HALDESIGN

Ezennel fogadom, hogy tapétát soha többet nem próbálok saját kezűleg a falra ragasztani.

Egy 7 négyzetméternyi falfelület leértékelt (egyébként nagyon szép) tapétával történő borításával próbálkoztunk. Mikor már majdnem kész volt, inkább leszedtük az egészet, mert olyan ronda volt (nagyrészt a tapéta silány minőségének köszönhetően).

Egy kedves ismerősöm unszolására (végül öt nappal a nevezési határidő után) küldtem be ezt a fotót az Új Színáz A mi erdőnk című fotópályázatára. Kilencedikén ezt a levelet kaptam:

A mi ERDŐNK fotópályázaton Ön az egyik nyertes. Gratulálok!
A színház szervezésén átveheti a SZÍNHÁZ a Szerecsen utczában c. könyvet és két tiszteletjegyet az Ön által választott egyik előadásra.

Ma pedig átvettem a nyereményeimet. A könyv elsőre nagyon szépnek tűnik, és remélem, egy hét múlva a Még egyszer hátulról című darab is tetszik majd. Ezúton is köszönöm!

A „fotókiállítás” megtekintését viszont nem ajánlom, sajnos siralmasan igénytelenre sikeredett: az összes képet egységes (nagyjából képeslap) méretűre vágták, így az én traktorom alsó fele már nem látszik, illetve a fekvő képek két egymás melletti álló képként szerepelnek. Nooormális?

Most, hogy „jobb hely lett a világ”* Oszama Bin Laden halálával**, és módosították a büntető törvénykönyvet*** (miközben cigány bűnözés természetesen továbbra sem létezik), nézzük és hallgassuk George Carlin-t a választásokról, e borzalmas színjáték egyik mozgatórugójáról:

* Idézet Barack Obama, amerikai elnöktől.

** Tényleg meghalt? Létezett egyáltalán?

*** A jövőben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely riadalmat kelthet valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozó közösség tagjaiban.

Gondolom, szinte mindenki számára nyilvánvaló, hogy rengeteg hülyeséggel szopatjuk magunkat (szopatnak minket) az életben, az alábbiakban csupán két kiragadott példa következik az autónk műszaki vizsgáztatása kapcsán.

Napokon belül 8 éves lesz a pizsónk (ahogy Luca mondja). Eljött az ideje a harmadik műszaki vizsgának, és a forgalmi engedélyben már nincs hely az újabb érvényesítésre. Eleve eszetlenség az a három rét hajtott hosszú papíros, de az, hogy ezen nem tudtak helyet „spórolni” akár egy tucat érvényesítésnek... De még jobb, hogy 15 napon belül nekem kell majd elmennem az okmányirodába a leszerelt rendszámmal és a kapott papírokkal, kérni egy új forgalmi engedélyt. Nooormális?

Másik: kértem egy izzó foglalat cserét a bal első lámpában, de azt mondta a munkafelvevő, hogy a Peugeot ilyent hivatalosan nem forgalmaz, csak a komplett lámpát búrástól, vezetékestől, mindenestől, ötvenegynéhányezerért. Nooormális? Tudom, hogy ez a trend: ma már nem forrasztgat a tévészerelő sem, hanem komplett paneleket cserél, na de csak nem kéne kidobni egy egész lámpát egyetlen foglalatért! Vagy inkább ne is szarozzunk a javítgatásokkal, bármi elromlik, kukába vele, vegyünk újat! Pazaroljunk eszetlenül, amíg csak lehet – aztán majd meglesz ennek (is) a böjtje. Egyébként végül valahogy mégiscsak sikerült szerezni egy foglalatot. Ezúton is köszönöm a szerviz rugalmasságát.

Csak most jutott eszembe, hogy elfelejtettem beszámolni január végi mátraházi üdülésünkről. Az Ózon Hotel vendégei voltunk a tervezett négy helyett csak bő két napig, mivel olyan hideg volt a víz, hogy inkább eljöttünk (állítólag ez így EU-konform, mivel ez nem termálvizű szálloda – ami még ha így is van, senkit nem érdekel, télen nem a vízben fagyoskodva szeretném nézni a hólepte tájat). Egyébként a kiszolgálással nem volt probléma, nagyon kedves volt a személyzet, és szépen felújították a hotelt – legalábbis ha amolyan magyarosan, a kis részletekre nem figyelve szemléljük (melyek persze szúrták a szememet rendesen). Szóval vegyes volt az összkép, de azért jól éreztük magunkat, és a hangulatkonzerv terméssel is elégedett vagyok.

Ezeket a szállásunk teraszáról lőttem, miközben szétfagyott a kezem, és mivel állványt nem vittem, Luca lányom filctollas dobozával, és két székkel zsonglőrködtem – a levegőt is visszatartva, hogy le ne essen róluk a gép, és a lehelletem ne hagyjon nyomot a fotókon (a jobb felső képen a füst a szállodából jön, nem belőlem):

Másnap reggel tekintetemet magához vonzotta a párás ablak, és rajta keresztül a teraszon álló szék (előző esti fotóállványom) részlete...

...később pedig a felhőlepte, hócukros, rádiótornyos hegytető:

Az utolsó napon, Gyöngyösről visszafelé, Mátrafüred környékén Lucus ekkor már aludt...

...és nem ébredt fel Kékestetőn sem, amikor egy mesevilágba autóztunk bele. Apa leállította a csúszkáló járművet az út szélén, átlépett a hóesésbe, és elbűvölve konzerválta a havas-ködös hangulatokat:

Most pedig az öt évvel ezelőtti hóra emlékezve, türelmetlenül várjuk a tavaszt.

Szokásos éves üzemorvosi vizsgálataim okán hétfőn laborban voltam vér- és vizeletvételen. Egy éve még nyoma sem volt a vonalkódos rendszernek – nem úgy mint most! A betegfelvételen vonalkódos matricákat ragasztgattak a papírokra, sőt az otthonról vitt pisisflakonomra is! Ez ám a fejlődés, gondolhatnánk elsőre – csakhogy a teljes procedúra nagyjából másfélszer annyi időt vett igénybe, mint korábban (egy órát álltam sorban). Amúgy még én is kaptam egy vonalkódot, amire rányomtatták, hogy betegcímke.

Ma hívtam a háziorvost, megtudtam az eredményt, kicsit magas a koleszterinszintem (biztos nem kéne annyi vegakaját enni). Tavaly is az volt, mondom neki hasonlítsuk össze a két eredményt. Azt sajnos nem lehet, október elsejétől valami új rendszerre tértek át, a korábbi adatok ezzel elérhetetlenné váltak számára...

Ma reggel a tüdőszűrésen is átestünk Feleségemmel. Ha más meséli, ami történt, nem hiszem el. A betegfelvételen ülő néni 10 azaz tíz perc alatt vezette fel az A6-os (képeslapméretű) papírosra a következő 3 azaz három adatot: név, születési dátum, TAJ szám. Mindezt negyedszerre sikerült hibátlanul kiviteleznie, ami azt jelenti, hogy előtte 3 azaz három papírt elrontott. 2-3 másodpercig tartott egyetlen szám vagy betű lerajzolása, miközben a fejét karakterenként jobbra-balra forgatta a másolandó és a másolt adat szemrevételezése céljából. Újabb 2-3 másodperc gondolkodást igényelt, hogy a születési dátum végére tegyen-e pontot. Tényleg hihetetlen élmény volt, ilyenben még nem volt részem.

Maga az érdemi rész már gyorsan megvolt, de nem kerülnek ám át az adatok egy központi, a háziorvos által is elérhető helyre. Nem, nekünk kell majd érte menni, és elvinni a háziorvoshoz (remélem, nem az imént említett néni fogja előkeresni a leleteinket).

Bármennyire is „próbálnak rábeszélni”, hogy beteg vagyok, meggyőződésem, hogy ez a rendszer beteg, nem én. És utóbbi remélem, így is marad, mert ettől a rothadó, éppenhogy működő egészségügyi rendszertől függővé válni életveszélyes lehet – betegségtől függetlenül.

Még hátravan a szemészet...

VegaFood

Már majdnem szóltam a VegaFood-futárnak, hogy egy dobozt elvesztett. De miután megnéztem a leadott rendelésemet, rá kellett jönnöm, hogy a múlt héttől a „királyi lakoma” már csak 9 tételt tartalmaz az addigi 10 helyett. Kevesebb ugyanannyiért. Tudom, hogy júliustól nálunk tragikomikus módon ÁFA emelés történt csökkentés helyett (ettől fog igazán dübörögni a gazdaság), és egyébként is kegyetlen nagy válság van (leginkább a fejekben). De ezt ilyen burkolt módon, az ügyfelet hülyére véve kompenzálni nem hiszem, hogy jó üzletpolitika. Egy reális mértékű áremelés után, valószínűleg továbbra is tőlük rendelnék (meg voltam velük elégedve), így viszont inkább kerestem egy másik ételfutárt.

Budapest Bank

Egyéni vállalkozóként áprilistól 4200 Ft-ot fizetek nekik (számlavezetés + internetbank díj) az addigi 399 helyett. Mint megtudtam, eltelt a szerződés kötésétől számított két év, ezért átraktak az addigi kedvezményes e-csomagból a standardba. Szóval a lényeg, hogy magukhoz édesgetnek a csábító ajánlataikkal, az apróbetűs rész ilyenkor nem érdekes, aztán lehull a lepel, de akkor már lusta vagy újra bankot váltani (mert ugye náluk már eljátszottad a kedvezményes lehetőséged), vagy jó esetben észre se veszed, hogy már megint többet húznak ki a zsebedből. És ez valószínűleg nem csak a Budapest Bank üzletpolitikájának része, lehetne az alcímben bármely más „hazai” bank. (Egyébként a kedvezmény lejártakor meddig tartott volna megkérdezni, hogy milyen csomagra szeretnék váltani, és tájékoztatni a lehetőségekről?)

Egy napos szopás. Remélem, ez volt az utolsó ilyen alkalom. Bízom a Windows 7-ben. :)

Ennél többet én se kívánok azoknak, akik ma feltörték a honlapom:

Kívánom nektek, hogy szarjatok sünt két évig és valaki dugjon minden nap egy ananászt a seggetekbe zölddel előre. A gyerekeiteknek legyen kis farka. A lányokat is beleértve. Kívánok még hosszú életet egy jó kis algériai börtönben.

Szívemből szóltál Dexter! Ha elkészül az arab fordítás is, frissítem a bejegyzést.

frissítve (2009. 01. 16.): Megérkezett a tárhely szolgáltatóm válasza:

Ellnézést a kellemetlenségért, de most alaposan gondoskodtunk róla, hogy ilyenek többé ne fordulhassanak elő. Szigorítottunk amenyire csak lehet a szabályozáson és a közeljövőben újabb biztonsági intézkedéseket is be fogunk vezetni.

Míg én az Adobe CS4 hivatalos magyarországi bemutatóján vettem részt, lelopták a biciklimről az ülés alá szíjazott kis táskát. (Ebbe szoktam rakni a telefonomat, és a kulcsomat, hogy tekerés közben ne nyomják a zsebemet. Volt már vagy nyolc-tíz éves, ez idő alatt nem igen tisztítottam – tehát nem éppen újszerű állapotban leledzett.) Ha úgy tetszik, apróság, engem mégis rendesen feldühített. Pedig tudom, inkább örülnöm kéne, hogy nem vitték el az első kereket, vagy szerelték le a pedálokat, esetleg leereszthették vagy kiszúrhatták volna a gumikat csak úgy poénból. Mert ez egy ilyen ország – sok a selejt.

Amúgy a kilométerórát már korábban ellopták a Római parton, miközben a bringám szomszédságában ettem-ittam. Használni valószínű nem tudták, mert a hozzá tartozó, kerékre szerelt tartozékát ott hagyták, ahogyan az óra foglalatát is. De bocsánat, én voltam a hülye, csak egy mozdulat lett volna leszedni, és a zsebembe csúsztatni.

Mióta Budapestre költöztem, meglopott egy postás*; betörtek a garázsunkba, és elvitték a nyári gumikat alufelnistől**; összefirkálták az új garázskapunkat. Végülis mondhatjuk, egyik sem olyan nagy ügy, de inkább nem írom le, hogy mit csinálnék az elkövetőkkel, mert nem lenne EU-konform – sőt még törvényes se...

* Azóta megvolt a tárgyalás is, ahol tanúskodnom kellett. A vádlott nem tűnt túlságosan bűnbánónak (derűsen mosolygott).
** Ezeket a férgeket is elkapták. Tárgyalás még nem volt, polgári peres úton követelhetem majd a kerekek árát...