikor először kigyúltak a fények, mert a nagy sötét üvegfelületek hidegek és sivárak lennének. Nyáron is van aki örül a teraszon a sárga lámpáknak, mert szereti látni mit eszik. Úgyhogy ez tulképp adottság. A többi nem. Én -aki most ezt írom- rakosgatom a honlapot, írogatok a facebookra és a twitterre és figyelem, mik a kritikák. Ez utóbbi nagyon fontos, mert így derült ki pl. hogy a lányok a pultban reggelente előre elkészítik a frissen facsart narancsot, hogy le tudják jól hűteni. Na ettől persze rögtön nem frissen facsart. Föl is hívtátok rá a figyelmet. Mától friss -igaz meleg – a narancslé. Szóval így működünk. És nagyon igyekszünk, hogy a mínőség csak javuljon.
És szabad tudni, ki az az én, aki a honlapot rakosgatja, és írogat a facebookra?
Reflektort megértettem, elfogadom a választ. :) Frissen facsart narancsot nem lehetne jégkockával hűteni? Vagy az már vizezett narancs lenne? :)
Nem lehetne a narancsot hűteni? Akkor az kifacsarva is hideg maradna.
Az inkognitómat igyexem megtartani, de aki szemfüles honlapolvasó, az megtalálja a választ a csapat menüpont alatt.
Egyébként hűtjük a narancsokat és megkérdezzük kedves vendégeinktől, hogy kérnek-e a -kicsit langy – frissen facsarthoz jégkockát? Innentől mindenki a maga felelősségére vizezi…
Szóval te vagy az, Dóri. Jól sejtettem. :)
hmm, hm, mosoly,………… honnét a sejtés?
Pastrami: twitteres rendelést természetesen csak viccnek szántuk, sokat elvenne az élményből ha kimaradna a pincérrel való párbeszéd, plusz egyértelműen szembemenne az “áttetsző” konyha elvvel. De azért megfordult a fejünkben. :)
Szóval le a kalappal, nagyon ügyesen alakítjátok az arculatot, látszik hogy sok ember, sok munkája van benne és hogy komolyan gondoljátok minden fronton a szolgáltatást. Őszintén kívánom, hogy sok hasznos információhoz jussatok majd az online csatornák használatával, hátha másoknak is meghozzátok a kedvét, és ne csak kötelező, kihasználatlan köröknek tekintsék. Reméljük ebben az esetben nem lesz szoros korrelációban a fecskék számossága és az évszakok előállításának lehetősége! ;)
Anonymus: Egyrészt szemfüles honlapolvasó vagyok; másrészt ha én lennék a tulajdonos, ezt valószínűleg én sem bíznám másra. :)
A helyet nem ismerem, lehet regies olajlampak hangulatosabbak lennenek, de a foto az kivalo :)
Jaj, de nem ám! Nem bízom senki másra, bár senki nem is csinálná valószínűleg meg helyettem. Én meg élvezem nagyon. Most épp meglett a 200. Facebook rajongónk, akinek egy üveg pezsgőt ajándékozunk nagy örömünkben. Apropó: Ti már rajongtok értünk az említett oldalon?
A képet egyébként én készítettem, mint ahogy a legtöbbet. Nektek hiányzik a honlapon valami?
Akkor egy újabb dicsérettel indítok: szépen fotózol!
A honlappal kapcsolatban már akartam is írni, hogy a „Lesz asztalom?” menüpont nem működik. Amúgy profi az oldal, esetleg az ételekről szívesen látnék még képeket (mondjuk az étlapon föléjük húzva az egeret). Egyébként hogyan keresel rá a rólatok szóló netes véleményekre (érdekelne, hogyan jutottál ide a bejegyzés írásának másnapján)?
Tegnap megkóstoltam a csőben sült erdei gombákat, nem kellett csalódnom, isteni volt! De ha tárgyilagos akarok lenni, akkor azt is meg kell említenem, hogy az egyébként kiváló zöld currys csirke és a halcurry tetejére szórt zöldség nagyon fonnyadt volt. A Feleségem pedig üzeni, hogy a narancsos fehércsokis mousse mennyei, ha lehet, akkor sokáig szerepeltessétek még az étlapon (amúgy én is megkóstoltam, és megértem a lelkendezését)!
Ja és a Facebook-on én voltam a 207.
Azta, milyen diskurzusból maradtam ki. :)
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Facebookon én is láttam a Pastramit, és meg is lepődtem alaposan (természetesen kellemesen) hogy ilyenekre is gondolnak/-tok. Csak azért nem lettem rajongó, mert nem vagyok rendszeres étteremlátogató. Bár ebből lehet hogy visszajárás lesz. :)
Amikor észrevettem, hogy csatlakoztál a facebookon, azt gondoltam magamban…..”na azért!”, hihihi
Fonnyadt volt a zöldség? Hm. Pedig eddig nem volt baj vele. Nagyon nehéz a beszállítókat egyenletes minőségre bírni. Azért ez mégiscsak Magyarország. Persze lehetnénk mi is mániásak, mint a Costes és hozhatnánk az utolsó csepp lisztet is Párizsból -dícséret érte nekik, más műfaj és tényleg fantasztikus a konyha…- de nálunk ez tényleg nem cél.
Azért persze sokat teszünk, hogy jók legyenek az alapanyagok. Azonban a kenyér kérdést pl. még mindig nem sikerült rendeznünk.
Szóval örülünk Nektek, írjatok és főként GYERTEK!!!!
Hidd el, nem vagyok a kákán is csomót kereső, szőrszálhasogató vendég mintapéldánya, csak egyszerűen szeretem ha valami odaadással, odafigyeléssel készül, és ez a végeredményen is meglátszik. Végülis nem fogalmaztam elég konkrétan: az a zöldség néhol már sárgult. Szóval ha ezt így hozta a beszállító, akkor nem lett volna szabad átvenni, ha meg esetleg nálatok lett ilyen, semmiképpen nem kellett volna az ételre rakni. Csak azért rágódom ezen ennyit, mert egy kicsit csalódást okozott a legutóbbi hozzászólásod, és szeretném, ha még sokáig az egyik kedvenc helyem maradhatna a Pastrami. Szóval szerintem a minőség legalább annyira fontos, mint a mennyiség (vendégek száma) – és ez a kettő jó esetben szorosan össze is függ egymással.
Hozzáteszem: sokszor jártunk már nálatok, és eddig ez volt az egyetlen kifogásunk az ételek minőségével kapcsolatban. Nyilván azért is szúrta ennyire a szemünket, mert nem ezt szoktuk meg Tőletek.
hal:
Na tehát teljesen félreértettél!
Hát persze, hogy a minőség mindenek felett! Én is utálnám, ha ilyet kapnék és sokszor mérgelődöm, ha az én /mi kívánalmainknak nem tesz eleget egy Pastramis étel, amit mi is állandóan tesztelünk.
Ha én állnék a konyhában talán nem kerülhetne ki ilyen zöldség. Azért mondom, hogy talán, mert szerintem senki sem állíthatja magáról azt, hogy a figyelme mindig 100 százalékos. Legfeljebb, hogy igyekszik, hogy az legyen. Szóval mi is igyekszünk, de természetesen hibák így is történhetnek. A Costeses ellenpélda csak azért volt, mert ők nem egy bisztrót -márha mi azok vagyunk- visznek, hanem egy gasztronómiai csúcskonyhát. Ehhez valóban Párizsból kell biztosítani az egyenletes minőséget. Erre mondtam, hogy ezt sajnos Magyarországon senki nem tudja garantálni. Ők is igyekeztek felfedezni beszállítókat, sokáig kísérleteztek a nyitás előtt, végül Párizs maradt.
Mániásak vagyunk mi is -valószínűleg ezt értetted félre- de a lehetőségeink és a céljaink mások. Természetesen az áraink is. Mi szeretnénk tíz év múlva is nyitva lenni, egyeneletesen magas minőségben vezetni a konyhát és folyamatosan kényzetetni titeket azzal a biztonságérzettel, hogy nálunk nem nyúlhattok mellé.
De sajnos hibák előfordulhatnak. Reméljük hogy egyre kevesebb és a jó értelemben vett rutin végleg felszámolja a hibalehetőségeket.
Persze ennek előfeltétele, hogy beálljon a fix, megbízható személyzet, hiszen rajtuk múlik minden. Én itt levelezhetek Veletek a szándékainkról, ha közben az étteremben az egyik pincér rosszkedvű, a szendvicseket öszzeállító szakácsnak meg egész éjjel sírt az újszülött gyereke és nem veszi észre, hogy kicsit megsárgult a zöldség. Hiszen ilyenek lehetnek. És igenis mániásan szeretnénk jó éttermet csinálni hosszútávon!
Nagyszerű! Örülök, hogy „kiprovokáltam” belőled, amit olvasni szerettem volna. Megyünk! :)
hal:
Mi meg várunk!!!
hal: A site mögött dübörög a google analytics, onnan elég könnyű eljutni hozzátok, ha esetleg valaki rákattintott a bejegyzésbe ágyazott linkre.
A pastrami oldalán lesz még pár változás, köszönöm az ezzel kapcsolatos dícséretet. Az arculat egyébként Varga Vince keze munkáját dícséri.
Köszi az infót (amúgy nem mint valami misztikumra kérdeztem, csak kíváncsi voltam, hogy konkrétan hogyan). Szép a többi munkád is, gratulálok!