HALDESIGN

...egy kis statisztikával búcsúzom: 2005 november 20. óta 4 honlap-verzió, 1195 bejegyzés, 5830 hozzászólás.

2006. május 27. óta (ekkortól működik a Google Analytics a haldesign.hu-n) 300000 egyedi látogató, 865000 oldalmegtekintés. Jó volt, szép volt, elég volt – még egyszer utoljára: köszönöm a figyelmet ezen a helyen!

2005, 2006, 2007, 2008, és 2009 után most utoljára kívánok itt boldog ünnepeket!

Korda Filmpark

Múlt héten New York utcáján sétáltunk. Vagy legalábbis egy a valóságban nem létező New York-i utca díszletei között, a Korda Filmparkban. Érdekes élmény volt, akárcsak a látogatóközpont épületében tett látogatásunk. Köszönet a Papyrusnak!

Hungarokart

Itt se jártam még – sőt, korábban még nem is gokartoztam. Nem gondoltam volna, hogy ebben így el lehet fáradni. Tegnap este négy vagy öt nyolc perces menetben vettem részt, és most van egy kis izomlázam (ma reggel furcsa volt könnyedén tekerni saját autónk szervókormányát). Jó volt – köszönet a Hörmann-nak!

Egyszer már írtam a Burning Man fesztiválról. Most, hogy a Photography Served oldalára kikerült Hector Santizo 2010-es képanyaga, még inkább azt érzem, hogy ezt egyszer élőben is látni – és persze fotózni – kéne.

(a kép forrása: http://www.behance.net/...)

HVG: Exkluzív fotók és beszámoló a világ legőrültebb fesztiváljáról →
HVG: Ilyen volt a világ legőrültebb fesztiválja →

Ezennel fogadom, hogy tapétát soha többet nem próbálok saját kezűleg a falra ragasztani.

Egy 7 négyzetméternyi falfelület leértékelt (egyébként nagyon szép) tapétával történő borításával próbálkoztunk. Mikor már majdnem kész volt, inkább leszedtük az egészet, mert olyan ronda volt (nagyrészt a tapéta silány minőségének köszönhetően).

A második 100 000-hez már csak 253 napra volt szükség. Ezt részben azért teszem szóvá, mert halfotós Flickr oldalam a nyár ellenére mostanában igen gyakran frissül, másrészt meg persze azért mert jól esik az érdeklődés, amit ezúton is köszönök.

Karácsonyi ajándékként kaptuk a könyvet egy kedves (orvos) barátunktól, melynek májusban értem a végére (esténként olvasgattam). De a paleolit táplálkozás alapelveivel már az elején is tisztában voltam (miután beszélgettünk róla az ajándékozóval), így már januárban megreformáltam az étkezésemet. Idézek a szerző – botrányosan ronda és kaotikus – weblapjáról:

A paleolit táplálkozás lényege a visszatérés a kőkori étrendhez. Mivel a gabonafélék és a tejtermékek csupán az utóbbi tízezer évben váltak csupán az ember táplálékává, ezeket egyrészt nem tudjuk megemészteni rendesen, másfelől túl nagy szénhidrát terhelést jelent a szervezetnek, s ez a civilizációs betegségek fő okozója.

• Kerülj minden gabonafélét, burgonyát, kukoricát, cukrot, nagy szénhidrát tartalmú élelmiszert (pl. a hajdinát is).
• Kerüld a hüvelyeseket, mert lektin található bennük, ami mérgező, áteresztővé teszi a bélfalat, és az így átjutó emésztetlen fehérjék autoimmun folyamatokat és idegrendszeri problémákat idéznek elő.
• Nyugodtan egyed a húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket. Szerintem fogyasztható a sajt is, ez kevésbé veszélyes, mint a többi tejtermék. Egészséges a tojás is. A zsíroktól sem kell félned, nem a zsírok okozzák az érelmeszesedést.
• Bárhol is talál az ebédidő, mindig tudsz venni gyümölcsöt, salátának való zöldségeket, kolbászt, sonkát, sajtot.
• Köretnek bármikor készíthetsz összedarabolt gyümölcsökből készült salátát.
• A paleolit étrend nem vallás. Próbáld minnél inkább betartani, de ne ess kétségbe, ha egy kicsit nagy ritkán eltérsz a főszabályoktól. Ha egy kis tejföl, tejszín kell a receptedhez, használd! Ha lisztre van szükséged, inkább zab- vagy rizslisztet használj, mert abban nincs glutén. Ha gluténérzékeny vagy (esetleg rejtetten), akkor nagyon csekély glutén is árt!

A szerző a fenti listából kifelejtette (de a könyvből nem, ott külön fejezet foglalkozik ezzel), hogy a sajt kivételével kerülj minden tejterméket is.

Személyes hozzáállásom, tapasztalataim

Fentieket figyelembe véve teljesen leszoktam a kenyérről, a tejtermékekről (a sajt kivételével), és többnyire kerülöm a krumpli-rizs köreteket. Nem álltam át teljesen a paleolit étrendre, és ezt nem is tervezem – már csak az olyan finomságok miatt sem, mint az általam pünkösd hétfőn megismert vakvarjú (kenyérlángos), vagy anyukám krumplis pogácsája, vagy anyósom káposztás lepénye, vagy „Daubner bácsi” süteményei, tortái, és még sorolhatnám. De a lényeg, hogy nagyságrenddel kevesebb gabonafélét és szénhidrátot fogyasztok.

És akkor mit eszel? – szokták kérdezni. Leginkább zöldséget, gyümölcsöt és húst. Hétvégén nagybevásárlást tartunk a Fény utcai piacon, ismerjük már a nénit, ahol salátát és hagymát veszünk, egy másiktól sajtokat, „a sráctól” paradicsomot, stb. – a „Sonkástól” pedig isteni sonkákat, húsféléket, és két hete rákaptam a sajttal töltött fügére (mennyei). Reggelire gyümölcssalátát készítek, saját keverésű müzlivel (egy rész zab + egy rész aszalt gyümölcs, és magok [dió, mogyoró, mandula – tudom, ezek nem paleolitok]), ebédre többnyire valami paleolit étrendnek megfelelőt a Cityfood-tól, vacsorára pedig összedarabolom a piacon vásárolt zöldségeket, sajtokat, ha van otthon, akkor aszalt paradicsommal, olivabogyóval gazdagítom, hozzá a sonka, olajos hal, füstölt lazac, vagy kolbász (persze a húsfélék közül egyszerre csak egy – vagy egy se). Imádom ezeket, soha nem unom meg.

És jobban érzed magad? – ez általában a következő kérdés. Nem, mert korábban se voltam rosszul. Az egyetlen számomra pozitív (édesanyám számára tragikus) tünet, hogy fogytam 4-5 kilót (jelenlegi tömegem 72 kg – magasságom 184 cm). Korábban se voltam kövér, de pont ez a pár kiló felesleg zavart kicsit a hasam környékén. Most legalább látszik a reggeli felülések eredménye – viszont ezzel együtt sajnos rendszeresítenem kellett a nadrágszíj viselését. :) Egyébként állítólag a paleolit táplálkozással mindenki a számára ideális testsúlyra „áll be”.

A könyv

Időnként untam már a sok adatot, melyekkel a szerző nyilván minél inkább próbálja alátámasztani nézeteinek helyességét. A néhol kissé elfogult és elragadtatott szerző engem végül is meggyőzött – a stílusa kevésbé, de a mondanivalója annál inkább „bejön”.

A könyv honlapja (többek között előszó és tartalomjegyzék is) →

Kicsit meglepődtem ezen a Gmail-ben felugró ablakon:

Egy kedves ismerősöm unszolására (végül öt nappal a nevezési határidő után) küldtem be ezt a fotót az Új Színáz A mi erdőnk című fotópályázatára. Kilencedikén ezt a levelet kaptam:

A mi ERDŐNK fotópályázaton Ön az egyik nyertes. Gratulálok!
A színház szervezésén átveheti a SZÍNHÁZ a Szerecsen utczában c. könyvet és két tiszteletjegyet az Ön által választott egyik előadásra.

Ma pedig átvettem a nyereményeimet. A könyv elsőre nagyon szépnek tűnik, és remélem, egy hét múlva a Még egyszer hátulról című darab is tetszik majd. Ezúton is köszönöm!

A „fotókiállítás” megtekintését viszont nem ajánlom, sajnos siralmasan igénytelenre sikeredett: az összes képet egységes (nagyjából képeslap) méretűre vágták, így az én traktorom alsó fele már nem látszik, illetve a fekvő képek két egymás melletti álló képként szerepelnek. Nooormális?

Kihasználva a Blurb új ProLine opcióit, 190 g-os Pearl fotó papírra nyomva, (frissítve (2011. 05. 18.): → frissült könyvválaszték) Charcoal end sheet-tel* már a Halmarketből is megvásárolható negyedik fotókönyvem, melybe 2008 és 2009 legjobb 60 halfotóját válogattam össze. (Az említett extrák miatt az ára is magasabb, de biztos vagyok benne, hogy pont annyira kelendő lesz, mint a korábbi könyveim.) A teljes kötet végiglapozható itt:

Nyilván most rengetegen iszonyúan fel vagytok háborodva, amiért csak 60 fotó került bele a könyvbe, holott 61-et ígértem. Ennek oka egyszerű: így éreztem jobbnak – két képet töröltem, és egy másikat raktam be helyettük. De mielőtt agyvérzést kapnátok, egy nyereményjátékot hirdetek. Aki a leggyorsabban megírja hozzászólásban, hogy az alábbi kép hányadik szeletkéi (balról számolva) nem kerültek bele a végső produktumba, az egy 2010-es hangulatkonzerv könyvet nyer. Tehát két számot várok – segítségül pedig elárulom, hogy a könyvben szereplő fotók bal széleiből áll a montázs, és nem a könyvbéli sorrendben, hanem időrendben:

* Vajon hogy van ez magyarul? – nem szó szerint nyilván.