2010. 04. 11.
Igazolással szavaztam, nem az állandó lakóhelyemen, tehát meg-szív-tam. Vagyis csak kicsit, mivel velem volt Luca lányom, akivel fél óra sorban állás után előrepofátlankodtunk (nem voltunk egyedül, több kisgyerekes szülőnek volt hozzám hasonló vastag bőr a képén – hallatlan!). A hölgy aki elé bekéretőztem, közölte, hogy nem enged maga elé. De szerencsére nem volt már alkalmam megkérdezni tőle, hogy van-e gyereke, és hogy szerinte egy két éves emberkétől elvárható-e, hogy két órán át türelmesen sorban álljon; mivel az asztalnál ülő úr elkérte a papírjaimat.
Ha húsz év múlva létezik még Magyarország, és Lucának lesz szavazati joga, akkor a jelenlegi törvények szerint a 2030-as választásokon szavazhat majd először – de már most Ő dobta be a borítékot, benne két lepecsételt papírral, rajtuk egy-egy X-szel a Jobbik (és jelöltjei) mellett. Ahogy egy barátom írta: „kicsit balfaszok, kicsit ostobák de talán rugdossák majd a fideszt”. Egyébként ez a barátom azt is mesélte, hogy Pécsett egy ismerőse órákig állt sorban, mikor kijött az épületből egy ember, és közölte, hogy akkor most legyenek szívesek abc szerint rendeződni. Ha egy jövőbelátó tegnap ezt elmesélte volna nekem, nem hiszem el neki. De remélem, Luca is hitetlenkedve olvassa majd ezt húsz év múlva. Szebb jövőt!
