Ügyfelemhez tekerve lettem figyelmes a bicikliút mellett egy hangulatos, árnyas, kiülős helyre. Hétvégén kipróbáltuk, szombati ebédünket a Mandragóra Kávéházban költöttük el. Minden nagyon finom volt, de a legemlékezetesebb élményt az étvágygerjesztő falatkaként felszolgált aszalt paradicsomos, hagymás bagett jelentette. Szívesen elhoztam volna belőle egy rudat, de a pincér azt mondta, hogy csak kevés van belőle, amivel még mások étvágyát is szeretnék gerjeszteni. Azért nem adom fel, próbálkozom még – visszatérő vendégek leszünk.

A Lövőház utcában található Magyar finomságok boltja pedig Luca lányunk bölcsijéhez van közel. Tegnap ide is betértünk – először, de biztos nem utoljára. Csudaíz mézeskalács (tényleg csudaíz), János sajtja (a Címeres Sajtmanufaktúrából – isteni), hársméz (finom), Bivaly szalámi (kár a nátrium glutamátért, amúgy nem rossz) és Mangalica töpörtyűvel töltött étcsokoládé (én ilyen bevállalós-kipróbálos vagyok – érdekes, de nem lesz a kedvencem) került a szatyorba.

Pár méterrel arrébb (a Mammut felé) a Keleti fűszereshez is érdemes betérni. A fűszeres olívabogyó kihagyhatatlan, a mandulaszörpöt pedig már kipróbáltam tejjel, vízzel, limonádéval, Cointreauval – mindegyik párosítás bevált.

Ami pedig legalább annyira fontos, mint az ételek minősége, és ami összeköti a fent említett helyeket, hogy mindenhol kedves és készséges kiszolgálásban volt részünk – jó hogy ilyenekről is beszámolhatok.