Máté Angi küldött egy mesét, írtam neki, ő elküldte a Mamót, váltottunk néhány levelet, majd megkérdeztem, hogy lehetne-e egy mini-interjú. Örömömre elküldte a válaszait, azt írta: „elég szűkszájú mondások, de hát, ilyen zárt vagyok. Keveset mondok.” Angi valóban keveset mond, azzal a kevéssel mond sokat.
fotó: Sütő Zsolt
Hol élsz, mivel foglalkozol?
Jó lenne mondani erős tudással, hogy: Kolozsváron élek. Pedig a Kolozsvárban levés néha csak a Nagybánya utcai albérlet fedelét jelenti, semmi más közelséget, történetet, élést. Óvónéni vagyok.
Szereted a munkád?
Ha nem szeretném, tán érezném, hogy brrrr, de így csak azt tudom, hogy jó a kicsikkel lenni.
Életed első éveinek emlékei gyönyörűen „leíródtak” a Mamóban. Mi történt veled hét éves korod után?
Éltem tovább, lettem nyolc éves, majd kamasz, lettek nevelőszüleim, testvéreim, lett hosszú tornácú papilak, hely a jó éléshez . A Mamó ott ér véget, hogy magam sem tudom, immár ki lehetek, mamó nélkül, ha ő már meghalt, aztán mégis megmutatta magát egy elrendeződés, hogy körém nőhet valami olyan, ami hét évig nem.
Régóta írsz?
Talán 2007-ben kezdtem leírni azt, amiből a Mamó lett. A négy év ugye nem régótát jelent? Vagy réget? Nem tudom.
Kiknek az írásait olvastad/olvasod legszívesebben?
Keveset olvasok, ha írás kell, gyorsan a bal vállam mellettről leveszem Szijj Ferencet, Nemes Nagy Ágnest, Kovács András Ferencet, vagy Láng Zsolt Itthonévét, Berlinévét, mert apró lélegzettel szívhatóak, és adják az erős szépet, vagy belenézek a netes irodalmi újságokba, de nincs merszem betolatni egy nagy regénybe, mert cserbenhagynám mindegyre. Az oviban pedig naponta ott a mese, mindig mondódik, olvasódik valami történet, s ez így jó.
Azt olvastam, hogy műveidet a Látó, a Kortárs és az Irodalmi jelen publikálta. Gyakran jelentek/jelennek meg írásaid (esetleg másutt is)?
A Liget irodalmi folyóirat is közölt részletet a Mamóból. A gyermekfolyóiratok is fontosak, a kolozsvári Szivárvány, Napsugár, a magyarországi Szitakötő. Nem publikálok gyakran, inkább egyenetlenül, mostanában alig.
Két könyved létezéséről tudok, a Volt egyszer egy és a Mamó a legnagyszerűbb könyvélményeim részei. Jelent meg esetleg más könyved is?
Antológiák, mint a 2009-es Körkép, vagy a Látó-nívódíjasok A hibátlanság vágya kötet, vagy a most decemberben a Koinónia kiadónál megjelent meseantológia: Legszebb karácsonyi ajándék a nátha.
Tavaly a Mamó című könyved kapta a Bródy Sándor díjat, amelyet mindig az előző évben kiadott, legjobbnak talált első kötetes prózaírónak ítélnek oda. Ez milyen hatással volt rád, egyszerűen csak örültél neki, vagy netán hosszabb távú inspirációt is kaptál általa?
A díj olyan, mint a Gauss-féle haranggörbe – legalábbis, amennyire emlékszem a gimis matek függvénykanyarokra – hogy először alig hiszem, ez még lent, aztán felnő bennem az öröm, visítok is, ez már odafönt, aztán egyre fogy a levegő, mert érezni kezdek mindenféle elvárásokat, mércéket, és már nagyon a görbe alján szorongok, ilyen a díj. Az írás nem kintről lesz, hanem csak megtörténi magát, ha épp a történés ideje van. És semmiféle akarással nem tudom kicsikarni. Ha mégis megírok valamit így, igaztalannak érzem, fölöslegesnek.
Számodra mi a könyv?
Sokféle könyv van, sokfélét jelenthet. Ha a lapokról olyat olvasok, ami felzaklat, megérint, akkor bizonyosságot jelent, arra, hogy jól van, ami van. Mikor kezdem azt hinni, hogy megevett a semmi, olyankor a könyv egy csípést jelent, a karba, érezni, hogy élek.
Hiszel a véletlenekben?
Nem tudom, mi az a véletlen, miként van , nemhogy arról mondhassak, hogy hiszek-e benne.
Elégedett vagy az életeddel?
Az életem valamilyen. Viszont vannak pillanatok, történetek, amikért hála tud bennem lenni és nyugalom.Talán ez is valamiféle elégedettség, nem?
Ha egy szóval kellene jellemezni magad, mi lenne az?
Törődött.
Mik a terveid, várható a közeljövőben újabb könyved megjelenése?
Készülnek meséskönyvek, amikről most csupán ezt a készülést tudom mondani: megíródtak, ülnek, várnak, várják az év végére mondott kiadást.
Kedves Angi! Köszönöm, hogy megmoccantottál bennem valamit! Maradjanak nagyok a szemeid, történjen meg benned az írás, történjenek a jók!
