A képen két éves Luca lányom pakolgatja a cipőinket látszólag minden koncepció nélkül nélkül. Egy-egy cipő néhány percen belül több helyen is megfordult, rövid idő alatt a párok egy része is összekeveredett. És ugyebár a gyerekek sokszor csinálnak hasonló „értelmetlenségeket”…
De felteszek egy cseppet sem iróniamentes kérdést: egy másik nézőpontból (ha úgy tetszik, magasabbról) szemlélve nem pont ugyan ilyen értelmetlen dolgokat csinálunk mi, okos felnőttek nap mint nap? És a kérdésre a válasz részemről egyértelmű igen.
Igen.
Szerintem Luca munkájában van rendszer, csak buták vagyunk hozzá, hogy értsük. Sokszor van olyan érzésem, hogy a kisgyerekek nagyon okosak, bölcsek, de mindenféle oktatások által magunkhoz butítjuk őket.
Szimpatikus gondolat, könnyen tudok azonosulni vele. :)
[re=19498]Dexter68[/re]: A dalai lámának úgy tűnik, sikerült megmaradnia okos, bölcs gyereknek.
„Azt is mondta a komor testőr, hogy őszentsége szereti megtréfálni a körülötte dolgozókat. Na, de hogyan? ‘Például el szokott bújni.’ () Az egyik pillanatban tényleg nagy gyerek, a másikban viszont profi politikusként tárgyal, viselkedik. Kiszúrta magának két munkatársamat, természetesen a két legmagasabbat. Ha lépcsőhöz értek, maga mellé kérte őket, az egyiket a jobboldalára, a másikat balra, rámarkolt a srácok alkarjára, kinyomta magát, úgy kellett fölvinni, hogy a lába nem érte a földet. És közben kacagott, mint egy óvodás. Nem lehetett nem szeretni.”