Wass Albert: A funtineli boszorkány
2009. október 15., csütörtök 22:19 | Könyv
Legutóbbi nagyszerű olvasmányom tökéletes ajánlója a három kötetes regény utolsó bekezdése:
Mindezek az idők elteltek már régen. Ma már senkit sem érdekel, hogy élt-e valaha boszorkány a Funtinelen vagy nem, s hogy ennek vagy annak a korhadó fakeresztnek itt vagy amott mi a története. Ma vonatok dübörgése tölti meg a Maros-völgyét, s fűrésztelepek szirénája sivít bele az erdők csöndjébe, s ha valaki siető útján, egyik irtástól a másikig menve, áthalad egy-egy olyan eldugott tisztáson, a régi faházak dőlt romjait látva, nem ér rá gondolkodni azon, hogy ki is élhetett valamikor abban a házban. Régi életek sok furcsa titkát belepte már a moha, mint ahogy belepte ösvényeit is régen, melyeken hajdan emberek jártak ismeretlen célok után, s melyek ma már nem vezetnek sehova.
2009. október 16., péntek 14:28
... pontosan...
Egyik kedvencem Wass Alberttől, a másik az Eliza... ajánlom mindenkinek, nem csak falásra, hanem lassú olvasásra... főleg a "freelancereknek"...
válasz erre a hozzászólásra
2009. október 16., péntek 18:45
Hangoskönyv formájában fogyasztottam, utazás közben kiváló "elfoglaltság", és több hónapig kitartott :D Lenyűgöző, főleg az eleje tetszett nagyon, egészen magával ragadott akkoriban. És rájöttem, hogy sem az ordáért sem a puliszkáért nem vagyok oda :)
válasz erre a hozzászólásra
2009. október 17., szombat 01:34
Én még egyiket se kóstoltam, de szerintem nem lehetnek rosszak.
válasz erre a hozzászólásra