A gasztro-rovatban (szokás szerint) ezúttal sem ások túl mélyre, de amilyen egyszerű az alábbi étel elkészítése, legalább annyira élvezetes a végeredmény – ráadásul mindezt valami egészen hihetetlen áron: 329 Ft-ért adják.

Az Interspar-ban a gyorsfagyasztott áruk között fellelhető doboz 2 db öklömnyi, isteni tésztájú, finom szilvalekvárral töltött gőzgombócot tartalmaz, melyekhez a cukros mákot is mellékelik. Ha igazán jót akarsz, a 2 perces, 600 W-os mikrózás alatt olvassz a gombócokra egy kis vajat is, mielőtt rájuk szórod a mákot. Jó étvágyat!

frissítve (2008. 02. 18.): Bocsánat, kifelejtettem az egyik legfontosabb összetevőt: a gőzt. Ez pedig azáltal keletkezik, hogy a mikrohullámú sütőbe helyezés előtt a gombócokat folyó vízben alaposan meg kell nedvesíteni. Na de a dobozra úgyis rá van írva minden. És persze nem csak mikrózva jó.

frissítve (2008. 02. 24.): Ugyanezen termékcsalád sárgabarackkal töltött túrógombóca is nagyon finom.

Már említettem, hogy imádom a jó kolbászt. A legjobban a lehetőleg jóbarát vagy ismerős által töltött igazi házi kolbászt. A „bolti” soha nem olyan jó – tapasztaltam hosszú éveken át. De jónéhány hónapja – vagy talán már egy-két éve is van –, hogy találtam egy kivételt, itt az ideje, hogy bemutassam.

A Herz Házikolbászról van szó. Majdnem olyan, mint egy igazi füstölt házikolbász. Felháborít, amikor ételszínezékeket, állományjavítókat és ízfokozókat raknak egy ételbe – szerencsére ebbe a kolbászba iyleneket nem töltenek. Ahogyan másik Herz-kedvencembe, a Báthory paprikás szalámiba sem. Isteni.

(Sajnos nem tudom belinkelni közvetlenül a termékeket, mert amilyen finomak ezek, annyira pocsék – persze nem feltétlenül ezért – a Herz weblapja.)

Mielőtt elárulom, egy kérdést teszek fel: ha az ételről van szó, és nem egy körözött személyről, akkor az első „ő” hosszú avagy rövid (így is úgy is láttam már)?

A titok pedig nem más, mint az a sejtelmes pirosság ott a kép közepén – név szerint: Csípős Rózsa, a darált nyers paprika.

A kőrözöttre keresve mindjárt a Google top 10-ben legalább három féle verzió található (1, 2, 3), és van még rengeteg variációja, de az enyémnél egyszerűbb biztosan nincs. Mindössze négy összetevőből készítem, és mióta ráleltem a titok nyitjára, nekem már nem is hiányzik semmi más a tökéletes körözötthöz.

A hozzávalók 2 személyre:

• 25 dkg túró
• 15-20 dkg tejföl
• 1 kisebb fej lilahagyma vagy 3-4 szál zöldhagyma
• 1 csapott evőkanál Csípős Rózsa – só helyett is, mivel van benne bőven

Ez itt öt szálnyi „aprólék” – mert imádom a hagymát.

Összeöntjük az összetevőket…

…összekeverjük, és összesen enyi volt a munka, jöhet az élvezet. Én éppen most vagyok túl rajta – két szelet itthon sütött finom tökmagos kenyér volt a kíséret hozzá.

Meg a jó sütinek sem. Erre az egyik legjobb példa a Daubner Cukrászda a II. kerületben, a Szépvölgyi út és a Pusztaszeri út sarkán. Szerencsésnek mondhatom magam, mert itthonról néhány percnyi séta után elérhető az említett objektum, melyen egyetlen cégér sem hirdeti a nevét. Az épület kívül-belül csúnya, és még a Pusztaszeri útról nyíló újabb, a külcsínyt illetően szintén kevés fantáziáról tanúskodó épületrészben is – ahol a nyugodtabb körülményekért cserébe drágábban lehet helyben fogyasztani – csak házilag kinyomtatott szedett-vedett feliratokkal találkozhatunk.

Alighanem a „cégarculat” egyetlen eleme a fenti „logó”, melyet egy tortás doboz oldaláról szkenneltem be. A Daubner Curászda Kft-nek weblapja sincs, és még szomorúbb, hogy amennyiben tényleg készítés alatt áll, nem én vagyok, aki készíti. Ráadásul messze nem ideális a hely megközelíthetősége sem, parkolni nehéz és veszélyes, ahogy arról medwe is részletesen beszámol.

Mindezek után egyetlen magyarázat adódhat a szinte állandóan nagy forgalomra: az eladásra kínált áru kiváló minősége. Én még soha nem csalódtam benne. Kedvenceim közé tartozik a nem túl bizalomgerjesztő nevű E80-as torta, a Gellért tekercs, a feketeerdei meggy, a meggyes somlói parfé torta, a tökmagos pogácsa, és ki ne hagyjam a remek fagyit – vagy most jut eszembe a rácsos linzer, a szilvás papucs, meg a mandulás puszedli, szóval sorolhatnám még. A lényeg, hogy nincs rossz választás.

Nemrégiben Nagymamám eperlekvárja iránti nosztalgikus vonzalomtól vezérelve kipróbáltam a Daubner-féle eper különlegességet is, mely két összetevőből áll csupán: 80 % eperből és 20 % cukorból. Nem pont olyan, de majdnem. (Vagy csak az emléke szebb a Nagyi lekvárjának?)

A cukrászda történetét illetően csak az alábbi cikket találtam a II. kerület honlapján (a Nevezetességek / Látnivalók között :)) – igaz, nem sokat kerestem:

Daubner Béla 1901-ben nyitotta meg cukrászdáját Orosházán. Fia követte a szakmában, de az üzletet államosították, amivel le is zárult a Daubner-cég történetének első fejezete. A család az ötvenes évek végén költözött a fővárosba.

A Szépvölgyi út népszerű cukrászdáját ma az unoka, Daubner György vezeti:

- A kitörést egy karácsonyi bejgli hozta meg…, aminek a receptjét nagyapámtól őrzöm. Aztán jött a parfé… Nagyapám és apám kézzel írott receptkönyveit ma is forgatom. Még mindig találok bennük újat és megszívlelendőt… Természetesen a teljesen új sütemények megalkotásától sem ódzkodunk… Alapvetőnek tartom, hogy mindig friss legyen az áru. Egy otthon sütött rezgős, meleg költeménnyel nem tudjuk felvenni a versenyt, de a házi sütemény varázsát próbáljuk utolérni… Mind a mai napig az étkezést egy süteménnyel fejezem be… Télen általában a nagyapám sütötte tejszínhabos mogyorótorta zárta a vasárnapi ebédeket. Még most is ez a kedvencem. Egyébként a tradicionális polgári konyha megőrzését nagyon fontosnak tartom… Nem hiszem, hogy a gyorsbüfé-hálózatok jelentenék a jövő kulturált vendéglátását – mondta Daubner György a Budai Polgárnak (1995/23).

A következőkben ismertetett saláta eredeti nevét sajnos nem tudom, ezért elneveztem nacionalistának, mert ez a szó mostanában olyan felkapott (ezért is juthatott elsőként eszembe). Ennek a salátának az összes „bűne”, hogy összetevőik a fényt nemzeti színeink spektrumában verik vissza – egyébként fantasztikusan finom.

Összetevők: paradicsom, mozzarella sajt, póréhagyma, olívaolaj, olívabogyó, bazsalikom, só. Mennyiségeket szándékosan nem írtam, mert csakis ízlés, étvágy és politikai szimpátia (a baloldali érzelműek rakhatnak bele több paradicsomot) kérdése. A képen látható nyersanyag szeletelése, rétegezése, olajozása és fűszerezése után esetemben két vacsorára elegendő (ha nagyon éhes vagyok). Bazsalikom helyett oregánóval is kitűnő (legutóbb éppen négy órája kóstoltam). Fogyasztható kenyérrel, vagy főételek mellé, és a hagyma vagy az olívabogyó kifelejtése (esetleg szándékos mellőzése) esetén is jelentős marad az ízélvezeti értéke (nem csak mondom, teszteltem már minden említett variációt). A következő képeken láthatók az elkészítési fázisok. Jó étvágyat kívánok!

Már régóta szeretném dokumentálni, hogy én a szusit nagyon szeretem. Leginkább a képen kátható lazacos nigiri szusit, melynek fenséges ízét legutóbb szombaton élveztem a Wasabi-ban. A szójaszószba mártott rizs, a tetején a hallal és egy csipet wasabi-val, utána egy vékony szelet gyömbér – isteni.

Itt egy érdekes film arról, ahogyan a japánok élvezik.

Sushi
Érdekes módon a sushi (hideg, kis falatkákra formázott vagy vágott rizses ételek) kialakulásához évszázadokkal ezelőtt éppen a halak tartósításának szándéka vezetett el. A halszeleteket rizzsel és sóval együtt kövekkel préselve elásták, majd néhány hetes vagy hónapos erjedés után ásták ki újra. Az erjedt, savanykás rizst eldobták, a tartósított halszeleteket pedig ráértek később megenni. Ez volt az ősi sushi, a funazushi. A XVIII. században Tokióban, pontosabban az akkori nevén Edo városában kezdték készíteni a modern változatot, melyet előbb edomaezushi, majd nigirizushi néven ismertek. A nigiri egyébként a kézi készítésű sushi, melyet általában páronként rendelnek és szolgálnak fel. A maki vagy norimaki a hengeresen sodort, rolád típusú sushi, melyet tengerialga-lapokba burkolnak, majd általában 6-8 részre vágva tálalnak. A préselt fajta neve az oshi, melyet kockára vágva szolgálnak fel, és végül inarizushi névre hallgat a töltött szójakocsonya, azaz tofurolád.

Rizs
De nem kevésbé fontos a rizs, mely a japán étkezésnek immár 2000 éve az alapját adja. Annyira, hogy a reggelit, ebédet és vacsorát japánul szó szerint reggeli, déli és esti rizsnek nevezik. Az alaptípusa a kissé ragadós főtt, gőzölt rizs, melyet ezért könnyebb is az evőpálcikákkal kezelni. Aztán van a sushihoz való kissé ecetes fajta, továbbá a zöldségekkel és egyebekkel dúsított, pirított, tengeri algába csomagolt rizsgolyó, és még számtalan formában készül.

Shoyu, soy sauce vagy szójaszósz
Szintén a sushi ízesítésére használatos. Nem érdemes azonban túlzásba vinni, mert a szója célja nem a dominancia, hanem az alapízek kiemelése, hangsúlyozása. Azt is jó azonban tudni, hogy a szósz nem a rizst, hanem az azt kiegészítő ételt hivatott izgalmasabbá tenni.

Wasabi
Eredetileg Japánban termelt különleges aromájú tormafajta, melyből élénkzöld színű, igen erős (de viszonylag gyorsan múló csípős érzést adó), aromás krémet készítettek. Ma már a legtöbb wasabi egyáltalán nem frissen és nem is a névadó növényből készül, hanem különböző tormafélék zöldre festett, porított nagyüzemi termékével igyekeznek elérni az eredetihez hasonló ízhatást. Főleg a sushiételek ízesítésére szolgál, de célszerű nagyon óvatosan bánni vele.

Gari vagy shoga
Szeletelt gyömbér, melyet a sushifogások között, az ízlelés semlegesítésére fogyasztanak.

(forrás: www.terebess.hu/keletkultinfo/japkonyha.html)

Már megint egészen megkívántam…