HALDESIGN

Hízelegnek, ha éhesek (közelednek a választások), aztán nagy ívben szarnak a gazdájukra. A macskák javára szól, hogy a természet romlatlan teremtményeiként ők legalább (többnyire) szépek és aranyosak. Ez jutott az eszembe ma reggel munkába menet.

Hetek óta készülök egy bejegyzésre, amiben eredetileg Kikasz fotóiról írtam volna – akivel örömömre sikerült kicsit megismerkednem (legalábbis írásban). De egyrészt túl azon, hogy Kikasznak nagyon jó szeme van, és ügyesen ragad meg részleteket, nem tudok mit írni; másrészt eszembe jutott, hogy meg kellene említenem még sok más Flickr kedvencemet is. Végül nem akartam kiemelni közülük senkit (mindegyikük képeiben szeretek valamit), így inkább ajánlom őket így együtt: íme kedvenc Flickr fotóim, melyek többségét ők alkották.

Eddig nem kattintottam a lejátszásra, mert eszembe se jutott, hogy ennyire szórakoztató, de tényleg az, ne hagyd ki!

Pár éve egy meleg nyári napon hazafelé jöttem, mikor megláttam a meredek úton fölfelé igyekvő fiatal párt. Egyikük tolókocsiban ült, a másik tolta – mindketten értelmi fogyatékosok (bár ez csak egy lényegtelen adalék a történethez). Örömmel vették a segítségemet, egy irányba mentünk, eltoltam hát a srácot egészen hazáig. A további úticéljukat illetően teljesen tanácstalanok voltak, úgy tűnt, hogy csak a kalandvágy vitte őket. Felajánlottam nekik, hogy autóval visszaviszem őket lakhelyükre. Ez volt ám az igazi kaland – a tolókocsit beraktuk a csomagtartóba, nagy nehezen beültettük a mozgássérült fiút is, aztán gyerünk...

Mindezt múlt hétvégén Anyukám idézte emlékezetembe. Az apropó pedig az volt, hogy ezúttal egy fiatal srácnak segítettem az autójához cipelni a frissen vásárolt plazmatévéjét – miután Feleségem észrevette, hogy egyedül nem fog menni neki. A srác nem akart hinni a szemének és a fülének, amikor segítségül ajánlkoztam. Még a búcsúzáskor is úgy nézett rám, mint egy földönkívülire – döbbenettel keveredő hála volt a tekintetében.

Akárcsak a néninek, aki pár napja hatalmas szatyrokkal próbálta beküzdeni magát az óriási vaskapun – éppen mikor odaértem. Magától értetődő volt a segítségem. A néni folyamatosan hálálkodott. Pedig csak azt tettem, amit kellett, fel sem merült bennem más lehetőség.

És hogy ne csak magamat fényezzem (ami természetesen egyáltalán nem volt célom), befejezésül egy közelmúlt béli buszos történet. Még jeges volt a járda, ezért egy nénike inkább a buszsávban gyalogolt. Jött a busz, már vártam, hogy felharsan a dudaszó. Ehelyett a busz lassított, nyílt az ajtó, a néni pedig felszállt (nem volt ott buszmegálló). Ilyen is van. Élmény volt nézni – akárcsak az előzőeket átélni. Mert segíteni jó!

Micsoda megtiszteltetés, velem indul a műsor. :) Kár, hogy nem voltam kicsit összeszedettebb...

Sajnos nem tudok kiállni teljes mellszélességgel a Jobbik mellett, de náluk jobbat pillanatnyilag nem ismerek. A Fidesz mellébeszélése meg magáért beszél – gusztustalanul szánalmas:

A Twitterrel kapcsolatos ambivalens érzéseim kezdetek óta változatlanul megmaradtak. Tömören összefoglalva: nem igazán sikerült megszeretnem. Kicsit részletesebben:

Ami tetszik

• Egyszerű és gyors (ha éppen működik).
• Sok jó alkalmazás van hozzá.

Ami nem tetszik

• Nem tudom megnézni, hogy milyen válaszokat írtak másvalaki tweet-jeire.
• A rendelkezésre álló karakterek szűkössége miatt lerövidített linkek nem éppen beszédesek (sokszor inkább nem kattintanék, ha látnám az URL-t – illetve így már sokszor akkor sem kattintok, ha esetleg érdemes volna).
• A tweetek borzalmasan rondák és kesze-kuszák a sok @#RT-vel.
• Nemcsak a látvány, de az információ is zajos, rengeteg a semmitmondó, haszontalan információ a kevés értékes között.

Biztos öreg vagyok már, de nem állt rá az agyam a csiripelésre („lenyűgözve” olvasom például, amikor Konrád a lányához rohanva előtte még gyorsan twittel egyet), és egyáltalán nem érdekel, ha valaki lenyelte a nyelvpirszingjét – bocs Krisztián, hirtelen épp Te jutottál eszembe. :) Annyi érdekes és értékes dolog van a világban, amire így is alig van időm, azt a keveset sajnálom ilyenek olvasgatásával tölteni. Azért maradok a Twitteren, és a más forrásból megosztott tartalmak meg retweet-ek között néha biztos csicsergek is még – ami időnként talán még hasznos is lesz. ;)

Ezúttal karácsonyi jókívánságom egyben a portfólióm része: a Reactor Kft. részére készített karácsonyi képeslap sorozatommal kívánok Nektek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!

Ez is!

Ma ellátogattunk a Kossuth térre, ahol egy meglepően hangulatos és színvonalas Meseváros fogadott. Luca hosszúra nyúlt délutáni alvása miatt ezúttal nem volt időnk elveszni a részletekben, de megbeszéltük, hogy visszatérünk még.

(a kép forrása: picasaweb.google.hu/sztaniol/...)

Végre valami, amihez köze van az államnak, mégis jó – bár valószínű, jobb ha nem tudom, mindez mennyibe került...