Ezennel fogadom, hogy tapétát soha többet nem próbálok saját kezűleg a falra ragasztani.

Egy 7 négyzetméternyi falfelület leértékelt (egyébként nagyon szép) tapétával történő borításával próbálkoztunk. Mikor már majdnem kész volt, inkább leszedtük az egészet, mert olyan ronda volt (nagyrészt a tapéta silány minőségének köszönhetően).

A mi ERDŐNK fotópályázaton Ön az egyik nyertes. Gratulálok!
A színház szervezésén átveheti a SZÍNHÁZ a Szerecsen utczában c. könyvet és két tiszteletjegyet az Ön által választott egyik előadásra.

Ma pedig átvettem a nyereményeimet. A könyv elsőre nagyon szépnek tűnik, és remélem, egy hét múlva a Még egyszer hátulról című darab is tetszik majd. Ezúton is köszönöm!

A „fotókiállítás” megtekintését viszont nem ajánlom, sajnos siralmasan igénytelenre sikeredett: az összes képet egységes (nagyjából képeslap) méretűre vágták, így az én traktorom alsó fele már nem látszik, illetve a fekvő képek két egymás melletti álló képként szerepelnek. Nooormális?

* Idézet Barack Obama, amerikai elnöktől.

** Tényleg meghalt? Létezett egyáltalán?

*** A jövőben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely riadalmat kelthet valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz tartozó közösség tagjaiban.

Napokon belül 8 éves lesz a pizsónk (ahogy Luca mondja). Eljött az ideje a harmadik műszaki vizsgának, és a forgalmi engedélyben már nincs hely az újabb érvényesítésre. Eleve eszetlenség az a három rét hajtott hosszú papíros, de az, hogy ezen nem tudtak helyet „spórolni” akár egy tucat érvényesítésnek... De még jobb, hogy 15 napon belül nekem kell majd elmennem az okmányirodába a leszerelt rendszámmal és a kapott papírokkal, kérni egy új forgalmi engedélyt. Nooormális?

Másik: kértem egy izzó foglalat cserét a bal első lámpában, de azt mondta a munkafelvevő, hogy a Peugeot ilyent hivatalosan nem forgalmaz, csak a komplett lámpát búrástól, vezetékestől, mindenestől, ötvenegynéhányezerért. Nooormális? Tudom, hogy ez a trend: ma már nem forrasztgat a tévészerelő sem, hanem komplett paneleket cserél, na de csak nem kéne kidobni egy egész lámpát egyetlen foglalatért! Vagy inkább ne is szarozzunk a javítgatásokkal, bármi elromlik, kukába vele, vegyünk újat! Pazaroljunk eszetlenül, amíg csak lehet – aztán majd meglesz ennek (is) a böjtje. Egyébként végül valahogy mégiscsak sikerült szerezni egy foglalatot. Ezúton is köszönöm a szerviz rugalmasságát.

Ezeket a szállásunk teraszáról lőttem, miközben szétfagyott a kezem, és mivel állványt nem vittem, Luca lányom filctollas dobozával, és két székkel zsonglőrködtem – a levegőt is visszatartva, hogy le ne essen róluk a gép, és a lehelletem ne hagyjon nyomot a fotókon (a jobb felső képen a füst a szállodából jön, nem belőlem):

Másnap reggel tekintetemet magához vonzotta a párás ablak, és rajta keresztül a teraszon álló szék (előző esti fotóállványom) részlete...

...később pedig a felhőlepte, hócukros, rádiótornyos hegytető:

Az utolsó napon, Gyöngyösről visszafelé, Mátrafüred környékén Lucus ekkor már aludt...

...és nem ébredt fel Kékestetőn sem, amikor egy mesevilágba autóztunk bele. Apa leállította a csúszkáló járművet az út szélén, átlépett a hóesésbe, és elbűvölve konzerválta a havas-ködös hangulatokat:

Most pedig az öt évvel ezelőtti hóra emlékezve, türelmetlenül várjuk a tavaszt.

Ma hívtam a háziorvost, megtudtam az eredményt, kicsit magas a koleszterinszintem (biztos nem kéne annyi vegakaját enni). Tavaly is az volt, mondom neki hasonlítsuk össze a két eredményt. Azt sajnos nem lehet, október elsejétől valami új rendszerre tértek át, a korábbi adatok ezzel elérhetetlenné váltak számára...

Ma reggel a tüdőszűrésen is átestünk Feleségemmel. Ha más meséli, ami történt, nem hiszem el. A betegfelvételen ülő néni 10 azaz tíz perc alatt vezette fel az A6-os (képeslapméretű) papírosra a következő 3 azaz három adatot: név, születési dátum, TAJ szám. Mindezt negyedszerre sikerült hibátlanul kiviteleznie, ami azt jelenti, hogy előtte 3 azaz három papírt elrontott. 2-3 másodpercig tartott egyetlen szám vagy betű lerajzolása, miközben a fejét karakterenként jobbra-balra forgatta a másolandó és a másolt adat szemrevételezése céljából. Újabb 2-3 másodperc gondolkodást igényelt, hogy a születési dátum végére tegyen-e pontot. Tényleg hihetetlen élmény volt, ilyenben még nem volt részem.

Maga az érdemi rész már gyorsan megvolt, de nem kerülnek ám át az adatok egy központi, a háziorvos által is elérhető helyre. Nem, nekünk kell majd érte menni, és elvinni a háziorvoshoz (remélem, nem az imént említett néni fogja előkeresni a leleteinket).

Bármennyire is „próbálnak rábeszélni”, hogy beteg vagyok, meggyőződésem, hogy ez a rendszer beteg, nem én. És utóbbi remélem, így is marad, mert ettől a rothadó, éppenhogy működő egészségügyi rendszertől függővé válni életveszélyes lehet – betegségtől függetlenül.

Még hátravan a szemészet...

Már majdnem szóltam a VegaFood-futárnak, hogy egy dobozt elvesztett. De miután megnéztem a leadott rendelésemet, rá kellett jönnöm, hogy a múlt héttől a „királyi lakoma” már csak 9 tételt tartalmaz az addigi 10 helyett. Kevesebb ugyanannyiért. Tudom, hogy júliustól nálunk tragikomikus módon ÁFA emelés történt csökkentés helyett (ettől fog igazán dübörögni a gazdaság), és egyébként is kegyetlen nagy válság van (leginkább a fejekben). De ezt ilyen burkolt módon, az ügyfelet hülyére véve kompenzálni nem hiszem, hogy jó üzletpolitika. Egy reális mértékű áremelés után, valószínűleg továbbra is tőlük rendelnék (meg voltam velük elégedve), így viszont inkább kerestem egy másik ételfutárt.

Budapest Bank

Egyéni vállalkozóként áprilistól 4200 Ft-ot fizetek nekik (számlavezetés + internetbank díj) az addigi 399 helyett. Mint megtudtam, eltelt a szerződés kötésétől számított két év, ezért átraktak az addigi kedvezményes e-csomagból a standardba. Szóval a lényeg, hogy magukhoz édesgetnek a csábító ajánlataikkal, az apróbetűs rész ilyenkor nem érdekes, aztán lehull a lepel, de akkor már lusta vagy újra bankot váltani (mert ugye náluk már eljátszottad a kedvezményes lehetőséged), vagy jó esetben észre se veszed, hogy már megint többet húznak ki a zsebedből. És ez valószínűleg nem csak a Budapest Bank üzletpolitikájának része, lehetne az alcímben bármely más „hazai” bank. (Egyébként a kedvezmény lejártakor meddig tartott volna megkérdezni, hogy milyen csomagra szeretnék váltani, és tájékoztatni a lehetőségekről?)

Ennél többet én se kívánok azoknak, akik ma feltörték a honlapom:

Kívánom nektek, hogy szarjatok sünt két évig és valaki dugjon minden nap egy ananászt a seggetekbe zölddel előre. A gyerekeiteknek legyen kis farka. A lányokat is beleértve. Kívánok még hosszú életet egy jó kis algériai börtönben.

Szívemből szóltál Dexter! Ha elkészül az arab fordítás is, frissítem a bejegyzést.

frissítve (2009. 01. 16.): Megérkezett a tárhely szolgáltatóm válasza:

Ellnézést a kellemetlenségért, de most alaposan gondoskodtunk róla, hogy ilyenek többé ne fordulhassanak elő. Szigorítottunk amenyire csak lehet a szabályozáson és a közeljövőben újabb biztonsági intézkedéseket is be fogunk vezetni.

Amúgy a kilométerórát már korábban ellopták a Római parton, miközben a bringám szomszédságában ettem-ittam. Használni valószínű nem tudták, mert a hozzá tartozó, kerékre szerelt tartozékát ott hagyták, ahogyan az óra foglalatát is. De bocsánat, én voltam a hülye, csak egy mozdulat lett volna leszedni, és a zsebembe csúsztatni.

Mióta Budapestre költöztem, meglopott egy postás*; betörtek a garázsunkba, és elvitték a nyári gumikat alufelnistől**; összefirkálták az új garázskapunkat. Végülis mondhatjuk, egyik sem olyan nagy ügy, de inkább nem írom le, hogy mit csinálnék az elkövetőkkel, mert nem lenne EU-konform – sőt még törvényes se...

* Azóta megvolt a tárgyalás is, ahol tanúskodnom kellett. A vádlott nem tűnt túlságosan bűnbánónak (derűsen mosolygott).
** Ezeket a férgeket is elkapták. Tárgyalás még nem volt, polgári peres úton követelhetem majd a kerekek árát...

– Már megint péntek van?
– Az hagyján, de már megint február!

Április elsejével lemondtam a telefon előfizetésünket (már jónéhány hónapja nincs is vezetékes telefonkészülékünk, csak a hűség kötött idáig), ezért nem tudtam márciusban módosítani a tv előfizetésünket. Ha nem érted az ok-okozati összefüggést, nem vagy egyedül. Amúgy a határidő elmúlta után sem tudtam ezt elintézni a UPC honlapján keresztül, mivel jónéhány adat kitöltése után egy hibaüzenetet kaptam búcsúzóul.

Az elintézendők

1. Megérdeklődni, hogy sikerült-e lemondani a telefon előfizetésünket.
2. Családi csomagról Digital gold movie-ra módosítani a tévé előfizetésünket.
3. Chello extreme-ről Chello silver-re módosítani az internet előfizetésünket.

Az ügyintézés

„Egy kis türelmét kérem.” Ez a tegnap esti beszélgetésünk során vagy fél tucatszor hangzott el, és mindannyiszor több perces töprengésre adott lehetőséget: vajon mi tarthat ennyi ideig? Negyed óra eltelte után, mikor már azt hittem, hogy az első két ponton sikeresen túlvagyunk, és áttérhetünk a harmadikra; kiderült, hogy hiába volt minden addigi erőfeszítés és türelem: mivel egy olcsóbb internetes csomagra szertném cserélni a melévőt, ezt csak a lefelé-módosítási-ügyosztály tudja elintézni. „Kapcsolom a kollégát.”

No akkor kezdjük előről: Megtudhatnám a pontos címét? Anyja neve? Születési helye, ideje? Egy kis türelmét kérem. ... Akkor tehát ön ezt és ezt szeretné? Igen. Megtudhatnám miért? Elmondom, hogy nekem elég a 10 megás sebesség. Egy kis türelmét kérem. ... Köszönöm a türelmét, akkor most rögzíteni fogom az adatokat. Egy kis türelmét kérem. ... Végül a tényállás ismertetése, elköszönés; az egész időben számszerűsítve mindösszesen 40 perc 3 másodperc.

A megújuló UPC

A digitális világot igyekszünk a magunk eszközeivel nyíltabbá, mindenki számára elérhetővé és egyszerűbbé tenni, azáltal, hogy szolgáltatásainkat, folyamatainkat, ügyfélkezelésünket leegyszerűsítjük, és segítjük ügyfeleinket az eligazodásban, a döntéseikben.
Ennek a folyamatnak még csak az elején tartunk.

(forrás: www.upc.hu – kiemelés tőlem)

Bizony még csak nagyon az elején – de őszintén remélem, hogy egyszer majd elérünk a végéig!

A történet úgy kerek, ha azzal kezdem, ittam már a címben megnevezett termékből nagyon finomat is. A képen látható csapolás pedig egy tegnap, a Kolosy téri piacról beszerzett példányból való. Az ital állaga pontosan olyan, mint amilyenre a színéből következtetni lehet: mintha a kívánatos tartalmat extra adag sárral dúsították volna. Bár mindenki hibázhat, de finoman fogalmazva megrendült a bizalmam a gyártó iránt.

Nem mintha cseppet is kevésbé élvezném a „mester” kezének eltörését, ha valami esztétikailag értékelhetőt „alkotott” volna az egy hónapja beszerelt garázskapunkra; de ez így számomra különösen érthetetlen. Miért? (Egyébként másfél hónapja felfeszítették a régi kaput, és elvitték a garázsból a felniket nyári gumikkal együtt.)

Igen, jól látod, a középső izé akár már 6 500 forintért a tiéd lehet, sőt még arculati kézikönyvet is rendelhetsz hozzá mindössze 15 000 forintért. Miért is fizetnél többet? Ja, hogy igazi logót szeretnél? Olyant itt garantáltan nem találsz.

frissítve: Most látom, hogy a Propono és a web 0.1 blog is foglalkozott már ezzel a témával.

A múlt héten a 8. @®© kiállítás kampányának 25 féle plakátját állítottuk össze, ezen a héten a kiállítás alkalmából két hét múlva megjelenő Pesti Est különszám volt terítéken (folytatása következik); és még rengeteg más anyagot kell nyomdába küldenünk a következő két hét során. És most jön a meglepetés (néha önmagam számára is): szeretem csinálni – bár lehet, hogy még inkább élvezném, ha nem lennének olyan napok, amikor csak aludni járok haza és még blogolásra is maradna időm ebben az uborkaszezonban...

folytatás »

Egyébként meglepően olcsó volt, legalábbis ahhoz képest, amire számítottam: mindössze 3000 Ft kilója. Mondom is Krisztámnak, szívesen adnék érte akár kétszer ennyit, csak legyen igazi, ízletes, magyar kolbász. Ha kétszer ennyiért adnák, akkor is ezt a szart kapnád – hangzott a bölcs válasz Kedvesemtől. És tényleg: elképzeltem, hogy az a büfés, aki most is valószínűleg egyetlen szempont alapján szerzi be az árut, nyilván csakis a legolcsóbbat venné akkor is, ha kétszer enyniért ad(hat)ná el. Miért?

Amúgy van még egy (meg még sok) költői kérdésem, ami nem közvetlenül kapcsolódik az előzőhöz – az autópálya használatát illetően. A jobb szélső sávban haladnak (kellene hogy haladjanak) a leglassúbb járművek, tőle balra a gyorsabbak, és így tovább. Mi ebben a bonyolult (miért a feltételes mód)?

frissítve (2007. 07. 30.): Eszembe jutottak Shamalt horvátországi töprengései az autópálya építéssel és a fagyi adagolással kapcsolatban. Csak azért említem, mert mindezeken én is elgondolkodtam már, és a fagyi-kérdés kapcsolódik a kolbász-problémához (meg azért is, mert szeretem Shamalt írásait).

Apropó: tudjátok, miért nem őrzi senki azt az üstöt a pokol fenekén, amiben a magyarok vannak? Mert felesleges – ha valaki ki akar mászni, úgyis visszarántja egy másik.

Na nem csapongok tovább; egyébként a szombat esti eső ellenére és a kolbászt leszámítva minden jó volt. Például (csak hogy pozitívan érjen véget e bejegyzés) a Mauróban ismét jót ettünk – ráadásul kitűnő társaságban (hogy végre Téged is megemlítselek, kedves Csabi :)).

Miután megírtad a fotókat (vagy bármi mást) tartalmazó korongot, és leokéztad „a CD/DVD írása sikeresen megtörtént” üzenetet, és megnézted, hogy bitre pontosan egyezik-e a másolt anyag az eredetivel, és próbaképpen megnyitottál egy-két másolt fájlt (ezidáig „csak” ennyit szoktam tenni); nézd meg a CD/DVD írható felszínét, hogy láthatóan is van-e rajta annyi adat, amennyit rá szerettél volna írni (na ezt idáig nem tettem meg – a fent említett DVD-t szemügyre véve csak félig van tele, holott a számítógép 4,2 GB-ot jelez)!

Ha idáig minden rendben, akkor készíts másolato(ka)t. Minél biztosabbra akarsz menni, annál többet. Aztán néhány évenként másold át őket (mármint azt, amelyik még olvasható). Persze csak a biztonság kedvéért. Aztán akárhogyis kepesztesz, egyszer majd porrá lesz mind – veled együtt. És ez így van jól...

Csodálatos fantasztikus kibaszott kurva számítástechnika!

Eredetileg csak a fenti képet szerettem volna ide biggyeszteni, de tegnap elolvastam Dinnye írását a mai magyarországról, aztán éjszaka mámoros fejjel hazafelé gyalogolva a jól sikerült céges vacsoráról, az Andrássy út fényeiben gyönyörködve újra eszembe jutott, amit délután olvastam, és arra gondoltam, végülis ez is ide tartozik, mert a karácsony közeledtével sem maradhat ki, hogy szembenézzünk a valósággal.

'Szólj anyádnak, hozzon pénzt!'

Az lenne most a legkevésbé fontos dolgom, hogy blogoljak, de úgy érzem muszáj ezt kiírnom magamból, különben szétvet az ideg. Mindenekelőtt megtekintésre ajánlom ezt a cikket, hogy értsétek miről is hadoválok itt.

Naszóval. Brávó, gratulálok. Komolyan. Hajrá! Dübörögjünk együtt a gyurcsányi úton! Csak így tovább! B*sszuk szét az országot, a vidéket, közben röhögcsélve értetlenkedjünk a belvárosi kávéházakban és romkocsmákban a falusi bunkókon, hogy mennyire maradiak, meg traktorral járnak budira, és hogy mi mennyire felvilágosultak és haladó szellemiségűek vagyunk. Aztán zárjuk be az iskoláikat, számoljuk fel a vonatot, a buszt, tegyük tönkre a kisboltokat, vegyük el az értelmes szórakozási lehetőségüket. A termőföldet adjuk el a dánoknak és hollandoknak, mert ugye a magyar paraszt az nem ért a földműveléshez, mert nem elég tanult. Ezután etessük meg az import hulladékokkal, tömjük be a száját holmi segéllyel, butítsuk el teljesen mindenféle agyromboló tévéműsorokkal. Mindezt persze úgy, hogy közben azért busás haszon üsse a markunkat. Ha valaki pedig nem hajlandó ebbe beletörődni, azt bélyegezzük meg, nyilvánítsuk hőbörgőnek, magyarkodónak, idegengyűlölőnek, és mindezzel harsogjuk tele a baráti médiát. Amelyik nem baráti, azt lehetetlenítsük el, rekesszük ki, elvégre a demokrácia letéteményesei csücsülnek a hatalomban. Így kell ezt csinálni...

Ha mindezzel végeztünk, fogjuk a szipiszupi kameránkat, üljünk be egy femilifrosztos kocsiba, és csináljunk nagy fotóművészetet a parasztokról, hogyan töltik mindennapjaikat a kis magyar valóságsóban. Ami viszont a legszomorúbb az egészben, hogy tényleg itt tartunk. Eseményszámba megy, ha a nínóautó a faluba ér, mert ugye a bolt megszűnt, a következő meg messze van, mit tehet szerencsétlen, azt veszi ami házhoz jön. A kisgyerek boldog ha fagyit kap, a néne ha vehet mirelit cukorborsót, mert magának már nem képes megtermelni, lehajolni se tudna, a fiatal meg rég valami csepeli lakótelepen örül, hogy igazi pesti lett belőle. Zokogni tudnék...

Jelentem, ez a kegyetlen valóság.
A globalisták már a spájzban vannak!!!

Mindehhez hozzátartozik, hogy megrögzött városi ember vagyok. Nem tudnék falun élni, de nem azért mert nem szeretnék, hanem mert sajnos nem hiszem hogy alkalmas lennék rá. (Tehenet azért már láttam közelről, és istállót is ganéztam.) Éppen ezért mindennél jobban becsülöm azokat az embereket, akik ebben a világban képesek vidéken megmaradni, vagy éppenhogy odaköltözni, ott tervezni a családjukat, a jövőjüket. Szívből kívánom nekik, hogy maradjanak meg olyannak, amilyenek, ne üljenek fel állandóan mindenféle agyrém pesti divatnak, és ne akarjanak a sok hülye által elferdített világképekhez igazodni. Az a végüket jelentené. Mindannyiunkét.

u.i.: Nem egy neves építésztől hallottam már, hogy ha valaki meg akarja ismerni a vidék igazi arcát, akkor vonatra üljön, és ne kocsiba. Ennek az az oka, hogy a falvak jellegéből és szerkezetéből adódóan a házak az utca felé mutatják szebbik felüket, a kendőzetlen valóságot pedig a hátsó telkeken lehet látni, ami viszont a vasút felől tárul elénk.

(forrás: dinnye.blogspot.com)

Boldog és szép karácsonyt mindenkinek!

folytatás »