Egyenrangú félként kezeld a gyereket. Szerintem ez a legfontosabb. Már Luca lányom születése előtt is így gondoltam; és az életem legboldogabb napja után történtek csak megerősítettek ebben. Mindent, ami után érdeklődik, részletesen elmagyarázok Neki. Például mikor néhány hónapos korában a Holdat nézte, elmeséltem, hogy a Hold a Nap fényét veri vissza, ami éppen a Föld túloldalán kóborol ilyenkor. Soha nem tudhatod, hogy mit jegyez/ért meg a gyerek abból, amit mondasz neki. Luca még csak 21 hónapos, mégis sokszor hetekkel korábban elhangzottakat vesz elő a kellő időben és helyen.

Nem számít, hogy esetleg pillanatnyilag nem fogja fel teljes egészében, amit mondasz neki – majd ő leszűri belőle a számára fontos és befogadható részeket. A többől mindig lehet kevesebb, de ha abból indulsz ki, hogy ő ezt még úgyse érti, és ezért el se kezded magyarázni neki, akkor abból egészen biztos, hogy valóban semmit nem fog megérteni, hiszen el se jut hozzá az információ. A gyerekek a világegyetem legcsodálatosabb teremtményei, kezeld őket ennek megfelelő tisztelettel és türelemmel!

Csak lazán kapcsolódik ide, de leírom, mert eszembe jutott, és mert nagyon tetszik a hasonlat (már nem emlékszem, hol hallottam): a gyerek születésekor egy hatalmas épület, tele nyitott ablakokkal – melyeket a felnőttek elkezdenek szép sorban becsukogatni.