Legutóbbi nagyszerű olvasmányom tökéletes ajánlója a három kötetes regény utolsó bekezdése:
Mindezek az idők elteltek már régen. Ma már senkit sem érdekel, hogy élt-e valaha boszorkány a Funtinelen vagy nem, s hogy ennek vagy annak a korhadó fakeresztnek itt vagy amott mi a története. Ma vonatok dübörgése tölti meg a Maros-völgyét, s fűrésztelepek szirénája sivít bele az erdők csöndjébe, s ha valaki siető útján, egyik irtástól a másikig menve, áthalad egy-egy olyan eldugott tisztáson, a régi faházak dőlt romjait látva, nem ér rá gondolkodni azon, hogy ki is élhetett valamikor abban a házban. Régi életek sok furcsa titkát belepte már a moha, mint ahogy belepte ösvényeit is régen, melyeken hajdan emberek jártak ismeretlen célok után, s melyek ma már nem vezetnek sehova.
… pontosan…
Egyik kedvencem Wass Alberttől, a másik az Eliza… ajánlom mindenkinek, nem csak falásra, hanem lassú olvasásra… főleg a “freelancereknek”…
Hangoskönyv formájában fogyasztottam, utazás közben kiváló “elfoglaltság”, és több hónapig kitartott :D Lenyűgöző, főleg az eleje tetszett nagyon, egészen magával ragadott akkoriban. És rájöttem, hogy sem az ordáért sem a puliszkáért nem vagyok oda :)
Én még egyiket se kóstoltam, de szerintem nem lehetnek rosszak.
Ezért a könyvért sokat kapott szegény a románoktól. Ebből is látszik mennyire nem akarták megérteni, hiszen a könyv főszereplője, nem magyar, hanem egyszerűen csak román. És ráadásul ő hordozza a pozitív tulajdonságokat.
Szegény, szegény Wass Albert!
És szegény románok! Rossz lehet ennyire vakon!