HALDESIGN

Köztudott, hogy az élelmiszerek nagy részében (is) előfordulnak egészségre ártalmas anyagok. Hogy melyek ezek, arról sok – és többször egymásnak ellentmondó – leírás olvasható, én most csak a saját szempontjaimat írom le: mi alapján (nem) rakok valamit a kosárba, miután elolvastam az összetevőit.

• Ha van benne színezék, mesterséges aroma, vagy ízfokozó, elvből nem veszem meg.
• Ha van benne E-akárhány, nem veszem meg. Tudom, hogy nem minden E-számmal jelzett anyag káros, de úgy vagyok vele, hogy ha nem képesek (netán nem lehet) számomra érthető módon leírni, hogy mi van benne, akkor azt inkább a polcon hagyom.
• Van még néhány kizáró ok a vásárlást illetően: ilyen például, ha van az összetevők között aszpartám, vagy a gyümölcslevekben bármi, ami nem gyümölcs.

És a fenti cseppet sem tudományos „szempont-rendszer” a húsvéti reszelt torma beszerzése kapcsán került terítékre. Megdöbbentő, hogy egy ilyen egyszerű étel elkészítéséhez is mennyi szemetet képesek felhasználni. Olyant is találtam, amiben volt színezék. Igen, a tormában. Na menjenek a p...

A jövő hétre terveztem az 1000. cikk publikálását, de közbejött egy beteg történet, most pedig – előzőt is ellensúlyozandó – egyszerre három jó dolog, ami kikívánkozik belőlem, és amit a jubileum alkalmából az alábbiakban gyúrok egybe.

Android 2.1 frissítés HTC Hero-ra

Több mint fél év ígérgetés után ma reggelre végre az én telefonomra is megérkezett a hivatalos frissítés. Nem akartam hinni a szememnek, azt hittem az 1.5-ös Androidtól már csak a telefonommal együtt szabadulok meg.

Januárban azt írtam, hogy „ha tanár lennék, azt mondanám, hogy nagyon jó lesz ez, de a kitűnőhöz még dolgozni kell rajta egy kicsit! Bízom a márciusra beígért 2.1-es frissítésben – és addig is élvezem, mert így is abszolút szerethető”.

Most úgy érzem, megvan az ötös alá, nagyon finom kis apróságok kerültek bele az 1.5-höz képest, kicsit olyan, mintha új telefonom lenne, ami még inkább szerethető lett. Jól átgondolt, és szépen kidolgozott részletek jellemzik a szoftvert – és itt említem meg, hogy mennyire meglepett, amikor nyáron Feleségem vett magának egy Google Nexus One-t (Android 2.1-es oprendszerrel), én meg csodálkozva néztem az elnagyolt (néhol [pl. a kameránál] kimondottan ocsmány), helyenként nehézkesen kezelhető felhasználói felületét. Komolyan mondom, nem cseréltem volna el vele az 1.5-ös Androiddal futó Hero-mat. Szóval a HTC rengeteget tett hozzá az alap Androidhoz, a kezelőfelületre meg is kapja tőlem a csillagos ötöst – csak a botrányosan szar kamera miatt lesz ötös alá a végeredmény (bár hozzáteszem, hogy a 2.1-gyel mintha e téren is javult volna a helyzet). És a hab a tortán, hogy látványosan gyorsabb is lett! Elégedett vagyok.

Piacra járni jó!

Néhány hónapja szombat délelőttönként rendszeresen a Fény utcai piacra járunk. Megvesszük a heti zöldség, gyümölcs, sajt, kolbász, és néha virág adagunkat, és ezzel többnyire el is felejtettük a bolti (Spar, Tesco) nagybevásárlásokat. Van egy pótolhatatlan bája annak, amikor a termelő mosolyogva szép hétvégét kíván, vagy a szomszéd Sanyi málnáját ajánlja – miközben nem mellesleg valószínűleg egészségesebb és hazai terméket vásárolhatsz tőle. Ráadásul nagyon jó boltok is vannak itt, érdemes körülnézni. A végén pedig enni egy jó fokhagymás lángost – és esetleg inni hozzá egy korsó barna Szalon sört.

Szentendrei Adria

Múlt hétvégén fedeztük fel a helyet, amikor még gyönyörű napsütésben, a szabad ég alatt költöttük el az ebédünket. Ma már a falatnyi, hangulatos beltérben laktunk jól, és ezúttal sem csalódtunk. Ha szereted a mediterrán konyha egyszerű remekeit, úgy mint: pljeskavica, ajvár, padlizsánkrém, szuvlaki, görögsaláta, sült sajtok és pita; akkor ne hagyd ki! A teát ilyen egyedi készítésű, csókosszájú halas bögréből ihatod:

Ráadásul Szentendre gyönyörű hely, ahol ma egy élménydús lovaskocsikázással zártuk a napot.

Jó dolgok ezek, és jó megosztani őket. Jó blogolni, és remélem, olvasni is jó.

A szakmai tartalmat kedvelőknek jelzem, hogy november az InDesign hónapja lesz.

Ügyfelemhez tekerve lettem figyelmes a bicikliút mellett egy hangulatos, árnyas, kiülős helyre. Hétvégén kipróbáltuk, szombati ebédünket a Mandragóra Kávéházban költöttük el. Minden nagyon finom volt, de a legemlékezetesebb élményt az étvágygerjesztő falatkaként felszolgált aszalt paradicsomos, hagymás bagett jelentette. Szívesen elhoztam volna belőle egy rudat, de a pincér azt mondta, hogy csak kevés van belőle, amivel még mások étvágyát is szeretnék gerjeszteni. Azért nem adom fel, próbálkozom még – visszatérő vendégek leszünk.

A Lövőház utcában található Magyar finomságok boltja pedig Luca lányunk bölcsijéhez van közel. Tegnap ide is betértünk – először, de biztos nem utoljára. Csudaíz mézeskalács (tényleg csudaíz), János sajtja (a Címeres Sajtmanufaktúrából – isteni), hársméz (finom), Bivaly szalámi (kár a nátrium glutamátért, amúgy nem rossz) és Mangalica töpörtyűvel töltött étcsokoládé (én ilyen bevállalós-kipróbálos vagyok – érdekes, de nem lesz a kedvencem) került a szatyorba.

Pár méterrel arrébb (a Mammut felé) a Keleti fűszereshez is érdemes betérni. A fűszeres olívabogyó kihagyhatatlan, a mandulaszörpöt pedig már kipróbáltam tejjel, vízzel, limonádéval, Cointreauval – mindegyik párosítás bevált.

Ami pedig legalább annyira fontos, mint az ételek minősége, és ami összeköti a fent említett helyeket, hogy mindenhol kedves és készséges kiszolgálásban volt részünk – jó hogy ilyenekről is beszámolhatok.

Szinte minden nap megdicsérem az ebédet, amit hoznak – Feleségem ma meg is kérdezte: megírtad már a blogodon? Még nem, de már többször gondoltam rá – feleltem. Óriási tévhit, hogy hús nélkül nem lehet változatos, jóízű ételeket készíteni – és erre a Vega Futár az egyik legjobb bizonyíték. Ma töltött paprikát ettem az „otthon ízei” kategóriából. Kár lett volna az eredeti húsos verzió zamatát keresni a vega változatban (nem is kerestem), de hogy semmivel nem volt rosszabb annál, az biztos. Tízből legalább kilencszer úgy fejezem be az ebédet, hogy elismerően gondolok egy ismeretlen szakácsra.

Amúgy nem vagyok vegetáriánus, de a hétvégi húsos ebédek, és az alkalmankénti kolbászos vagy halas vacsorák bőven kielégítik állati étvágyamat.

(a kép forrása: vegafutar.hu)

(a kép forrása: pastrami.hu)

Ha már szóba jött a Café Ponyvaregény és a Zazzi, szeretném törleszteni az adósságomat egy „régi” (januárban nyílt) kedvencünk megemlítésével. Az apropó pedig, hogy ma először vendégeskedtem este náluk – igen illusztris társaságban: Mátéval (bjmatt) és Gergővel (dinnye) ültük körül az asztalt. Egyetlen negatívum, hogy sötétedéskor bekapcsolják a hatalmas reflektorokat, ami nem csak a hangulatot rontja, de a szúnyogokat is vonzza. » pastrami.hu

A Plastik Média felkeltette a kíváncsiságomat, tegnap meglátogattuk a Zazzi cukrászdát Solymáron. Nem bántuk meg, külsőre és ízre is hibátlan süteményeket kóstoltunk – és vásároltunk is a zárás előtti kevéske választékból. Mi voltunk az utolsó vendégek a nyári szünet előtt, ami felújítási munkák miatt július 31-ig tart. (A helyzetre való tekintettel sikerült lealkudnom a 410 Ft-os darabárat 390-re! :))

(a kép forrása: zazzi.hu)

Ami igazán maradandó élmény volt, az a Józsi által is magasztalt Eszterházy-torta és a Puncstorta (ami szebb volt, mint a képen); de a Dobos, a Mozart, az Áfonyás túró, és a Mogyorókrémes (utóbbi kettő nevére nem biztos, hogy jól emlékszem) sem hagytak kívánnivalót maguk után – megérdemlik a nagy kezdőbetűt. A sós aprósütemény és a zserbó viszont kisbetűvel írandók, ami csupán annyit jelent, hogy nem lépik túl az erős átlagos szintet. És a Feleségem fájlalta, hogy a lúdlábban alig volt meggy. Augusztusban visszatérünk.

Kshocolât: finom skót csoki, impozáns csomagolásban – az egyik kedvenc betűtípusommal (DIN) és stílusommal (minimál) – a meglehetősen drága Culinaris-ból.

Szintén hónapok óta készülődik „megíródni” e bejegyzés – csak egy guszta kép hiányzott hozzá. Nem várok tovább a fényképészre (aki mostanában csak a Kislányáról exponál), egyszerűen csak leírom, mennyire finom egy joghurtos mézes gyümölcskompozíció. Tavasz óta reggelente többnyire ezzel kényeztetem az ízlelőbimbóimat.

frissítve (2008. 07. 05.): A nagy szél után ma reggelre gyönyörű tiszta lett a levegő, a konyhaablakon besütött a Nap, én pedig előkaptam a fényképezőgépem (az őszibarack alatt banán és szilva, a joghurton eperlekvár foltok)

A gyümölcs mindig az éppen aktuális (most például leginkább a barackok, dinnyék), meg ami mindig kapható (például banán) – és az epret ki ne hagyjam, sokat javít az összhatáson.

Ha már nem Görögországban vagyunk (ott nem ettem még rossz joghurtot), akkor az itthon kaphatóak közül nekem leginkább a Joya natúr szója-joghurt ízlik.

A mézzel bajban lennék, ha nem lenne méhész ismerősünk, mivel a nálunk kapható mézek 70-80 %-a hamisítvány. Egyébként bajban is vagyok, mert régóta hiába várjuk az utánpótlást, és már a tavaly nyáron beszerzett isteni görög mézünk is elfogyott (ezt azóta egy kis Nagyi-féle lekvárral [szilva, eper, barack] pótolom).

Az összetevők ismertetése után következzék a tőlem megszokott bonyolultságú recept: vágd darabokra a gyümölcsöket, öntsd le a joghurttal, végül csorgass rá egy kis mézet (vagy lekvárt). Jó étvágyat!

Ahogy írtam is a linkeknél: kíváncsivá tett a honlapjuk. Ma meglátogattuk az április 4-én megnyílt első hazai design cukrászatot. Érdekességnek nagyon jó volt, de biztos nem leszünk törzsvendégek. Egyrészt messze van, másrészt a sütik inkább szépek (de tényleg nagyon szépek), mint finomak – bár nem volt rossz a karamellás mousse és a joghurtos citrom szelet, csak én a Daubner-hez vagyok szokva (ami ráadásul itt van tőlünk három percnyire).

További részletezés helyett inkább csak két észrevétel – bő fél órás ottlétünk és nem túl alapos szemlélődésünk alapján:

• Tetszett, hogy a design tényleg rendben van, és figyelnek az apró részletekre is (pl. a zacskót saját logózott matricával ragasztják le).
• Nem tetszett, hogy a pult mögül butácska lányok szolgáltak ki, akik közül az egyik mérgesen odavágta az ásványvizes üveget, mivel szerinte azt a kollégájának kellett volna elénk tennie.

» a SUGAR!-ról a MuralMania blogon

frissítve: A bejegyzés megírása után megettük a SUGAR!Shop-ban vásárolt 14 dkg (700 Ft-nyi) drazsé felét. Ezek is inkább a szemnek készültek, mintsem a nyelvnek.

A történet úgy kerek, ha azzal kezdem, ittam már a címben megnevezett termékből nagyon finomat is. A képen látható csapolás pedig egy tegnap, a Kolosy téri piacról beszerzett példányból való. Az ital állaga pontosan olyan, mint amilyenre a színéből következtetni lehet: mintha a kívánatos tartalmat extra adag sárral dúsították volna. Bár mindenki hibázhat, de finoman fogalmazva megrendült a bizalmam a gyártó iránt.