A bal oldalon nem túl feltűnőek, aki pedig RSS-ből követi az oldalt, nem is találkozik velük (hacsak nincs feliratkozva a linkek RSS csatornájára is), tehát szerintem van értelme a május óta rendszeres havi link-gyűjteményeknek bejegyzés formájában. Kíváncsi vagyok, hogy szerintetek is így van-e?
frissítve (2008. 09. 14.): Köszönet a voksokért! Nem is emlékszem korábbról ennél egyértelműbb végeredményre (69 igen, 9 nem). :)
…hogy mit gondolok kishazánk és a nagyvilág dolgairól, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyetlen szót sem kell leírnom, mert cimarcimar ismét megtette helyettem. Azért megpróbálom összefoglalni, mi az (kik azok), amitől (akiktől) forrni kezd a vérem: a butaságtól (azoktól, akik észre se veszik, és azoktól, akik nem akarják észrevenni, hogy hülyének nézik őket), és a körmönfont, aljas szándékú, kettősmércés, megalázó, sárbatipró, arculköpő, ravaszdi okosságtól (azoktól, akik hülyének néznek). Most pedig ajánlva blogját, átadom a szót cimarcimarnak:
Próbáltam nem foglalkozni az emberi baromsággal ebben a hónapban, de úgy érzem, nem mehetek el néhány dolog mellett szó nélkül. Például amellett, hogy a külföldi autós, ha csak rá gondolok, hogy át akarok menni a zebrán máris fékez, míg a magyar rátapos a gázra. Vagy amellett, hogy miért nem érdekel egy cseppet sem az Olimpia és másokat pedig miért érdekel egyre inkább a dopping és az egyéb szarságok, elvégre nem új dologról van szó (vagy csak most esett le az embereknek?). Szerintem ez most trendi. Mármint erről beszélni, hogy hallottad az XY megint hányt, biztos a sok cucctól van… A másik ide kapcsolódó “érdekesség” az emberi jogok semmibe vétele, a városképbe nem illő elemek eltávolítása, kitelepítése az Olimpia idejére, Kínában, egy véres diktatúra közepén parádézni szemrebbenés nélkül, majd hazavinni az aranyat és elmesélni, hogy milyen jó volt úszni, miközben kivégeztek valakit azért, mert egy táblát emelt a magasba egy nem éppen megfelelő szöveggel. Miért van az, hogy egyetlen sportoló sem merte bevállalni egy sajtótájékoztató keretében, hogy mellékesen nem ért egyet az elnyomással. Már csak hab a tortán a Kammerer-Szekeres párbaj a repülőn, amiről nyilván mindenki hallott. Aztán itt van ez a huszadika. Miért célja a kormánynak lealacsonyítan a perecárusok, vattacukorárusok ünnepévé Augusztus 20-át (költői kérdés volt), elfeledtetni valódi okát, minthacsak a légiparádét, vagy a jóidőt ünnepelnénk. Mindenesetre a válasz, pontosabban az eredmény meg is érkezett a tüzijáték előtt, amikor meglepő módon kétszer is elhangzott a Himnusz és a mellettünk álló nyolcév körüli gyerek megkérdezte a szüleitől (látva, hogy néhány ember megadta a tiszteletet és nem vakarózott közben), mi is szól éppen. Válasz persze nem érkezett, szotyiztak tovább. Sikerült is így az Ünnep után leszűrnöm a végső tanulságot, miszerint a kapitalizmus, karöltve a marketinggel, rosszabb, mint a szocializmus! A diktatúrákban tudni, ki az elnyomó az agresszor, mert rendszerint fegyverek, pufajkák, katonai parádék, kucsmák és vöröscsillagok szegélyezik útjukat (legalábbis mifelénk), ellentétben a most regnáló hatalommal, akinél csak az elszórt számlák, milliós tanulmányok, titkos hangfelvételek, újrafényezett Audik játszanak, ám ebből egy valamirevaló panelproli semmit sem vesz észre. A bajt még pluszban tetézi, ha az illető mondjuk törzsközönsége a Mónikashow-nak, vagy egyéb kulturális műsoroknak, Geszti és baráti köre féle népművelő parádéknak, vagy csak alapvető problémái vannak a TV2, RTL KLUB és M1-en túli csatornák beállításával. Csodálatos taktika ez, mert egy elnyomott néppel bárki csinál rendszerváltást, na de egy saját mocskában fürdő csürhével már nem annyira. Még a végén lekésnék a Jóban Rosszban-t!
(forrás: cimarcimar.blogspot.com)
Rendhagyó volt az idei augusztus huszadika. Eszembe se jutott a tűzijáték (fura, hogy nem is hallatszottak a durranások), és utólag sincs hiányérzetem. „Helyette” ezt rajzoltam (a jobb oldalit már huszonegyedikén raktam össze):
Szívszorító, tanulságos, mai történet – ha úgy tetszik, kapcsolódva az előzőleg idézett képregényhez.
Hát már a Móricka is náci lett?!
Tiltsunk be minden zsidós, cigányos, szőke nős, rendőrős viccet, mert ezek súlyosan rasszista támadások a zsidók, a cigányok, a szőke nők vagy a rendőrök ellen!
Nézzük, milyen üde és friss jelzőket kapott a viccújság: “durva”, “a harmincas évek antiszemita hecclapjainak szellemiségét idéző”, “cigányellenes”, “közösség elleni izgatás”, “felháborító”, “túlmegy minden határon”, “gyűlöletre való uszítás”…
A nyári uborkaszezonban villámgyorsan reagált a Roma Sajtóközpont, a Magyar Újságíró Szövetség (vizsgálat, állásfoglalás), György Péter esztéta, az ELTE média tanszékének tanára (ilyet még soha nem látott, a képregény túlmegy minden határon), Dr. Halmai Gábor alkotmányjogász (az újság elkövette a közösség elleni izgatás bűncselekményét). Még azért pár embernek a véleménye hiányzik, nem…?
Az újság főszerkesztő szerint a képregény „még elmegy”, belefér a sajtószabadság határaiba.
A képregény verses szövegében a szapora, segélyeket elivó, élősködő, részeges, bűnöző, “gyilkolászó” tücsök trágár szavakkal támad a szorgos hangyára: összeveri, megbecsteleníti és kirabolja. A trágár szöveget obszcén rajzok illusztrálják, melyekben a roma tücskök többek közt perverz szexuális pózokban vannak ábrázolva. A verses “mese” egyetértően utal a Magyar Gárda alakulására és általánosító módon az olaszliszkai gyilkosságra is, majd azzal a tanulsággal végződik: “Ne hagyd, hogy két Tücsök is/ Jusson egy Hangyára!”
Akkor nézzük a nyár legdurvább rasszista támadását:
(forrás és további részletek: vastagbor.blog.hu)
És ajánlom magát a Vastagbőr blogot – egy másik idézettel:
Amikor a 44 milliárd 62 milliárdba kerül
A legbirkább nemzet vagyunk az egész Földön. Ezt olvassátok el, ezt is kimagyarázzák:
Az M7 Balatonkeresztúr-Nagykanizsa autópálya hossza 35 km, a kivitelező a Porr-Viadom-Terrag-Asdag PVT-M7 Konzorcium. Szerződéses ár: 43,8 milliárd Ft + Áfa.
A projekt összköltsége összesen 61,9 milliárd forint. Mint látjuk, egy kis ellentmondás van a 2 szám között.Mint kiderült, hogy a 43,8 milliárd csak az út megépítésére vonatkozik, további 19 milliárd forint kellett a tervezésre, a területszerzésre, a régészeti és a mérnöki munkákra. Ezek a munkák nem az autópálya építés szerves részei? Házépítésbe sem tartozik bele tervezés, meg a telekvásárlás, ugye ?!
Ez olyan, mintha építesz egy házat, bejelented a családnak, hogy 20 millió forintból megépíted, mindeki örül, hogy milyen ügyes vagy, majd a házavató bulin bevallod, hogy 34 millióba került.
Ilyen rohadt sunyi hazudozást még nem láttam, mint ami itt folyik nap mint nap. Nem merte Kóka-Gyurcsány bejelenteni anno hogy 35 km autópálya nálunk 62 milliárdba kerül (1,77 milliárd/km), hanem beadták a 44 milliádot (1,25 milliárd/km) hogy büszkén bejelenthessék, ŐK bizony letörték az autópálya-építés árait! Hát a nagy túrót! Újabb trükk Veres Jani kimeríthetetlen varázsdobozából, mi meg megint jól át lettünk verve!
(forrás és további részletek: vastagbor.blog.hu)
Több mint öt éve itt lakunk a szomszéd utcában, mégis csak ma sétáltam erre először. Tetszett a hétvégén elhagyott irodaépületek hangulata, a „gusztusosan tálalt sok zöldséggel”, és ezzel méretes házszámmal:
Már régen megállapítottam, hogy ennyi bőven elég lenne, és ezzel a megállapítással persze nem vagyok egyedül (“work 4 days a week” – kb. 33 600 találat). Legfeljebb csak Magyarországon (“heti 4 nap munka” – 14 találat; “heti 32 óra munka” – 1 találat; “heti 30 óra munka” – 13 találat, melyek mindegyike külföldi munka).
A téma egyébként legutóbb Jos Buivenga kapcsán jutott eszembe, aki a bemutatkozásának második mondatában említi, hogy heti 4 napot tölt munkával. Így könnyű szabadidőben szép fontokat tervezni. :) Komolyra fordítva a szót, Gergő kollégámmal kielemeztük, hogy amikor valamelyikünk szabadságra megy, a többieknek általában nem kell emiatt túlórázniuk. Ez nem azt jelenti, hogy túl sokan vagyunk, valószínűleg akár még több ember is dolgozhatna nálunk napi 8 órában úgy, hogy nem kellene unatkoznia. Valahogy olyan a munka, mint a víz: mindig kitölti a rendelkezésére álló helyet.
(a kép forrása: sxc.hu)
Meggyőződésem, hogy 4-szer 8 vagy 5-ször 6 óra munkával ugyan azt el tudnám végezni, mint amit most 5-ször 8 óra alatt – esetleg magasabb színvonalon. Nagyobb munkakedvvel állnék hozzá, ha tudnám, hogy este hat helyett délután négykor befejezhetem mindennapjaim kötelező részét, vagy ha egyel kevesebb munkanapom lenne a héten. Több idő maradna imádott családomra, pihenésre, feltöltődésre, hobbijaimra, és még blogolásra is. :) Sok helyen bevált, ki kéne próbálni nálunk is!
Amúgy nem panaszkodom, hazai viszonylatban irigylésre méltóan jó légkörben dolgozhatok, és ha jó az idő, napi fél óra biciklizéssel megjárom az utat a munkahelyemre/-ről oda-vissza.
Egy pozitív témával töröm meg a hosszú csendet. „Összefogás a társadalmi tudatformálásért”. Ez még akár jól is elsülhet(ne). Őszintén (minden – rám egyébként jellemző – irónia nélkül) szégyellem magam, de pesszimista vagyok…
A kódolt póló után íme Máté pajtás legújabb agymenése – szintén csak webeseknek:
Néztem egy Drupal-konferenciás videót, és pont ilyen felosztásban volt egy paraván (kék-fehér középen elválasztva) és azonnal a neogranormon jutott eszembe.
Szintén hónapok óta készülődik „megíródni” e bejegyzés – csak egy guszta kép hiányzott hozzá. Nem várok tovább a fényképészre (aki mostanában csak a Kislányáról exponál), egyszerűen csak leírom, mennyire finom egy joghurtos mézes gyümölcskompozíció. Tavasz óta reggelente többnyire ezzel kényeztetem az ízlelőbimbóimat.
frissítve (2008. 07. 05.): A nagy szél után ma reggelre gyönyörű tiszta lett a levegő, a konyhaablakon besütött a Nap, én pedig előkaptam a fényképezőgépem (az őszibarack alatt banán és szilva, a joghurton eperlekvár foltok)
A gyümölcs mindig az éppen aktuális (most például leginkább a barackok, dinnyék), meg ami mindig kapható (például banán) – és az epret ki ne hagyjam, sokat javít az összhatáson.
Ha már nem Görögországban vagyunk (ott nem ettem még rossz joghurtot), akkor az itthon kaphatóak közül nekem leginkább a Joya natúr szója-joghurt ízlik.
A mézzel bajban lennék, ha nem lenne méhész ismerősünk, mivel a nálunk kapható mézek 70-80 %-a hamisítvány. Egyébként bajban is vagyok, mert régóta hiába várjuk az utánpótlást, és már a tavaly nyáron beszerzett isteni görög mézünk is elfogyott (ezt azóta egy kis Nagyi-féle lekvárral [szilva, eper, barack] pótolom).
Az összetevők ismertetése után következzék a tőlem megszokott bonyolultságú recept: vágd darabokra a gyümölcsöket, öntsd le a joghurttal, végül csorgass rá egy kis mézet (vagy lekvárt). Jó étvágyat!