A mai napon 1-2 millió köbméter gázt ad Magyarország Szerbiának, ez annak köszönhető, hogy tegnap a magyar háztartások önmérsékletet tanúsítottak – jelentette be Gyurcsány Ferenc 13 órakor kezdődött sajtótájékoztatóján.
“Köszönjük a családoknak, köszönjük minden magyar embernek a tegnap este mutatott mértékletességet” – kezdte a ma délután 13 órára meghirdetett sajtótájékoztatóját Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.
Elhangzott, hogy elmaradt tegnap az a fogyasztási csúcs, amely esténként jellemzi a magyar gázfogyasztást, mert mindenki egy kicsit lejjebb állította a termosztátokat. 3 millió köbmétert gázt takarítottak meg a magyar háztartások, ami több mint Bosznia egynapos fogyasztása, amivel kapcsolatban Gyurcsány azt mondta, hogy “a takarékosság, az önmérséklet nem egyszerűen spórolás, hazafias magatartás”.
Nem bírtam már tovább nézni a bal hasáb alján ezt a borzalmas Google Friend Connect dobozt (és értelmét se igen láttam), ezért levettem. Köszönöm annak a 28 embernek, akik az elmúlt egy hónap során csatlakoztak.
Megmondom őszintén, többre számítottam a 250 (feltehetően többségében Google accounttal rendelkező) RSS követőből kiindulva. Szóval továbbra is emészt a kíváncsiság, hogy kik vagytok Ti olvasók, így teszek egy újabb kísérletet. :)
Ezúttal teljesen regisztráció- és fájdalommentes a procedúra, csak arra kérlek, írj egy hozzászólást. Leginkább az érdekelne, hogy kerültél ide az oldalra, mivel foglalkozol, és mely tartalmak érdekelnek a leginkább – valamint bármi egyéb jöhet, amit fontosnak tartasz magadról (azért férjen bele a dobozba – webeseknek: textarea). Ti is írjatok, régi kedves ismerősök, hiszen Nélkületek nem lenne kerek a Világ! :)
Nagyon régen láttam egyszer egy filmet, amiből már semmi másra nem emlékszem, csak egy mondatra, amit egy lány mondott egy fiúnak: „hogyan szerethetnélek, ha egyszer nem tudlak tisztelni” (valószínű nem szó szerint idéztem). Lehet, hogy elhamarkodott gondolat, de szerintem az erkölcsi értékek közül tiszteletből van a legnagyobb hiány Magyarországon (és talán az egész Földön is). Mennyivel többek lehetnénk, ha képesek volnánk
tisztelni egymást (ebben az esetben például nem lennének használhatatlan brief-ek, és irreális határidők – csak hogy saját házam tájáról szemezgessek),
tisztelni saját magunkat (akkor valószínűleg jobban odafigyelnénk testi és lelki egészségünkre).
Ha maguk a gondolatok nem is újéviek – sőt még csak nem is újak –, de csak most jött össze, hogy időm és ihletem is van a leírásukhoz. Az újév kapcsán pedig összefűzöm őket egy mini sorozattá – két dolog, amiből erőteljes hiány mutatkozik: környezettudatosság és tisztelet. Ezúttal előbbiről regélek.
A környezettudatosság az egyes személyek vagy a társadalom valamely szegmensének a bioszféra állapotával és az emberi populáció környezetével kapcsolatos tájékozottságát, érzékenységét és tudatos felelőség vállalását kifejező fogalom, amelyet gyakran jelzői formában használnak.
Alábbiakban összegyűjtöttem családom környezettudatosságának főbb elemeit (ne számítsatok nagy dolgokra, de mint tudjuk, sok kicsi sokra megy):
Vásárlás előtt megnézzük az élelmiszerek összetételét, és nem vesszük meg az egészségre káros anyagokat tartalmazókat (legalábbis azokat, melyekről ez egyértelműen tudható); előnyben részesítjük a bio termékeket. (Bár egyszer már megtettem, de ezúttal is ajánlom a Tudatos Vásárló honlapot.)
Nem használunk felesleges háztartási vegyszereket (pl. légfrissítőt, wc-gélt, vízkőoldót, öblítőt – utóbbi kettő helyett tökéletesen megfelel az ecet, illetve az ecetes víz).
Környezetbarát tisztító- és testápolószereket vásárolunk (pl. Frosch, Almawin, Ecover, Sonett, L’Occitane).
Energiatakarékos izzókkal világítunk, és csak abban a helyiségben kapcsoljuk fel a lámpát, ahol éppen tartózkodunk.
Víztakarékos zuhanyfejet használunk. Ez elsőre egy nagy átverésnek tűnt. Egyéb szempontok miatt mégis megvettük, és tényleg működik (gondolom, kisebb lyukak vannak rajta, így nagyobb nyomással megy át rajtuk a víz; vagyis ugyanakkora nyomás eléréséhez kevesebb víz szükséges).
Csak akkor dobjuk ki a jegyzetpapírjainkat, ha már mindkét felére írtunk.
Szelektíven gyűjtjük a műanyagot, fémet, üveget, papírt.
Szelektíven gyűjtjük az elemet is, de ha lehet, inkább újratölthető akkumulátort veszünk helyette.
Nem cserélünk le semmit csak azért, mert van már belőle újabb, divatosabb, amíg tökéletesen megfelel a régi (a telefonom például egy kb. hat éves Nokia 3210-es).
A lecserélendő elektromos és elektronikai berendezéseket leadjuk ott, ahol újat veszünk helyette.
A szemetet a szemetesbe dobjuk. Remélem, most csodálkozol, hogy ezt miért írom ide, mert Te is azok közé tartozol akik számára ez a legalapvetőbb dolgok egyike.
Végül egy érdekes álláspont, melyben kimondottan szimpatikus az irónia és az alázat, ahogyan George Carlin az emberiség helyzetét látja; és az a helyzet, hogy nem is nagyon tudnék belekötni – de ettől még jobban érzem magam, ha a fentiek szerint cselekszem.
Egy átrendezéses rendrakás során felszámoltam a VHS részleget, és kiselejteztem a felesleges (vettük vagy kaptuk, de még soha meg nem néztük jellegű) DVD-ket. Kazetták is előkerültek, amik megvannak már CD-n is. Sajnálom kidobni őket, ha esetleg szükséged van valamelyikre az alábbiak közül, írj, és megbeszéljük, mikor tudsz eljönni érte (postázást nem vállalok).
frissítve (2009. 06. 08.): Minden DVD-t és kazettát elajándékoztam már.
Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, de úgy érzem, ennél találóbb címet én sem adhatnék egy bejegyzésnek, amelyben Gyurcsány Ferenc rajongói szerepelnek. A miniszterelnökúr Blogkönyv 2006-2007 című kötetét dedikálja.
Gyurcsány Ferenc blogjában már meg is írta, milyen szenzációsan remek is volt ez a dedikálás…
Írjon, írogasson nyugodtan. De a blogjára verődött szoci B-közép olyanokat írogat be, hogy 1 percen belül legalább 4-szer röhögök és vagy 5-ször hüledezek, hogy ilyen nincs, bassza meg, nem lehet valaki ennyire agyhalott. Sajnos: de igen, és sokan vannak.
Elképzelni sem tudjuk, hogy vajon mi járhat a fejében, mire gondolhat, mi lehet a véleménye egy kőkemény Gyurcsány-rajongónak az aktuális eseményekről. Figyelmeztetlek Titeket, a valóság ismét túlszárnyalja a legvadabb képzelőerőt is.
Egy befolyásos politikusokat rendszeresen fuvarozó taxis ismerősömtől jónéhány évvel ezelőtt hallottam, hogy a FIDESZ és az MSZP a fontosabb dolgokról a legfelsőbb szinten, csendben és titokban megállapodnak egymással. Akkor hitetlenkedve hallgattam. Aztán az elmúlt évek során apránként összeállt a kép, és mára számomra tény, hogy az összes parlamenti párt aljas cinkostársa egymásnak. Oszd meg és uralkodj! – színjáték pénzért és hatalomért. Bődületesen rossz darab, régóta itt van a csúfos bukás ideje, de sajnos a többség még jól szórakozik (vagy becsukja a szemét)…
Bereznay András: Kibulizott ország című tanulmánya után ismét a Vastagbőr blogot ajánlom, ahol Zero remek összefoglalót írt a FIDESZ „töketlenkedéseiről”. Vajon mennyi pénzt kaptak/kapnak ezért a hálátlan szerepért? Bár ez sokkal kevésbé érdekel annál, hogy lesz-e alternatívája a közeljövőben ennek a jelenlegi semmirekellő, szarházi, bűnöző parlamenti csürhének?
Egyik kollégám szerint minden hatalom korrupt, ezért inkább robotokra kellene bízni a politikát. Na de ki programozná be őket? Gyanítom, ez a darab se lenne túl sikeres…
Talán jobb is, hogy eddig nem volt időm írni, mert lehet, hogy törvényt sértettem volna vele. Törvény, emberi jogok: mennyire de mennyire szánalmasan elcsépelt és kiüresedett szavak… Szavak: keresem őket, de hiába…
Megerőszakoltak és meggyilkoltak a cigányok egy 14 éves lányt Kiskunlacházán. És ezek után vannak olyan söpredék emberek, mint például Tóth Ákos (Népszabadság Online), aki képes azon rugózni, hogy „az erőszak ellen demonstrálók egynémelyikénél a rendőrök gázsprayt, szúró-vágó eszközöket, viperát találtak”; vagy a szarházi rendőrök, akik a Magyar Gárdát alázzák meg ahelyett, hogy a dolgukat végeznék; vagy a tévékettős Azurák Csaba, aki azon lovagol a megerőszakolt és meggyilkolt Nóri temetésének napján, „hogy a bűnesetben lehet, hogy az is szerepet játszhatott, hogy a kislány fejlettebb volt a koránál testileg, és szebb képeket tett fel magáról az internetre, mint amilyen valójában.”
Kiskunlacháza – A polgármester beszéde:
Kedves fiatalok, tisztelt édesanyák és édesapák, kedves nagyszülők! Köszöntök minden kedves jelenlévőt, Kiskunlacháza és az ország más településeiről hozzánk, közénk eljött polgártársunkat. Nehéz ma beszélni, hiszen erre a döbbenetre és fájdalomra, erre a brutális tettre nincs megfelelő szó. Mit lehet mondani egy szülőnek, aki a gyermekét elveszíti? Egy élet nem érhet véget 15 évesen. Egy élet 15 évesen kezdődik. Az elmúlt hétvégén valami végleg elszakadt, valami örökre véget ért.
Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze. Emlékezni az áldozatokra, tiltakozni az erőszak ellen, és véglegesen eltemetni a félelmeinket. De miért is féltünk eddig Kiskunlacházán? Tavasszal egy 11 éves kislányt akartak erőszakkal elrabolni, ahol most állunk, fiatalkorú bűnözők iskolás gyermektől, több alkalommal, erőszakkal vették el telefonjaikat, kerékpárjukat. Mindennapossá vált, hogy gyermekeket vertek meg hazafelé az iskolából. Ismeretlen fekete autók cirkálnak iskoláink környékén. Idős emberek rettegésben élnek házaikban, mert rendszeresen atrocitások érik, leköpik, és kővel dobáljak meg őket, ellopják tőlük azt, amiért egy életen át dolgoztak. Vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, sem törvényt.
Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nem demonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke hír, néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli műsorokban. Családjainkat, gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat. Szomorúan hallom a parlamenti közvetítések során, hogy a Magyar Országgyűlésben egy törpepárt képviselője folyamatosan rasszista és fasiszta magyarokról beszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja, követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarok követték el a bűncselekményt. Meggyőződésem, hogy ilyen politikusoknak nincsen helyük a magyar közéletben. Egyre inkább úgy érzem, hogy magyarként másodrendű állampolgár vagyok a saját hazámban. Bennünket agyonverhetnek, meggyalázhatnak, és leköphetnek. Értünk senki sem hoz létre külön felderítő csoportot, értünk senki nem kínál fel a nyomravezetőnek pénzjutalmat, a mi temetésünkre nem jön el egy miniszter sem. Joggal kérdezem, kié ez az ország? Joggal kérdezem, miért nem vagyunk biztonságban, miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetve, miért van különbség bűncselekmény és bűncselekmény között. Mindenki tudja, hogy egy békés, törvénytisztelő magyar nem szeret demonstrálni. Egy tisztességes magyarnak elég a munkája és a családja. De ma mégis össze kellett jönnünk, mert helyettünk senki nem mondja ki azt, ami mindannyiunk szíve mélyén ott van. Aki ma ide eljött, azzal a céllal jött, hogy azt mondja: elég volt a félelemből, elég volt a bennünket ért erőszakból! Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok! Kiskunlacházán nincs helye az erőszaknak, Kiskunlacházán nincs helye a bűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerőszakból! Kiskunlacháza és Magyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket, és meggyalázzák a gyermekeket! Ma még mi vagyunk többen.
Egy emberéletnek nincsen pénzben kifejezhető ára. De ki és mi védjen meg minket, ha vidéken alig van rendőr, sok esetben a rendőrnek sincs becsülete és tisztelete. A rendőrt is ugyanúgy leköpik, trágár szavakkal illetik, mint bennünket. Egy rendőr, ha intézkedni próbál valakikkel szemben, őt is rasszistának bélyegzik. A törvényeink nem értünk vannak. Ma, aki embert öl, több esetben néhány év börtönbüntetés után már szabadul. A médiumokban egy bűncselekmény alkalmával nem arról beszélnek, hogy mit szenvedett el az áldozat, hanem arról, hogy milyen jogai vannak az elkövetőnek. Nekünk, kiskunlacházi polgároknak a családjaink biztonsága mindennél fontosabb.
Követeljük az állandó rendőrőrs létrehozását községünkben! Követeljük a gyilkosok és minden más bűnöző legszigorúbb megbüntetését, így a büntető törvénykönyv szigorítását is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban életfogytig tartson. Kérjük, hogy a polgárőrök számára több jogot és hatáskört biztosítsanak, hiszen ha nincs elegendő rendőr, ki véd meg bennünket?
Óriási a politikai elit felelőssége. Tisztelt politikus hölgyek és urak! Mi most csak kérhetünk, a döntés az önök kezében van. El kell dönteniük, hogy kiknek az érdekeit képviselik. Egy bűnözőt és egy tisztességes polgárt nem lehet egyenlő mércével mérni. A Rózsadomb környékéről könnyű ítéletet mondani, de költözzenek le hozzánk, vagy azokra a településekre, ahol félelemben élnek az emberek, és akkor megtapasztalják, milyen a mai magyar valóság.
Kedves Nóri! Te odafent biztosan látod, ami ma idelent történik. Miattad és mindazokért vagyunk itt, akik áldozatai lettek egy embertelen világnak. Most megtesszük az első lépéseket, hogy változtassunk azon, amin nehéz változtatni. De meggyőződésem, hogy ma elindul egy olyan folyamat, amit követni fognak országunk más településein is. Ma a kiskunlacházi polgárok példát mutatnak az egész országnak összefogásból és közös tenni akarásból. Mi most be fogjuk bizonyítani, hogy lehet békésen, némán és méltóságteljesen kifejezni, amit szeretnénk. Mi most nem valakik, hanem valami ellen vagyunk itt. Mi most az erőszak ellen demonstrálunk: az életért, az életünkért.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Szívemből szólt. Remélem, végre történik valami – jó lenne összefogni!
