HALDESIGN

Ügyfelemhez tekerve lettem figyelmes a bicikliút mellett egy hangulatos, árnyas, kiülős helyre. Hétvégén kipróbáltuk, szombati ebédünket a Mandragóra Kávéházban költöttük el. Minden nagyon finom volt, de a legemlékezetesebb élményt az étvágygerjesztő falatkaként felszolgált aszalt paradicsomos, hagymás bagett jelentette. Szívesen elhoztam volna belőle egy rudat, de a pincér azt mondta, hogy csak kevés van belőle, amivel még mások étvágyát is szeretnék gerjeszteni. Azért nem adom fel, próbálkozom még – visszatérő vendégek leszünk.

A Lövőház utcában található Magyar finomságok boltja pedig Luca lányunk bölcsijéhez van közel. Tegnap ide is betértünk – először, de biztos nem utoljára. Csudaíz mézeskalács (tényleg csudaíz), János sajtja (a Címeres Sajtmanufaktúrából – isteni), hársméz (finom), Bivaly szalámi (kár a nátrium glutamátért, amúgy nem rossz) és Mangalica töpörtyűvel töltött étcsokoládé (én ilyen bevállalós-kipróbálos vagyok – érdekes, de nem lesz a kedvencem) került a szatyorba.

Pár méterrel arrébb (a Mammut felé) a Keleti fűszereshez is érdemes betérni. A fűszeres olívabogyó kihagyhatatlan, a mandulaszörpöt pedig már kipróbáltam tejjel, vízzel, limonádéval, Cointreauval – mindegyik párosítás bevált.

Ami pedig legalább annyira fontos, mint az ételek minősége, és ami összeköti a fent említett helyeket, hogy mindenhol kedves és készséges kiszolgálásban volt részünk – jó hogy ilyenekről is beszámolhatok.

Szinte minden nap megdicsérem az ebédet, amit hoznak – Feleségem ma meg is kérdezte: megírtad már a blogodon? Még nem, de már többször gondoltam rá – feleltem. Óriási tévhit, hogy hús nélkül nem lehet változatos, jóízű ételeket készíteni – és erre a Vega Futár az egyik legjobb bizonyíték. Ma töltött paprikát ettem az „otthon ízei” kategóriából. Kár lett volna az eredeti húsos verzió zamatát keresni a vega változatban (nem is kerestem), de hogy semmivel nem volt rosszabb annál, az biztos. Tízből legalább kilencszer úgy fejezem be az ebédet, hogy elismerően gondolok egy ismeretlen szakácsra.

Amúgy nem vagyok vegetáriánus, de a hétvégi húsos ebédek, és az alkalmankénti kolbászos vagy halas vacsorák bőven kielégítik állati étvágyamat.

(a kép forrása: vegafutar.hu)

(a kép forrása: pastrami.hu)

Ha már szóba jött a Café Ponyvaregény és a Zazzi, szeretném törleszteni az adósságomat egy „régi” (januárban nyílt) kedvencünk megemlítésével. Az apropó pedig, hogy ma először vendégeskedtem este náluk – igen illusztris társaságban: Mátéval (bjmatt) és Gergővel (dinnye) ültük körül az asztalt. Egyetlen negatívum, hogy sötétedéskor bekapcsolják a hatalmas reflektorokat, ami nem csak a hangulatot rontja, de a szúnyogokat is vonzza. » pastrami.hu

A Plastik Média felkeltette a kíváncsiságomat, tegnap meglátogattuk a Zazzi cukrászdát Solymáron. Nem bántuk meg, külsőre és ízre is hibátlan süteményeket kóstoltunk – és vásároltunk is a zárás előtti kevéske választékból. Mi voltunk az utolsó vendégek a nyári szünet előtt, ami felújítási munkák miatt július 31-ig tart. (A helyzetre való tekintettel sikerült lealkudnom a 410 Ft-os darabárat 390-re! :))

(a kép forrása: zazzi.hu)

Ami igazán maradandó élmény volt, az a Józsi által is magasztalt Eszterházy-torta és a Puncstorta (ami szebb volt, mint a képen); de a Dobos, a Mozart, az Áfonyás túró, és a Mogyorókrémes (utóbbi kettő nevére nem biztos, hogy jól emlékszem) sem hagytak kívánnivalót maguk után – megérdemlik a nagy kezdőbetűt. A sós aprósütemény és a zserbó viszont kisbetűvel írandók, ami csupán annyit jelent, hogy nem lépik túl az erős átlagos szintet. És a Feleségem fájlalta, hogy a lúdlábban alig volt meggy. Augusztusban visszatérünk.

Kshocolât: finom skót csoki, impozáns csomagolásban – az egyik kedvenc betűtípusommal (DIN) és stílusommal (minimál) – a meglehetősen drága Culinaris-ból.

Szintén hónapok óta készülődik „megíródni” e bejegyzés – csak egy guszta kép hiányzott hozzá. Nem várok tovább a fényképészre (aki mostanában csak a Kislányáról exponál), egyszerűen csak leírom, mennyire finom egy joghurtos mézes gyümölcskompozíció. Tavasz óta reggelente többnyire ezzel kényeztetem az ízlelőbimbóimat.

frissítve (2008. 07. 05.): A nagy szél után ma reggelre gyönyörű tiszta lett a levegő, a konyhaablakon besütött a Nap, én pedig előkaptam a fényképezőgépem (az őszibarack alatt banán és szilva, a joghurton eperlekvár foltok)

A gyümölcs mindig az éppen aktuális (most például leginkább a barackok, dinnyék), meg ami mindig kapható (például banán) – és az epret ki ne hagyjam, sokat javít az összhatáson.

Ha már nem Görögországban vagyunk (ott nem ettem még rossz joghurtot), akkor az itthon kaphatóak közül nekem leginkább a Joya natúr szója-joghurt ízlik.

A mézzel bajban lennék, ha nem lenne méhész ismerősünk, mivel a nálunk kapható mézek 70-80 %-a hamisítvány. Egyébként bajban is vagyok, mert régóta hiába várjuk az utánpótlást, és már a tavaly nyáron beszerzett isteni görög mézünk is elfogyott (ezt azóta egy kis Nagyi-féle lekvárral [szilva, eper, barack] pótolom).

Az összetevők ismertetése után következzék a tőlem megszokott bonyolultságú recept: vágd darabokra a gyümölcsöket, öntsd le a joghurttal, végül csorgass rá egy kis mézet (vagy lekvárt). Jó étvágyat!

Ahogy írtam is a linkeknél: kíváncsivá tett a honlapjuk. Ma meglátogattuk az április 4-én megnyílt első hazai design cukrászatot. Érdekességnek nagyon jó volt, de biztos nem leszünk törzsvendégek. Egyrészt messze van, másrészt a sütik inkább szépek (de tényleg nagyon szépek), mint finomak – bár nem volt rossz a karamellás mousse és a joghurtos citrom szelet, csak én a Daubner-hez vagyok szokva (ami ráadásul itt van tőlünk három percnyire).

További részletezés helyett inkább csak két észrevétel – bő fél órás ottlétünk és nem túl alapos szemlélődésünk alapján:

• Tetszett, hogy a design tényleg rendben van, és figyelnek az apró részletekre is (pl. a zacskót saját logózott matricával ragasztják le).
• Nem tetszett, hogy a pult mögül butácska lányok szolgáltak ki, akik közül az egyik mérgesen odavágta az ásványvizes üveget, mivel szerinte azt a kollégájának kellett volna elénk tennie.

» a SUGAR!-ról a MuralMania blogon

frissítve: A bejegyzés megírása után megettük a SUGAR!Shop-ban vásárolt 14 dkg (700 Ft-nyi) drazsé felét. Ezek is inkább a szemnek készültek, mintsem a nyelvnek.

A történet úgy kerek, ha azzal kezdem, ittam már a címben megnevezett termékből nagyon finomat is. A képen látható csapolás pedig egy tegnap, a Kolosy téri piacról beszerzett példányból való. Az ital állaga pontosan olyan, mint amilyenre a színéből következtetni lehet: mintha a kívánatos tartalmat extra adag sárral dúsították volna. Bár mindenki hibázhat, de finoman fogalmazva megrendült a bizalmam a gyártó iránt.

A gasztro-rovatban (szokás szerint) ezúttal sem ások túl mélyre, de amilyen egyszerű az alábbi étel elkészítése, legalább annyira élvezetes a végeredmény – ráadásul mindezt valami egészen hihetetlen áron: 329 Ft-ért adják.

Az Interspar-ban a gyorsfagyasztott áruk között fellelhető doboz 2 db öklömnyi, isteni tésztájú, finom szilvalekvárral töltött gőzgombócot tartalmaz, melyekhez a cukros mákot is mellékelik. Ha igazán jót akarsz, a 2 perces, 600 W-os mikrózás alatt olvassz a gombócokra egy kis vajat is, mielőtt rájuk szórod a mákot. Jó étvágyat!

frissítve (2008. 02. 18.): Bocsánat, kifelejtettem az egyik legfontosabb összetevőt: a gőzt. Ez pedig azáltal keletkezik, hogy a mikrohullámú sütőbe helyezés előtt a gombócokat folyó vízben alaposan meg kell nedvesíteni. Na de a dobozra úgyis rá van írva minden. És persze nem csak mikrózva jó.

frissítve (2008. 02. 24.): Ugyanezen termékcsalád sárgabarackkal töltött túrógombóca is nagyon finom.

Már említettem, hogy imádom a jó kolbászt. A legjobban a lehetőleg jóbarát vagy ismerős által töltött igazi házi kolbászt. A „bolti” soha nem olyan jó – tapasztaltam hosszú éveken át. De jónéhány hónapja – vagy talán már egy-két éve is van –, hogy találtam egy kivételt, itt az ideje, hogy bemutassam.

A Herz Házikolbászról van szó. Majdnem olyan, mint egy igazi füstölt házikolbász. Felháborít, amikor ételszínezékeket, állományjavítókat és ízfokozókat raknak egy ételbe – szerencsére ebbe a kolbászba iyleneket nem töltenek. Ahogyan másik Herz-kedvencembe, a Báthory paprikás szalámiba sem. Isteni.

(Sajnos nem tudom belinkelni közvetlenül a termékeket, mert amilyen finomak ezek, annyira pocsék – persze nem feltétlenül ezért – a Herz weblapja.)