Vendégségben

Egy nagyon jóleső meghívásnak tettem eleget tegnap délután Czakó Zsolt műtermében. Borozgatás közben beszélgettünk párhuzamos életutakról, betűkről, magyar és cseh betűtervezőkről, a cseh tipóról, „érzelmes tipográfiáról”, szülővárosunkról, Pécsről, Pécs Európa Kultúrális Fővárosa arculatáról, Brno arculatáról, a „cseh arculatról”, Nick Bell-ről, a Churchill Múzeumról, a Casson Mann-ról, a Sparking Reaction kiállításról, a Bookmark kiállításról, a Kakukkfiók kiállításról, a három éve készülő és remélhetően hamarosan megjelenő Plusminus újságról és még rengeteg másról.

részlet a plusminus.hu oldalról
(a kép forrása: plusminus.hu)

Kapott a szemem sok nagyszerű „retina-ajándékot”, miközben gyorsan elrepült több mint öt óra. Szép és tartalmas délután volt, köszönet érte!

Félelem

A BLOGHon azt írtam, nem idézek Wass Alberttől, mert akkor szívem szerint az egész könyvet kellene idéznem. Itt a SZEMETESben most mégis megteszem. Majdnem pontosan egy éve írtam róla, hogy a jelenlegi hatalom egyik legfőbb érdeke, hogy félj. Mindent meg is tesznek érte, hogy így legyen: rosszarcú tüntetőket mutogatnak, vagy akinek „nincs baj a külsejével”, azt félelmetes megvilágításba helyezik. És persze ne feledjük a tavalyi aljas „rendőri” intézkedéseket sem, mellyel jelentősen hozzájárultak a félelem fenntatásához. Wass Albert gyönyörűen megfogalmazza a lényeget. A félelem:

Világfelfogás. Világnézet. A rabszolgaság egyetemes világnézete, amit durva és kegyetlen erőszak termel ki rendre a leigázottak lelkében és agysejtjeiben, s mely korlátlan hatalmat biztosít a leigázók számára, még akkor is, ha a rabszolgák létszámával szemben az ostort suhogtatók száma nevetségesen csekély. A félelem az emberiség legnagyobb ellensége, nem az ilyen vagy amolyan diktátorok. A félelem maga, amit a diktátorok mesterségesen állítanak elő, mint valami idegbénító, agysejtekre nehezedő, szemmel nem is látható szert, aminek gázával megfertőzik és megbénítják a népeket. [...] Ha nem lenne olyan szörnyűségesen tragikus, nevetni lehetne ezen!

(Wass Albert: Ember az országút szélén)

Végül szeretném egyértelművé tenni, hogy Wass Albert nem a szemetesbe való – legfeljebb a téma, ami szomorúan aktuális ma is.

Használsz RSS olvasót a HALDESIGN-hoz?

Februárban egyszer már feltettem ezt a kérdést, akkor a 28 szavazó 53,6 %-a nemmel felelt, vagy azt sem tudta, miről van szó. Másfél hete írtam egy bejegyzést a témában, és azt vettem észre, hogy a FeedBurner statisztikája szerint az addigi 80-90-ről 110-re emelkedett a BLOGH RSS feed-jének olvasótábora. Kívácsi vagyok mennyit változott a helyzet az elmúlt 7 hónapban – ehhez kérem a segítségeteket: szavazzatok!

Ja és még egy apropója van ennek a bejegyzésnek: szavazásokhoz ismételten ajánlom a tegnapelőtt megújult Poll-r-t. A 0.4-es verzió újdonságai:

Fejlesztések

Javítások

  • eredmények csökkenő sorrendben
  • meglévő felhasználó beléptetése szavazás indításakor
  • dupla válaszok szűrése

folytatás »

Bölcsesség

Először elmesélem, hogy volt (nem is olyan) régen. A munkahelyemen jónéhány hónapja állandósult a munkaáradat. Nem tudok úgy befejezni egy munkát, hogy közben ne kapjak egy másikat. És persze minden sürgős. Mindez – túl azon, hogy sajnos a minőség rovására megy – idegesksedésre is okot adott. Kapkodtam, és ha jött egy újabb e-mail bennne egy újabb halaszthatatlan aprósággal, igyekeztem gyorsan túl lenni rajta, hogy annyival is kevesebb legyen az elvégzendők listáján. De az elvégzendők listáján tartósan soha nincs kevesebb tétel. Belebetegedtem. Persze az is lehet, hogy gyomorrontás volt, de ennek ellentmond, hogy a lázon és egy enyhe hasfájáson kívül semmi más tünetem nem volt. Mindenesetre tanultam belőle. Megtanultam értékelni az egészséget, és múlt hétfő óta az alábbi (magam által felállított) végtelenül egyszerű szabályok szerint dolgozom:

  • A munkákat a beérkezésük sorrendjében végzem el (ha valami sürgős, akkor az természetesen előnyt élvez; ha pedig több egyformán sürgős munka van, akkor szintén a beérkezésük sorrendje a döntő).
  • Egyszerre mindig csak egy dologgal foglalkozom.
  • A konyhában ebédelek, porcelántányérból – és nem a gép előtt ülve, internetezés közben, műanyag-dobozból.
  • Este fél hatkor ha csak egy mód van rá, és nincs valami tényleg nagyon fontos, befejezem a munkát – elenyészően kevés eset bizonyul halaszthatatlannak (itt köszönöm meg kreatívigazgató urunk családcentrikus hozzáállását a munkaidő tekintetében).

Új rend van a blogolással kapcsolatban is. Egyáltalán nem fontos, hogy legyen legalább heti két bejegyzés. Akkor írok, ha időm és kedvem is van hozzá (a mondanivalót szándékosan nem említem, mert az mindig van). Nem állítom, hogy az elmúlt kilenc nap során egyszer sem húztam fel magam egy picit sem, de határozott nagyságrendi javulást tapasztalok, és egyértelműen sokkal jobban érzem magam. Hiába, ahogy öregszik az ember, egyre bölcsebb lesz – legalábbis jó esetben (ez önirónia volt – ha valaki esetleg nem értené).

Tüntetés helyett „nem hivatalos tanévnyitó” a Kossuth téren

Tegnap örömmel láttam a hírekben, hogy a beszámolók szerint több mint tízezer, szerintem pedig a látottak alapján több tízezer ember nem volt rest elmenni a NOE által szervezett demonstrációra. Րk azok, akiknek nyitva van (már) annyira a szemük, hogy mindenfajta propaganda ellenére sem hiszik el azt a sok hazugságot, amit a jelenlegi kormány nap mint nap próbál megetetni velünk. És aki otthon maradt (mint például én is), az persze mind a kormány intézkedéseivel ért egyet – Gy. F. és elvtársai szerint.

Más: mennyire de mennyire szánalmas, hogy az őszödi beszéd évfordulóján, a Kossuth téri tüntetés megakadályozására „nem hivatalos tanévnyitót” rendeznek. Azért a tüntetés nem marad el:

Mivel a Miniszterelnöki Hivatal “nem hivatalos tanévnyitót” szervez szeptember 15-én és 16-án a Kossuth térre, új helyszínen tiltakoznak a Gyurcsány-féle őszödi beszéd egyéves évfordulóján. Szeptember 15-én, 16 órától tüntetés lesz a Budai Várban, a Szent György téren.

Egy esztendővel ezelőtt lepleződött le a Magyar Köztársaság legaljasabb, legvérlázítóbb hazugsága, Gyurcsány Ferenc beismerő vallomása, melyet párttársai és bűntársai előtt mondott el. Nincsen demokratikus ország, ahol egy ilyen botrányt túlélt volna a hatalom – írják a szervezők.

S ez a hatalom nem csak túlélte saját hazugságát, de kisvártatva rárontott saját nemzetére és a Magyar forradalom 50. évfordulóján olyan rendőrterrorral próbálta megfélemlíteni a lakosságot, amelyre ma már kizárólag a harmadik világ diktatúráiban van példa. Mindezek után, s persze az ország, a jövőnk elrablását látva, egyre többen érzik úgy, hogy nem bírják tovább elviselni mindezt. Nem bírják elviselni a hazugságot, az aljasságot, a bűnt, a lopást, a cinizmust és a közönyt, amelynek összefoglaló neve Gyurcsány Ferenc és az MSZP-SZDSZ kormány.

Szeptember 15-én azokat várják a Várba, a Szent György térre, akik nem csak nem bírják, de nem is hajlandóak mindezt elviselni és eltűrni. Akik meg akarják mutatni, hogy nem lehet egy egész országot megfélemlíteni, akik nyugodtan akarnak majd belenézni gyermekeik, unokáik szemébe.

Békésen, de határozottan, félelem nélkül, élve alapvető jogainkkal álljunk ki az igazság, a demokrácia, a szabadság mellett, és ez a kiállás egyben a Gyurcsány-kormány elleni kiállás is – írják.

Mert Gyurcsány Ferenc és az elemi tisztesség összeegyeztethetetlenek – teszik hozzá.

Az országos demonstráció szónokokai, meghívott vendégei dr. Morvai Krisztina, dr. Papp Lajos, dr. Csókai András, dr. Csath Magdolna, Baranyi Károly és még sokan mások.

(forrás: gondola.hu)

Egyébként erőt vettem magamon, és a borzalmas külseje ellenére beleolvastam a gondolába – egész jó írások is vannak rajta.

Egészség

Az elmúlt két és fél napot betegeskedve töltöttem (láz, has- és [a végén] fejfájás). Tegnap este még hőemelkedéssel és fejfájással feküdtem; de ma reggel már teljesen egészségesen ébredtem. Most értékelem igazán, hogy nem vagyok beteg – tudok örülni neki. Pedig legtöbbször így van ez (nagyon ritkán betegszem meg) – mégsem értékelem minden nap. Most elhatároztam, hogy a hátralevő életemben már nem leszek beteg – és megpróbálom értékelni is az egészséget! Amúgy mennyire gyönyörűen kifejező a magyar nyelv: egész-ség. Újra egész vagyok – és így is maradok!