« előzmény
Csorba Erika képes leveleiből
a hétvége eseménytelenül telt, Ders teljes+félgőzzel csinálta a prezentációit az egyetemre, én meg elvileg szabadon választhattam a programok közül, gyakorlatilag meg esett az eső, úgyhogy nem váltottam meg a világot.
szombaton állást pályáztam, ami annyiból állt hogy kitöltöttem egy 6 oldalas (!) jelentkezési űrlapot (egy szaros fotólaboráns munkára!) még azt is kérdezték hogy miért mentem egyetemre, meg hova képzelem magam 5 év múlva, milyen betegségeim vannak, és mennyit kerestem az előző munkahelyeimen.
aztán meg akartam nézni egy városrészt, amit Little Italy-nek hívnak, de eltévedtem, persze úgy hogy térkép is volt nálam, és gondoltam, jobb ha inkább hazamegyek. Little Italy marad máskorra.
vasárnap nagyon készültem a piacra, de szemét módon esett, hogy nem mertem megkockáztatni, pedig többször is beszéltünk Bernivel, hogy menjünk-nemenjünk, esik-nemesik... persze amikor már végképp nem volt érdemes elindulni, elállt az eső. úgyhogy a battersea piac féle kincsvadászat is marad máskorra, talán jövő vasárnapra...
viszont két hete szombaton voltunk Greenwich-ben. na az egy jó hely. többek között ott van a 0. hosszúsági kör = kezdő meridian, itt kezdődik éjfélkor minden egyes csillagászati nap. természetesen itt van a csillagvizsgáló (1676 óta) és itt dolgozott többek között Halley. aztán itt van a zeneakadémia, és a haditengerészeti múzeum, ahova kicsit benéztünk, de persze engem annyira nem nyert meg magának. és itt ravatalozták fel Nelson admirálist is. Greenwich-nek hatalmas gyönyörű parkja van (amúgy Londonban még a legkisebb park is pazar, akárhova mész), mókusokkal, öreg gesztenyefákkal, zöld pázsittal, ahogy kell.
miután megnéztük a turisztok által preferált részeket, áttévedtünk a lakóövezetbe. bájos csendes utcák, vidéki hangulat. eleinte úgy gondoltam, nem laknék ott, mert azért nincs közel a belvároshoz (Greenwich felé már nem nagyon jár metró, csak vonat meg busz, de ezutóbbi városnézésen kivül semmi másra nem jó); aztán megnéztük a vasúti menetrendet és láttuk hogy hétvégén is negyedóránként jár, azaz kb. ugyanannyi idő alatt vagy bent mintha a 3-as zónából járnál be. egyre inkább kedvet kapok hozzá hogy oda költözzünk, főleg mert az árak is némileg alacsonyabbak azért, mert nincs földalatti. a Ders ki is jelentette, hogy egy greenwich-i kislakásban akar lakni, ingyen bútorokkal. mondtam hogy jó. nem tudom, lesz e belőle vmi, meg azért ha már költözünk, ésszerűbb lenne talán észak Londonban maradni, mert ott van minden. de álmodozni azért lehet :) az ingyenbútor gondolatot viszont bárhova költözünk is, nem szabad elfelejteni. van itt egy csomó oldal, ahova az emberek felrakják az ingyen elvihető dolgaikat. 70 %-a kanapé meg polc, de láttam már jó állapotban lévő porszívót is, meg sok minden mást.
a greenwich-be való költözés gondolata odáig fajult, hogy be is jelentkeztünk egy lakásnézőbe. de ez már egy másik sztori. a hirdetésben kicsi, aranyos lakás szerepelt, ugyanannyiért, amennyit most fizetünk itt a büdös padlószőnyegért. mivel még nem csináltunk ilyet, nem nagyon tudtuk, hogyan kell jelentkezni, ha érdekel az ajánlat. ezért csak azt írtuk emailben, hogy fiatal pár vagyunk, dolgozunk-tanulunk és megnéznénk a lakást. vissza is írt mr Gabriel, hogy nagyon örülne nekünk, és leírná a további részleteket. küldött pár fotót is, igaz kicsiben, de az rögtön látszott hogy tényleg aranyos, jó állapotban lévő lakásról van szó. erre mi visszaírtuk, hogy továbbra is meg szeretnénk nézni személyesen. itt kezdődött az érdekesség: mr gabriel továbbra is kedvesen leírja, hogy mennyire szereti ezt a lakást, és azt szeretné, ha ugyanúgy vigyáznánk rá mint ő. meg hogy rossz tapasztalatai vannak az előző albérlőkkel, mert nem fizettek. erre ő kitalált egy egyszerű módszert, hogy időben kiderüljön, fizetőképesek vagyunk-e. arról lenne szó (ennél a pontnál már sejtettem, hogy ebből az albérletből nem lesz semmi mert nem arra megy ki a játék), hogy utaljam át a kaució összegét (900 font) egy közeli barátom számlájára és utána mutassam be mr gabrielnek az átutalást igazoló szelvényt. ja és ő nem tud csak úgy átugrani Cardiff-ből ezért szkennelve kéri. megmutatja az ügyvédjének és ha az rábólint, mehetünk lakástnézni. persze azt sejtettünk, hogy vmi nem stimmel, de sehogy sem értettük, hogy tudna ő ebből profitálni. megbeszéltük, hogy megvárjuk, míg hazajön a holland lakótársunk a barátnőjével és megkérdezzük tőlük, miféle szokás ez, mert ők már túl vannak több hetes albérlet-keresésen. ki gondolta volna, rögtön tudták, miről beszélünk, mert többször belefutottak ilyenbe. a trükk az, hogy a szelvényen lévő adatok alapján hamis személyit csinálnak és leveszik a számládról a pénzt... és ilyenkor meg kell nézni az ip címet, amiből kiderül hogy nemhogy cardiffban nem lakik, de még európában se nagyon... úgyhogy ezentúl csak ügynökségen keresztül keresünk albit.
folytatás »
Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy Londonba fogok költözni, nem hiszem el. De mégis megtörtént, és most itt vagyok... hétköznap egy fotólaborban dolgozom, hétvégén pedig felfedezem, és ha olyan kedvem van, fotózom a várost. A témaválasztás teljes mértékben szubjektív és hangulatfüggő. Igazából a véletlenre (vagy inkább a sorsra) bízom, hogy London éppen melyik arca kerül lencsevégre.
