HALDESIGN

Egy napos szopás. Remélem, ez volt az utolsó ilyen alkalom. Bízom a Windows 7-ben. :)

Nyáron leszek 35 éves – valamiért erre az évre régóta életem fordulópontjaként tekintek. Közel hat év után munkahelyet váltottam: az Insomniát (és a reklámügynökségesdit) otthagyva, április elsejétől a Reactorban fájlképészkedek – remélhetőleg mindenki megelégedésére.

Egy hét múlva korzikai fotóstúrára indulok – még mindig van két szabad hely, ha van kedved és lehetőséged, gyere!

(a kép forrása: cinto.hu)

Tegnap meghozta a futár a U2 koncertjegyeket az augusztus kilencedikei zágrábi koncertre. (Amúgy idővel tisztult a kép: ennek az új lemeznek csak a felét szerettem meg: 1, 2, 3, 6, 9.)

« előzmény

Csorba Erika képes leveleiből

2009. 03. 08.

Ezekről meg is feledkeztem... A Holloway Road nincs annyira messze tőlünk, 3 metrómegálló. Semmi extra, kivéve talán azt, hogy itt több a bolond. Nem tudom megmagyarázni miért, de ha erre járok, tuti biztos hogy látok jónéhány ketyóst. A múltkori kedvencem egy feka srác aki kiabálva ment el mellettem az utcán, majd négykézláb bekúszott a bankba. Utánamentem megnézni, mi a francot csinál, de a bankban már rendesebben viselkedett.

De nem emiatt járok oda. Mivel vasárnaponként most már mindig dolgozom, sosem jutok el a Battersea piacra. Viszont most már tudok vigasztalódni a Holloway Market-el, ami szombatonként is van, nem annyira pazar kincslelőhely, viszont lökdösődni ott is lehet, és ha akarsz, találsz jót. Meg van ott egy elsőosztályú turkáló. Mindkettőt a kolléganőm mutatta meg, hálás is vagyok érte...

A negyedik fotón Petra barátnőm épp ebédszünetét tölti és eközben vendégül lát egy kávéra az étteremben, ahol dolgozik. A másik Jessops üzlet, ahol néha besegítek, ha kevesen vannak, ott van az étteremtől 2 üzletnyire, úgyhogy sorstársilag meg szoktuk látogatni egymást :)

2009. 03. 30.

Megint eltűntem egy kis időre... Közben nálunk maradéktalanul kitavaszodott, ami azt jelenti, hogy ki lehet ülni a kertbe reggelizni, vagy olvasgatni, és nem kell mindig kabát, ha megyek valahova. És virágzik-rügyezik minden! :)

Búcsút vettünk egy lakótársunktól aki Skóciában talált munkát és felköltözött. Buszsofőr lesz, illetve már az. Kis házunkban szerencsére egészen otthonos mostanság a hangulat, gyakran késő estig ücsörgünk a konyhában és sztorizunk. Tervezem hogy rendbeszedem egy kicsit a kertet, be kéne szerezni egy grillt és akkor tudunk majd sütögetni is.

A beszerzésről jut eszembe, hogy hálás lehetek Petra barátnőmnek, mert mutatott egy igazi kincslelő lehetőséget. Az étterem mellett, ahol ő és más magyarok is dolgoznak, van egy turkáló. Angliában ezek mind jótékonysági szervezetek, minden hálózatnak megvan a területe, amit támogat. Az árukészlet teljes mértékben adományokból van, azaz az emberek ingyen beviszik azokat a dolgokat, amire már nincs szükségük. Ebben az esetben is így van, csakhogy ennek az üzletnek csak ruha eladására van engedélye. Azt, ami nem ruha, ki kell dobniuk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy zárás után kirakják az üzlet elé zsákokban a javakat. Szereztem egy rizsfőzőt, egy órát a konyhába, egy gyönyörűséges teáskannát, bögrét, boros poharakat és könyveket, könyveket, könyveket. Norbi, aki szintén ott dolgozik az étteremben, megbeszélte a turisokkal, hogy ha jön képkeret, mindig szóljanak neki (mert hogy eredetileg festő)... és szólnak neki :)

Voltunk a Tate Modernben (igen, megint). Két kiállítást láttam, az egyik Rodchenko és Popova, konstruktivista művészek munkái. A huszas évek Oroszországában tevékenykedtek, mindenféle területen: festészet, színházi diszlet és ruhatervezés, álló és mozgókép, könyvillusztrációk (pl. Majakovszkij verseihez). Nagyon nem az én világom, pedig gyerekkorom hangulatát idézi. A múzeum boltjában képzeljétek, lehet kapni sarló-kalapácsos konyhai kötényt :) Egyedül a fotók ihlettek meg jobban, valszeg azért mert ezt a műfajt jobban 'értem'. Ami még érdekes, hogy több mint 10 éves ismeretség után, el kellett jönnünk egy cirill betűs kiállításra ahhoz, hogy kiderüljön, mindkettőnknek van orosz beütése. Petra anyukája Moszkvában született. Be is ültünk gyorsan egy teára, megbeszélni, kinek-hogyan alakult a gyerekkora.

A másik kiállító Roni Horn, kortárs amerikai művésznő volt. Na itt már több olyan dolgot láttam, ami elgondolkodtatott. Pl. a Temze sorozata: nagyméretű fotók a vízről felülről fotózva (hol sötétebb, hol világosabb a víz, néhol habos, stb). A fotókon pici számok, méghozzá úgy, ahogy az írott szövegben a lábjegyzetek. A fotó alatt pedig maguk a lábjegyzetek: mi mindenre asszociál, miközben a hömpölygő folyót nézi. Pl.: Mi az a fekete a Temzében? London? Van egy szép fotósorozata Izlandról is, ahol évekig élt. Amennyire egyszerű, annyira kifejező.
Nagyon inspiráló számomra egy-egy ilyen kiállítás, és ha már itt tartunk, az egész város az. Egyrészt mert rengeteg a látnivaló, másrészt mert sok forrás áll a rendelkezésemre, ha utána akarok nézni valaminek. Sokat tanulok itt, jóval többet, mint előtte bármikor.

Találtam egy új piacot, amely majdnem olyan, mint a Battersea, ahova most már sosem fogok eljutni, mert dolgozom. Ez a hely Kilburn-ben van, szintén egy iskola udvaron, és ha lehet, még olcsóbb. Szombatonként van nyitva, úgyhogy tökéletes.
Odafelé menet láttam egy érdekes helyet, amiről eszembe jutott, hogy na ez az, amiben példát vehetnénk a britektől. Egy állatkórház falán van egy tábla, amely az első világháborúban szolgált és elesett állatoknak állít emléket. Lovaknak, tevéknek, kutyáknak, 'mert ők nem is tudtak semmiről'.

Némi magyarázat a fotókhoz: Borough Market, a Temzétől délre található fedett piac csarnok, friss hallal, zöldséggel, jó szagokkal stb. Végre találtam egy olyan helyet, mint otthon: a büfében zsíros viaszosvászon terítő, kecsap-mustárral, és a környékbeli építőmunkások ott falatoznak és teáznak. Az ÁNTSZ többszörösen is bezárathatná az egész helyet... :)

A sajt üzlet is ott van a piac mellett, és még sok hasonló kereskedést láttam a környéken. Van 'borfalu' is, vagy valami hasonló.

Egy majdnem mediterrán vendéglő-terasz az első fotón, egy építkezés, és a Tate Modern.

Ezekkel a fotókkal szerencsém volt: pont az egyik híd közelében jártam, amikor jött a vihar, úgyhogy fedett helyről nézhettem végig. Utána meg azonnal kisütött a nap és ilyen gyönyörűségeket produkált nekem... Sőt, másban is szerencsés voltam, mert aznap találtam egy ezüst gyűrűt az utcán. Hihetetlen, mintha direkt nekem hagyták volna ott... Az utolsó két kép tegnap készült a Hyde park északi felénél, a jégeső előtt. Ugyanígy hirtelen jött és ment.

2009. 04. 01.

Új fotók, ezúttal másképp :)

folytatás »

Ezt a korzikai túrát kifejezetten természetfotósok részére szervezzük. A túrán két mikrobusz szállítja a fotósokat, az egyikben a kezdő, a másikban a haladó fotósok utaznak majd, így részben függetlenítve egymástól, tökéletesebben lehet az igényeket kielégíteni. Mindkét csoportban egy-egy tapasztalt természetfotós kísérő segíti a minél eredményesebb fényképezést. A gondosan összeállított túraútvonal lehetőséget nyújt a legváltozatosabb tájak - a tengerparttól a hegyek világáig- különböző napszakokban történő fotózására. A programban még éjszakai fotózás is szerepel. A hegyi patakok, vízesések, a megdöbbentő sziklaalakzatok szintén mind ígéretes fotótémák. A makró-fotózás szerelmeseinek pedig bőven lesz lehetősége a tavaszi virágpompa fényképezésére. Természetesen a romantikus épületek, falvak sem maradnak le a kínálati palettáról.

Forrásy Csaba (a „haladó csoport” fotós szakmai vezetője)

Ma kaptam egy levelet a szervezőtől, Kazal Ervintől (Cinto Túraklub), hogy van még két szabad helyünk. Gyere velünk! További részletek itt (jelentkezni a Word dokumentum végén található telefonszámon lehet).

« előzmény

Kicsit elmaradtam Erika leveleinek idézésével, ezért most egy hosszabb Csicseri következik.

Csorba Erika képes leveleiből

2009. 02. 17.

Új fotók egy új kedvenc városrészről. Nagyon hangulatos hely, remélem a képekből is látszik. Tele van olyan bájos üzletekkel és kávézókkal, van mindenféle bio bolt (csak itt organic-nak hívják), sajtbolt, Martens shop, tea üzlet két szinten (szinte az ucáról érezni az illatát). És van régimódi fedett piac csarnoka, ahol lehet enni-inni és mindenféle kézműves dolgot venni. Sajnos a turisztok száma is nagy, méghozzá állandóan. Még a metrótérképen is fel van tüntetve, hogy aki jót akar, kerülje el a Covent Garden Station-t, mert a következő csak 6 perc séta és az már nem annyira tömegnyomoros.

Ez pedig Neal's Yard, egy belső udvar Covent Garden szívében. Olyan, mintha nem is Londonban lennél, inkább olaszos, és nagyon-nagyon színes (azt pedig szeretjük :)). Egy barátnőmmel jártunk arra, ő mutatta meg, mert arra gondolt, hátha megihlet. Naná hogy megihletett.

...és megint piac :) Ezúttal Nyugat-Londonból. A Portobello Market talán a leghíresebb régiségpiac a városban. Elég nagy területet foglal el, tulajdonképpen a Portobello Road mentén majdnem végig. Ez nem az a fajta hely, ahol mi is vásárolhatunk, de a hangulata miatt mindenképp el kell menni megnézni. Vannak zöldség-gyümölcs kereskedései, lehet kapni gyönyörű frissen sütött kenyereket (ezt nem hagyhattuk ki és vettünk egy fekete olívabogyósat). Aztán van halkereskedés, bizsus, könyves, használt ruhás. Láttuk azt a házat is, amelyben George Orwell élt valamettől-valameddig.

A környék amúgy némileg különbözik a miénktől, ugyanis ha felénk van is villa, abban vagy 30-an laknak, mind kétes eredetű és szándékú bevándorló. Errefelé pedig a függönyökből ítélve egy ház mind a négy szintjét egy család használja. Még a kutyák is fajtiszták és büszkék :)))

Érdekes ez a kutya kérdés: ahol mi lakunk, szinte csak harci kutyákat látni. A belvárosban nem nagyon lehet találkozni semmilyen fajtával. Nyugat Londonban pedig sokkal több kutya van, a legkülönfélébb fajtából. Majd kíváncsi leszek Dél-London mit mutat fel e tekintetben :)

2009. 03. 07.

Talán talán végre megérkezik az a tavasz... Mintha a hideg már nem lenne annyira hideg:) Ez biztos attól van, hogy a mi kis parkunkban (de másokéban is) ezerrel virágoznak a krókuszok és a nárciszok. Tegnap meg olyan felhőtlen napsütés volt, hogy ki is ülhettem reggel a teámmal és a könyvemmel.

A credit crunch alapfogalom lett Londonban. Ez gyakran vicces, pl. sok étterem tábláján láttam már a credit crunch lunch feliratot, amely arra utal, hogy olcsóbban ebédelhetsz. Az viszont már kevésbé, amikor a saját bőrünkön is tapasztaljuk a káros hatásait. A cégnél szigorításokat vezettek be, csökkentették az órakeretet (ugyanannyi ember kevesebb órát dolgozhat) és nem lehet annyit túlórázni sem. Még a bolti költségekre is felhívták a figyelmünket, hogy ezentúl óvatosabban... Pedig ezek nagyjából kimerülnek a szemeteszsák-kávé-tej-cukor kombinációban. A kollégám óráit heti 20-ról 12-re vitték le. Szerintem én még örülhetek, hogy megmaradt az ami eddig volt. Szegény főnököm állandóan a beosztással sakkozik, hogy kihozzon valami olyan óraszámot, ami mindenkinek jó... Az emberek meg nem költenek annyit, az üzletek üresek. Nálunk azokon a napokon, amikor régebben négy emberre volt szükség, most elég a kettő.

Derssel belebotlottunk egy credit crunch elleni tüntetésbe is valamelyik nap. Mármint az ellen tüntettek, hogy ne a kisember szívjon a bankok hülyesége miatt. Mondjuk nem volt valami komoly, inkább afféle szalon-tüntetés, ebédidőben. Ráadásul 2-in-1, mert láttunk 'free Palestina' zászlókat is :) Egy rend őre meg azt mondta, biztos az ebédszünet meghosszabbításáért tüntetnek :)

Megint elkezdtem körülnézni, mi újság a munkaerő piacon. Nem sok minden. Benéztem egy pár üzletbe, hogy keresnek-e munkaerőt, de még csak nem is hagyhattam ott az önéletrajzomat. Elterveztem (-tük), hogy keresek még valami félállást amellé, ami van, és akkor egész jól meglennénk. Persze először a Rob-ot kérdeztem meg, tud-e üresedésről házon belül, mert nem bánnám, ha kaphatnék még 1-2 fix napot egy másik Jessops üzletben. De mondta, hogy mindenhol ugyanazok a gondok vannak mint nálunk, mármint hogy kevés az óraszám, amit el lehet osztani az alkalmazottak között. 17 üzletet be is zártak. Kaptunk is egy szívhez szóló körlevelet a menedzsermenttől, hogy köszönik, hogy velük vagyunk ezekben a nehéz időkben vagy valami hasonló. És utána leírták, hogy mi mindenből szeretnének lefaragni a közeli jövőben... A Jessops hivatalos kommunikációja egyébként borzalmas nyálas, az ügyfelek felé és cégen belül is.

A fotók azért kicsit jobb hangulatúak (igazából én sem vagyok nagyon elkeseredve, csak utálom a bizonytalanságot).

folytatás »

« előzmény

Csorba Erika képes leveleiből

Itthon ülök a hó fogságában, gondoltam, küldök pár fotót. Megpróbáltam ma eljutni a munkahelyemre (eleve helyettesíteni kellett volna a kolléganőmet, akinek a repülőgépe Luton helyett Birmingem-ben szállt le a hó miatt), de nem voltam túl sikeres. Nagy nehezen eljutottam oda, ahol át szoktam szállni a másik metróvolnalra (amely elvisz nyugatra), és kiderült hogy azokból egyik sem jár. Se busz. A buszok állítólag azért nem, mert csak nyári gumijuk van. Az is kérdéses volt, hogy visszajutok-e haza, de a mi vonalunk úgy-ahogy járt. A fotókon némileg jobb időjárási viszonyok láthatók, mert egy hete még tavasz volt. Útközben láttam meg a buszról ezt a régi temetőt és persze leszálltam, már rég meg szerettem volna nézni egy ilyet. Mára pedig marad az olvasás meg az ablakból való kinézegetés...

Az első fotókon a Globe színház látszik (tervezek még további fotózgatást arrafelé). Aztán egy kép a metróról (na ez a vonal se jár ma). A kocsikban a kapaszkodóknak mindig olyan színük van, mint amilyennel magát a vonalat jelölik: a Picadilly kék, a Circle sárga, a Metropolitan lila stb. Ez azért nem 100 %-os, mert a Hammersmith színe rózsaszín, de a kapaszkodói sárgák, ezért össze is lehet keverni a Circle-el, ami nem túl jó, mert egy darabig egy útvonalon haladnak, aztán egyszercsak szétválnak...

A második öt (6–10.) fotó is múlt héten készült, elmentünk Derssel egy nagy sétára Hampstead Heath-re. Gyönyörű ez is. El vagyok ájulva az itteni parkoktól. London sok tüdeje, ahogy egy itteni ismerősöm mondta. Ez a zöld terület kicsit különbözik a Hyde és a St James parktól. Természetesebb, nincs annyira 'kitalálva'. És mivel dombon van, le lehet nézni Londonra (...a Kispál szerint meg 'a csikket a városra pöccintjük'). Rengeteg ember volt és rengeteg kutya. Volt egy, amelyik mindenképp el szerette volna kapni a sárkányt és csak rohant utána és rohant, de persze soha nem kapta el. Aztán amikor a pasi egyszer leengedte a földig, a kutya odaugrott, de nem tépte meg, csak átfutott rajta oda meg vissza és mint aki győzött, elsétált :) Továbbá láttunk tóban úszó embereket (mi majd megfagytunk). Körbe van kerítve, csak pasik mehetnek be (nőknek külön tavuk van), 2 font a beugró. És nincs szauna!!! Pedig mi azt hittük, azután mennek be a vízbe... A bejáratnál egy tábla figyelmeztet a kihűlés veszélyeire.

Végül az utolsó két kép egy kis időjárás jelentés.

folytatás »

« előzmény

Csorba Erika képes leveleiből

Múltkori sorozatom hosszabbra sikerült, ezért gondoltam, félreteszem a Speaker’s Corner-ről készült fotókat későbbre. A később most van, itt küldöm őket, meg még néhányat a közelmúltból.

A Speaker’s Corner a londoni Hyde Park észak-keleti csücskében található nyilvános beszélde. Amikor arra jártam, legalább 10 szónok tartott előadást, kisebb-nagyobb sikerrel. Az emelvény elengedhetetlen kellékük, és úgy vettem észre, szeretik ha fotózzák őket.

A mókusokat is a Hyde parkban fotóztam, almáért cserébe. Olyan aranyosak, ha kiszimatolják a kaját, félelem nélkül odajönnek kuncsorogni. Az egyik még a lábamra is felmászott. Érzem, hogy ebből még sportot fogok csiálni :)

Az utolsó fotó egy példa arra, hogy dobják fel az itteniek a tök egyforma házaik homlokzatát. Rengeteg variációt láttam már, némelyik giccses, némelyik aranyos, de mindenképp egyedi. Van hogy szines kerámiacserepekkel dobják fel a ház előtti részt. Mondjuk nálunk ez csak azért nem lehetséges, mert senkinek nincs kedve mindennap új cserepekbe beruházni az ellopottak helyébe... Vagy a túl magas kerítés mögül nem látszanának...

folytatás »

Ennél többet én se kívánok azoknak, akik ma feltörték a honlapom:

Kívánom nektek, hogy szarjatok sünt két évig és valaki dugjon minden nap egy ananászt a seggetekbe zölddel előre. A gyerekeiteknek legyen kis farka. A lányokat is beleértve. Kívánok még hosszú életet egy jó kis algériai börtönben.

Szívemből szóltál Dexter! Ha elkészül az arab fordítás is, frissítem a bejegyzést.

frissítve (2009. 01. 16.): Megérkezett a tárhely szolgáltatóm válasza:

Ellnézést a kellemetlenségért, de most alaposan gondoskodtunk róla, hogy ilyenek többé ne fordulhassanak elő. Szigorítottunk amenyire csak lehet a szabályozáson és a közeljövőben újabb biztonsági intézkedéseket is be fogunk vezetni.

« előzmény

Mivel a hírek frissen az igaziak, a tegnapi után rögtön itt az újabb csicseri, ami éjfélkor landolt a postaládámban.

Csorba Erika képes leveleiből

Biztos hallottátok a hírekben, hogy Londonban, a Hyde parkban volt egy tüntetés. Gondoltam, ma elmegyek, megnézem, mi maradt belőle. Egy újabb tüntetés, de jóval békésebb hangulatban (legalább is amíg ott voltam). Csak azt nem értem, hogy a gyerekeknek mi közük van a politikához? Miért kell adni nekik tálbát, amikor nem is tudnak olvasni, és egyáltalán mit keresnek ott? Ezt már akkor sem értettem, amikor hazánkfiát néztem a tévében kokárdázni vagy épp szegfűzni és ott volt a gyerek a nyakában az éppen aktuális zászlócskával a kezében.

folytatás »

« előzmény

Csorba Erika képes leveleiből

Hát visszajöttünk...

Sok minden változott karácsony óta... Pl. engedve Hal és Nemecsek Ernő nyomásásnak megfogadtam, hogy megpróbálom nagybetűvel kezdeni a mondatot. Így ni. :) Elvégre immár többé-kevésbé nyilvánosak ezek a leveleim.

A Szentestét egészen különleges módon töltöttük: lélekben már otthon, testben még a Harringay 34-ben, levegőben lógva. Minden személyes cuccunk elpakolva, mert ugye azzal hogy hazarepültünk, egyben ki is költöztünk kisszobánkból. Reggel még elsétáltam a könyvtárba, visszavinni a könyveimet és és feltűnt, hogy az utcán nyoma sincs az otthon ilyenkor szokásos izgalomnak. Olyan csendes-kisvárosi-szombat-délelőtti-márciusi hangulatot kaptam el. Este együtt főztünk a megmaradt két lakótársunkkal (a többiek itt-ott mindenfelé máshol töltötték az estét) és korán lefeküdtünk, mert másnap 5-kor keltünk. Úgy búcsúztunk el a háztól, hogy legközelebb már csak az itthagyott csomagjainkért látogatunk ide.

Aztán meg ugye hazarepültünk, és egyszer csak ott találtuk magunkat a régi életünk kellős közepében. Nagyon kellett ez már. Kiment az agyamból minden, ami London.

Jött az új év, megint csomagoltunk. Semmi kedvem nem volt visszajönni... Ráadásul úgy jött ki a lépés, hogy hajnalban repültünk vissza és már mentem is dolgozni. Ez azért durva, mert hajnalban még ott vagy magyarhonban, a minusz 7 fokban, aztán beszíjazod magad egy ülésbe, majd ott vagy Angliában, a szürke plusz 4 fokban, ráadásul azt veszed észre, hogy a megszokott útvonaladon rutinból haladsz a munkahelyed felé, mintha mi sem történt volna. Mázli, hogy a magyar kolléganőm is aznap reggel, egy még korábbi géppel érkezett és ugyanúgy bejött dolgozni (legalább meg tudtuk beszélni, mennyire skizofrén helyzet ez).

Amikor még otthon voltam, egy dolog merült fel csupán Londonnal kapcsolatban (a sztorizáson kívül persze), hogy nem megyünk-e vissza a Harringay Road-ra. Ders vetette fel, ebéd közben és rögtön rávágtam, hogy nem. Hiszen megbeszéltük, hogy ennyi pénzért találunk jobbat is, jobb helyen, vagy pedig ugyanilyet olcsóbbért... és különben is... De az emberi gondolkodás nagyon furcsa. Hajnalban félig álomban, félig ébren egy átfröccsözött blőff-est után megvilágosodtam és megláttam a fényt az alagút végén, hogy mégis vissza kell költöznünk. Reggel Ders írt is a mádámnak, és még a délelőtt folyamán megkaptuk a választ hogy oké mehetünk. Ettől rejtélyes módon rögtön szimpatikusabbá vált a visszatérés gondolata (két hete még sírva fakadtam volna, ha ugyanoda kell visszamennünk, annyira megcsömörlöttem a pecótól a vége felé).

És ami a legszebb a dologban, ugyanaz a szoba most sokkal otthonosabb, mint tavaly. Pedig csak néhány dolgon változtattunk, amikor újra becuccoltunk. A lakótársaink pedig 'welcome erika & api' feliratot húztak keresztben a szobánkon. :) Mi meg azt hittük, nem is sejtik hogy megyünk...

Itt nagy változás szerintem nincs. Felment a bérlet ára, cserébe új dolgokat mond a buszon a géphang. :) Úgy tűnik, az angolok fosnak ettől az évtől. Sokat cikkeznek arról, hány cég ment csődbe és hány ember került az utcára. Két új lakótársunk van, így ismét teltház van. Az utcánk ugyanolyan kelet-európaias bevándorlós, meg török-kurdos, görög-mittudoménmilyenes. Török arany és fodrász, magyar pékség. Nemrég nyitott egy román bót, egész pontosan Románia és Kelet-Európa ételei. De van autentikus orosz-ukrán is, odajárok hajdináért, ami gyerekkoromból megmaradt nagy kedvenc kajám.

Amint lesz egy kis időm, elmegyek felfedezőútra kicsit messzebb is, már régen voltam, pedig még sok minden visszavan. A gépem már kikaparta a táska belsejét, annyira ki akar jönni. :)

folytatás »