Eredetileg csak egy 5.5-ös verzióra szándékoztam frissíteni, de elkapott a gépszíj, jöttek az újabb és újabb ötletek, a késő éjszakába nyúló kódfaragások, amit egyébként nagyon élvezek. Hiába no, nincs olyan ügyfél az univerzumban, akivel olyan jól megértenénk egymást, és akivel olyan gördülékeny lenne a kommunikáció, mint saját magammal. Szóval ennek a több mint két évet szolgált 5-ös verziónak meg vannak számlálva a napjai, hamarosan jön a 6-os, melyben már nem kapott helyet ez a jobb oldalon látható szenzációs kis „Flash-animáció”. Egyáltalán észrevette már valaha valaki, hogy egérföléhúzásra megnyiratkozom?

Naponta többször is előfordul, hogy csupán a gyönyör kedvéért meglátogatom az új honlapom. Négy napja még nem gondoltam volna, hogy 10 év után is ennyire tud lelkesíteni ez a téma.

2007. január elseje után készült képeimből válogattam a kötetbe 56 halfotót – egyrészt a saját kedvenceimből, másrészt a Flickr oldalam legnépszerűbb képeiből.

Még nyaralás előtt leadtam a megrendelést, mikor hazaértünk, a könyvem már egy szomszédunknál várt. Izgatottan bontottam ki a csomagot, és elégedetten lapoztam végig az albumot, gyönyörűek a színei, nagyon jó minőségű a nyomtatás. Egyedül a kötészet okozott némi csalódást, de biztos csak a maximalizmusom miatt (Feleségem szerint kézzel nem is lehet ennél szebben bekötni – amit végül elhittem neki, már csak azért is, mert részt vett egy könyvkötő tanfolyamon).

Canned Moods | 30x30 cm | 116 oldal | 180 g-os fényes prémium papíron | keménytáblás borítóval | » megrendelés

Hamarosan töltök fel fotókat a könyvről.

Pillanatokon belül indul a repülőgép – legalábbis remélem (ez egy előre megírt, időzített bejegyzés) –, és irány Zakynthos, három év után újra Görögország, hurrá!

A Lövőház utcában található Magyar finomságok boltja pedig Luca lányunk bölcsijéhez van közel. Tegnap ide is betértünk – először, de biztos nem utoljára. Csudaíz mézeskalács (tényleg csudaíz), János sajtja (a Címeres Sajtmanufaktúrából – isteni), hársméz (finom), Bivaly szalámi (kár a nátrium glutamátért, amúgy nem rossz) és Mangalica töpörtyűvel töltött étcsokoládé (én ilyen bevállalós-kipróbálos vagyok – érdekes, de nem lesz a kedvencem) került a szatyorba.

Pár méterrel arrébb (a Mammut felé) a Keleti fűszereshez is érdemes betérni. A fűszeres olívabogyó kihagyhatatlan, a mandulaszörpöt pedig már kipróbáltam tejjel, vízzel, limonádéval, Cointreauval – mindegyik párosítás bevált.

Ami pedig legalább annyira fontos, mint az ételek minősége, és ami összeköti a fent említett helyeket, hogy mindenhol kedves és készséges kiszolgálásban volt részünk – jó hogy ilyenekről is beszámolhatok.

Gaba 2009-es örömei között találtam a Backblaze-t, ami évi 50 dollárért korlátlan online backup lehetőséget biztosít. Január 8-án elő is fizettem rá, és a múlt pénteken „már” be is fejeződött* a biztonsági mentés, mind a 241 698 fájlom (774 099 MB) megérkezett Amerikába. Azóta nyugodtabban alszom. :)

*Éjszakára mindig kikapcsoltam a gépet, kb. napi 17 órán át zajlott a backup; és volt egy elvesztegetett hónapom a Windows 7-re átállás miatt, melynek kapcsán újra kellett indítani a mentést.

1. 1 db póló vagy ing
2. 1 db alsónadrág (boxer ofkorsz)
3. 1 db rövidnadrág
4. 1 pár papucs (Crocs ofkorsz)

Szeretem a nyarat.

Ha a telefonomon elolvasom a levelem, a számítógépemen már olvasottként jelenik meg – és ugyan ez fordítva is igaz; vagy ha törlöm itt, törlődik ott is – hiszen nincs is itt meg ott, ugyan az van bárhol, bármikor. Nincs több figyelmeztető e-mail küldés magamnak a munkahelyemről itthonra, vagy innen oda. Beírom a Google Naptárba, és ha akarom még SMS-t is kapok róla. Azért az egy fájó hiányosság, hogy a felugró ablakos emlékeztetőt csak egyszer lehet altatni, akkor is csak 5 percre. De ezzel együtt is egy fantasztikus korban élünk, uraim – ahogy Plastik Józsi mondaná. Eddig Outlook + Firefox volt a két alap program, amit a számítógépemmel együtt indítottam. Mostantól elég a róka. Szeretem, ha egyszerűsödnek a folyamatok. Viszlát Outlook, üdv Gmail!

Az történt, hogy március elsején, az első éles digifotó utómunka tanfolyam közben megszakadt az internet kapcsolatom. Már nem először történt, és egy korábbi hibabejelentésemkor kilátásba is helyezték a modemcserét. Akkor megbeszéltük, hogy a jelenség esetleg a router miatt is lehet, a tanfolyam alatt azonban direkt ezért a routert kiiktatva kapcsolódtam a hálóra. A modemrestart mint mindig, ezúttal is segített, na de nem mehet ez így tovább, gondoltam, és másnap kértem a cserét. Közölték, hogy azt csak akkor lehet, ha akkor szólok, amikor éppen rossz a modem. De nem akarok esetleg áttérni egy több mint kétszer gyorsabb csomagra, kicsit kevesebb pénzért (8400 helyett 8000 Ft)? És ez egyúttal modemcserével is jár. Erre nem lehetett nemet mondani. Múlt csütörtök óta 60 MBit-tel csatlakozom szakadásmentesen.

Mindezt múlt hétvégén Anyukám idézte emlékezetembe. Az apropó pedig az volt, hogy ezúttal egy fiatal srácnak segítettem az autójához cipelni a frissen vásárolt plazmatévéjét – miután Feleségem észrevette, hogy egyedül nem fog menni neki. A srác nem akart hinni a szemének és a fülének, amikor segítségül ajánlkoztam. Még a búcsúzáskor is úgy nézett rám, mint egy földönkívülire – döbbenettel keveredő hála volt a tekintetében.

Akárcsak a néninek, aki pár napja hatalmas szatyrokkal próbálta beküzdeni magát az óriási vaskapun – éppen mikor odaértem. Magától értetődő volt a segítségem. A néni folyamatosan hálálkodott. Pedig csak azt tettem, amit kellett, fel sem merült bennem más lehetőség.

És hogy ne csak magamat fényezzem (ami természetesen egyáltalán nem volt célom), befejezésül egy közelmúlt béli buszos történet. Még jeges volt a járda, ezért egy nénike inkább a buszsávban gyalogolt. Jött a busz, már vártam, hogy felharsan a dudaszó. Ehelyett a busz lassított, nyílt az ajtó, a néni pedig felszállt (nem volt ott buszmegálló). Ilyen is van. Élmény volt nézni – akárcsak az előzőeket átélni. Mert segíteni jó!

(a kép forrása: picasaweb.google.hu/sztaniol/...)

Végre valami, amihez köze van az államnak, mégis jó – bár valószínű, jobb ha nem tudom, mindez mennyibe került...

Megnéztem az árakat, és úgy döntöttem, hogy egy próbát megér, különösen úgy, hogy csak a postaköltséget (5 USD) kell kifizetnem, mivel kaptam ajándékba 50 kreditet (ezt nem tudom, hogy minden új Snapfish-regisztráló megkapja-e, vagy csak a Flickr-felhasználók); amiből például 50 db 10x15 cm-es nagyítást készíttethetek ingyen (ennek a méretnek a darabja egyébként 9 cent lenne).

14-én kiválasztottam egy zajos képemet, és bejelöltem a 8x10 inch-es (20,3x25,4 cm-es) méretet. Igaz, hogy erre már nem lehetett felhasználni a kreditpontokat, de kíváncsibb voltam annál, hogy az a 3 dollár visszatartson a rendeléstől. Vajon mit tudnak kihozni egy ISO 1600-on készült, zajos, 900x900 pixeles képből, aminek a mérete 300 dpi-s (nyomdai) felbontásban 7,6x7,6 cm lenne?

Megdöbbentő a végeredmény: abszolút használható és élvezhető – még ha nyilván nem is tökéletes. Amúgy végül még a postaköltséget sem kellett kifizetnem, mert a rendelésnél az országot véletlenül elfelejtettem átállítani az alapértelmezett USA-ról. Mikor ezt észrevettem, és írtam nekik, másnap visszautalták a pénzem, és megkértek, hogy adjam le újra a rendelést. Ennek ellenére tegnap megkaptam az eredetileg megrendelt képet is. Snapfish, emelem kalapom!

Néha egészen elvarázsolnak és magukkal ragadnak hangulatok. Ha minden összejön, konzerválom őket. Hangulatkonzerveket fényképezek. Ha jól sikerülnek, olyanok, mint az illatok, vagy a hangok. Néha egészen elvarázsolnak, és magukkal ragadnak...

Sokszor mondják egy-egy fotómra, hogy képeslapra kívánkozik. Íme itt vannak – megrendelheted őket a halfoto.etsy.com címen.

» a képeslap vásárlás további részletei

Ha nem akarsz lemaradni egyetlen új hangulatkonzervemről sem, iratkozz fel a Flickr oldalam RSS feedjére! (RSS – kinek, miért, hogyan?)

Tegnap Luca születése utáni első két hete (2008. június) volt műsoron. Hanyag rendezés, csapnivaló vágás, a csodálatos főszereplő viszont mindent visz – még ha kicsit unalmas is, hogy állandóan alszik. Nem kérdéses, hogy 10/10.

Amúgy nem vagyok vegetáriánus, de a hétvégi húsos ebédek, és az alkalmankénti kolbászos vagy halas vacsorák bőven kielégítik állati étvágyamat.

(a kép forrása: vegafutar.hu)

Ha nem akarsz lemaradni egyetlen új hangulatkonzervemről sem, iratkozz fel a Flickr oldalam RSS feedjére! (RSS – kinek, miért, hogyan?)

Ezt már régóta le akartam írni: a Crocs papucs zseniális! A legpraktikusabb lábbeli. Ennél már csak az lenne jobb, ha felszívná az izzadtságot, és légkondicionált lenne. Viccet félretéve, több mint két éve imádom, mert:

• pihekönnyű és kényelmes,
• baromi egyszerű karbantartani (leöblítem vízzel, és pár perc alatt meg is szárad),
• a harmadik nyáron is szinte úgy néz ki, mint mikor megvettem, pedig majdnem minden nap hordom.

Az előző öt napot Horvátország fővárosában töltöttük. Kicsit tartottam tőle, hogy unalmas lesz, de végül azt mondhatom, hogy nagyon jó volt, szép kényelmesen meglátogattuk azt a néhány helyet, amit elterveztem: sétáltunk Felső- és Alsóvárosban, voltunk a Maksimir Parkban, megnéztük az Állatkertet és a Botanikus kertet. Egy kicsit Budapest, egy kicsit Pécs, egy kicsit mediterrán, egy kicsit Balkán – összességében pár napot mindenképpen megér Zágráb.

Vila Maria

Azért éppen ide jöttünk, mert a U2 koncert helyszínének 4 km-es körzetén belül nem találtam más elfogadható árú szállást az interneten; és csak azért írok róla, hogy esetlegesen megmentselek a csalódástól. A szobánk tiszta volt és hatalmas. És ezzel majdnem minden pozitívumot el is mondtam. Hihetetlen ízléstelenül volt berendezve, rengeteg felesleges kacattal, de például az óriási fürdőszobában csak egyetlen fogas volt, a kétszemélyes sarokkádhoz pedig nem volt dugó, és ki is volt írva, hogy csak zuhanyzáshoz használd. Mikor pedig rákérdeztem, hogy az agyonsztárolt – egyébként aprócska – udvari medence vize miért kb. 10 fokkal hidegebb, mint ahogyan hirdetik (swiming pool with 32 °C heated water), az volt a válasz, hogy nagyon meleg van, ez így pont kellemes. Végül is pár percig még Luca lányom is bírta, aztán mikor elkezdett kékülni a szája, kivettük a vízből.

Az 5 eurós reggeli arra volt jó, hogy nem kellett az elkészítésével foglalkoznunk, mivel a közösnek hitt konyhát nem használhattuk. Vendéglátóink se sokat foglalkoztak vele, például amikor az amúgy is rettentően szegényes választékból kifogyott a gyümölcslé, akkor az onnan kezdve nem volt és kész. Az meg már a szánalmasan vicces kategória volt, hogy külön kérésre egy olyan doboz gyümölcslevet tettek az asztalra, aminek az alján egy deci lé lötyögött. Felismerve a helyzetet, jól szórakoztunk Márianéni kicsinyességén (az egyszerűség és a vicc kedvéért a teljes négy fős személyzetet ezzel a névvel illettük egymás között); akinek végül is nem sikerült elrontania a „nyaralásunkat”.

Ha jót akarsz, elkerülöd ezt a lila házat – a fele sem igaz annak, amit a honlapjukon olvashatsz: „We offer best private accommodation in Zagreb, in rooms that are ranged the highest category, same as 5 stars hotels, top hygiene conditions (sterilized) and brekafast (every day we offer 15 different meals)” – muhaha.

U2 koncert

(a kép forrása: u2.com)

Nagyon jó volt, csak 19 évet késtünk. A U2 is, meg én is. Ha akkor, a pályájuk csúcsán láthattam és hallhattam volna őket élőben, biztosan katartikus élményben lett volna részem. Most viszont egy ambivalens élménykavalkád volt a koncert: egyszer azt kérdeztem magamtól, mit keresnek ezek a ripacsok a színpadon, és mit keresek én a koncertjükön; máskor meg azt éreztem, hogy ez igen, ez azért mégiscsak a nagyszerű U2! Például a tizenegyedikként előadott The Unforgettable Fire-nél, amikor egy hosszú vérvörös henger lett a kivetítőből, vagy a ráadásban szereplő With or Without You-nál. Szóval le a kalappal, remek show volt – még ha kívülálló is maradtam néha.

(a kép forrása: u2.com)

frissítve (2009. 09. 01.): » Zágrábi képeim a Flickr-en.

Először a Kispadon olvastam róla, aztán egy ismerősünk is a figyelmünkbe ajánlotta, így hát ma eltekertünk az Öbölbe. Tényleg gyönyörű a park, és a többnyire üresen álló, befejezetlen épületek is igényesen kivitelezettek. Eltekintve néhány apróságtól (mint amilyen például az elegáns faburkolatra ragasztott, igénytelen, eső áztatta papíron virító BÜFÉ felirat), kicsit olyan, mintha egy-két évtizedet előre ugranánk az időben (feltételezve a legjobbakat). Ha esetleg érdekel a sárkányhajózás, holnap még tart a 13. Klub Legénység Európa-bajnokság; és a Café Ponyvaregénybe is feltétlenül érdemes beülni. Biztosan többször visszatérünk még ide – fényképezőgéppel is.