HALDESIGN

Luca születése óta havonta összejön átlagosan egy játékfilmnyi videó, amit DVD-re írva a Nagyiknak hónapról hónapra elpostázunk. Én pedig sokszor azt veszem észre, hogy nem is emlékszem a jelenetekre, amit Ágimama lelkesen idéz a Lucamoziból telefonon. Eljött az idő, hogy mi is végignézzük, mi történt az elmúlt 15 hónapban.

Tegnap Luca születése utáni első két hete (2008. június) volt műsoron. Hanyag rendezés, csapnivaló vágás, a csodálatos főszereplő viszont mindent visz – még ha kicsit unalmas is, hogy állandóan alszik. Nem kérdéses, hogy 10/10.

És még ki is emelte csupa nagy betűvel: „CIGÁNYOK”! Felháborító! Aki ezt kiírta még mindig nem tanulta / értette meg / hitte el, hogy NINCS CIGÁNYBŰNÖZÉS?!

(Ha valakinek esetleg nem egyértelmű: természetesen ironizálok.)

Szinte minden nap megdicsérem az ebédet, amit hoznak – Feleségem ma meg is kérdezte: megírtad már a blogodon? Még nem, de már többször gondoltam rá – feleltem. Óriási tévhit, hogy hús nélkül nem lehet változatos, jóízű ételeket készíteni – és erre a Vega Futár az egyik legjobb bizonyíték. Ma töltött paprikát ettem az „otthon ízei” kategóriából. Kár lett volna az eredeti húsos verzió zamatát keresni a vega változatban (nem is kerestem), de hogy semmivel nem volt rosszabb annál, az biztos. Tízből legalább kilencszer úgy fejezem be az ebédet, hogy elismerően gondolok egy ismeretlen szakácsra.

Amúgy nem vagyok vegetáriánus, de a hétvégi húsos ebédek, és az alkalmankénti kolbászos vagy halas vacsorák bőven kielégítik állati étvágyamat.

(a kép forrása: vegafutar.hu)

Tegnap Bécsbe mentünk vásárolni. Mikor már ott voltunk, csak akkor jutott eszembe, hogy már a Vastagbőrön is olvastam: osztrák szomszédainknál komolyan veszik a vasárnapot, a hét utolsó napja a családé. Dícséretes! Elmentünk hát megnézni a Hundertwasser-Krawina Házat. Sajnos csak a kis zsebmasinám volt velem, ennyit tudtam kihozni belőle:

Ha nem akarsz lemaradni egyetlen új hangulatkonzervemről sem, iratkozz fel a Flickr oldalam RSS feedjére! (RSS – kinek, miért, hogyan?)

Barátom ajánlotta a figyelmembe Szaniszló Ferenc műsorát az Echo TV-n. Tényleg kincset ér.

A VILÁG-PANORÁMA, amely hétfőn és pénteken este fél tízkor 24 percnyi időtartamban jelentkezik 2008. augusztus 25. óta, a régi Panoráma legnemesebb hagyományait kívánja folytatni.

Világpolitikai és gazdasági történések hátterét igyekszünk bemutatni, események gyökereit feltárni, s érthetővé tenni a Földünkön zajló drámai, s bennünket is nagyon érintő változások okait. Egyes témák, térségek neves szakértőivel elemezzük az aktuális, látványos, vagy kevésbé látványos történéseket, konfliktusokat, a kiváltó politikai, gazdasági, történelmi, kulturális, etnikai, vallási és más okokat, valamint megjósoljuk a várható fejleményeket, következményeket.

(forrás: www.echotv.hu)

Régebbi adások innen elérhetőek.

Jelent ez nálunk még valamit? – ki tudja miért, ez jutott eszembe ma reggel, miközben vártam, hogy elinduljon a számítógép...

Hogy mennyire gerinctelen takonykupacok irányítják ezt az országot, arra jó példa a krízisalap. Összekunyerálnak pár milliárdot, hogy aztán sajátjukként elosztogassák – legalábbis a kedvezményezettekben nyilván az marad meg, hogy az emeszpétől kaptak pénzt. Meg aztán nyilván le is nyúlnak belőle pár száz milliót – efelől az eddigi ténykedésük alapján semmi kétségünk nem lehet. Ja és ne feledjük, hogy mindenki, aki tehetné, de nem ad bele, az gonosz, önző és érzéketlen – mint például (és persze legfőképpen) a Zorbánék.

(a kép forrása: crocs.com)

Ezt már régóta le akartam írni: a Crocs papucs zseniális! A legpraktikusabb lábbeli. Ennél már csak az lenne jobb, ha felszívná az izzadtságot, és légkondicionált lenne. Viccet félretéve, több mint két éve imádom, mert:

• pihekönnyű és kényelmes,
• baromi egyszerű karbantartani (leöblítem vízzel, és pár perc alatt meg is szárad),
• a harmadik nyáron is szinte úgy néz ki, mint mikor megvettem, pedig majdnem minden nap hordom.

Zágráb

Az előző öt napot Horvátország fővárosában töltöttük. Kicsit tartottam tőle, hogy unalmas lesz, de végül azt mondhatom, hogy nagyon jó volt, szép kényelmesen meglátogattuk azt a néhány helyet, amit elterveztem: sétáltunk Felső- és Alsóvárosban, voltunk a Maksimir Parkban, megnéztük az Állatkertet és a Botanikus kertet. Egy kicsit Budapest, egy kicsit Pécs, egy kicsit mediterrán, egy kicsit Balkán – összességében pár napot mindenképpen megér Zágráb.

Vila Maria

Azért éppen ide jöttünk, mert a U2 koncert helyszínének 4 km-es körzetén belül nem találtam más elfogadható árú szállást az interneten; és csak azért írok róla, hogy esetlegesen megmentselek a csalódástól. A szobánk tiszta volt és hatalmas. És ezzel majdnem minden pozitívumot el is mondtam. Hihetetlen ízléstelenül volt berendezve, rengeteg felesleges kacattal, de például az óriási fürdőszobában csak egyetlen fogas volt, a kétszemélyes sarokkádhoz pedig nem volt dugó, és ki is volt írva, hogy csak zuhanyzáshoz használd. Mikor pedig rákérdeztem, hogy az agyonsztárolt – egyébként aprócska – udvari medence vize miért kb. 10 fokkal hidegebb, mint ahogyan hirdetik (swiming pool with 32 °C heated water), az volt a válasz, hogy nagyon meleg van, ez így pont kellemes. Végül is pár percig még Luca lányom is bírta, aztán mikor elkezdett kékülni a szája, kivettük a vízből.

Az 5 eurós reggeli arra volt jó, hogy nem kellett az elkészítésével foglalkoznunk, mivel a közösnek hitt konyhát nem használhattuk. Vendéglátóink se sokat foglalkoztak vele, például amikor az amúgy is rettentően szegényes választékból kifogyott a gyümölcslé, akkor az onnan kezdve nem volt és kész. Az meg már a szánalmasan vicces kategória volt, hogy külön kérésre egy olyan doboz gyümölcslevet tettek az asztalra, aminek az alján egy deci lé lötyögött. Felismerve a helyzetet, jól szórakoztunk Márianéni kicsinyességén (az egyszerűség és a vicc kedvéért a teljes négy fős személyzetet ezzel a névvel illettük egymás között); akinek végül is nem sikerült elrontania a „nyaralásunkat”.

Ha jót akarsz, elkerülöd ezt a lila házat – a fele sem igaz annak, amit a honlapjukon olvashatsz: „We offer best private accommodation in Zagreb, in rooms that are ranged the highest category, same as 5 stars hotels, top hygiene conditions (sterilized) and brekafast (every day we offer 15 different meals)” – muhaha.

U2 koncert

(a kép forrása: u2.com)

Nagyon jó volt, csak 19 évet késtünk. A U2 is, meg én is. Ha akkor, a pályájuk csúcsán láthattam és hallhattam volna őket élőben, biztosan katartikus élményben lett volna részem. Most viszont egy ambivalens élménykavalkád volt a koncert: egyszer azt kérdeztem magamtól, mit keresnek ezek a ripacsok a színpadon, és mit keresek én a koncertjükön; máskor meg azt éreztem, hogy ez igen, ez azért mégiscsak a nagyszerű U2! Például a tizenegyedikként előadott The Unforgettable Fire-nél, amikor egy hosszú vérvörös henger lett a kivetítőből, vagy a ráadásban szereplő With or Without You-nál. Szóval le a kalappal, remek show volt – még ha kívülálló is maradtam néha.

(a kép forrása: u2.com)

frissítve (2009. 09. 01.): » Zágrábi képeim a Flickr-en.

« előzmény

Kértem Erikát, hogy ha már bevezető is volt, legyen utószó is.

Nagyon nagyon jó itthon. Most egy kicsit úgy tekintek vissza az ottani létezésemre mint egy elhúzódó betegségre, amit most heverek ki. Bedepiztünk rendesen és észre se vettük, csak amikor már Ferihegyről autóztunk haza a fenenagy kék égbolt alatt. Annak ellenére, hogy sokat láttam és még többet tanultam, végtelenül jó érzés itt éldegélni a Mecsekoldalban, híg fröccsöt inni, körözöttet enni, magyarul olvasni, lebarnulni és napközben leárnyékolni az ablakokat. Arról meg nem is beszélve, hogy mindenki aki fontos, elérhető távolságba került...

A londoni létemre még ott, helyben ráfolyattam egy viaszréteget, ahogy anno nagyérdemű Ernőnk tanította, és az egészet egy lezárt dobozként hoztam haza, emlékbe. Majdnem biztos vagyok benne, hogy már nem megyünk vissza, és ez jól van így. Dersnek is hasonló gondolatai/érzései vannak az elmúlt egy évvel kapcsolatban, bár ő nem fogalmaz ennyire erősen.

Amúgy találtunk egy tündéri albit, alig 30 m2 az egész, a Hegyalja utcában. Pazar kilátásunk van.

Hal, ezúton is köszönöm a lehetőséget, és a csicsergések rendszeres közlését!

Örülök, hogy „hallathattam” a csicsergéseid – remélem (vagy inkább szinte biztos vagyok benne), hogy nem csak én élveztem!