HALDESIGN

Észrevettem, lefényképeztem, és egy pillanat múlva már fel is szívódott…

A terasz lambériázása volt a hétvégi programom, és jelentem, iszonyatosan elfáradtam. Na de esténként annál jobban esett a hideg sör a fórró vízzel teli kádban.

Március 5-én még hó borította kopasz ágaikat…

A végeredmény soha nem tetszik, de néha iszonyatosan jó letolni, aztán élvezni a kényelmet, meg a szelet… Lányok, fiúk próbáljátok ki – mert idézve Karányonyi Gábor barátom egyik nagyszerű költeményét:

„Lompos hajjal az élet gyötrelem
Fejem tükrös felülettel kedvelem”

Április első napján ismét Szentendrén jártunk…

Fantasztikus fények voltak a fekete felhők alatt fél órával ezelőtt…

folytatás »

Jónéhány éve valaki mesélte, hogy Németországban már minden a kábelen jön. Pontosabban a tévé, a telefon és az internet (azért tegyük hozzá: szerencsére ez még nem minden, de így jobban hangzik). Én meg csodálkozva hallgattam. Pár perce már itthon is így van. Ráadásul két és félszer gyorsabb az internet (2,5 Mbit/s), olcsóbb, és jól esett megszabadulni egy csomó feleslegessé vált madzagtól.

Szerfelett kedves helyek ezek nekem. Ezen a képen egy szombat délutáni pillanat került megörökítésre, amint Gábor barátom egy orfűi stégen éppen kielégíti magas folyadék-szükségletét. Erről eszembe jut egy másik kép, melyet kezdő fotósként 1992 nyarán megmutattam Ornódi László fotográfusnak (azon szándékból, hogy a fotós-mesterem legyen). Azon a képen szintén Gábor a főszereplő, az Éger-völgyi tó gátjának tövében, enyhe terpeszben a feleslegessé vált folyadékot üríti szervezetéből. A képen viszont az aranyló pisipatak nem látszik, csak egy „szemlélődő ember a tájban” – Laci szavait idézve, és a képpel tetszését elnyerve (nem árultam el neki a „szemlélődés” okát, örültem, hogy egy profi fotós bíztatóan nyilatkozik az első tekercseim egyik fotójáról). Tehát Gábor 2006-ban az Orfűi víztükör előterében iszik, 1992-ben pedig pisil Éger-völgyben (majd előkeresem, és beszkennelem – frissítve [2007. 05. 19.]: beszkenneltem), ahol a következő képek is készültek – ejj de szép kapcsolat…

« előzmény

Tévedtem, nem kellet két hónapot várnom. Még tegnap este, pár perccel az előző bejegyzésem megírása után felhívtak a szervizből, hogy olyan monitort választhatok, amilyet akarok. Tegnap este még elolvastam a legújabb e-mailem az Extreme Digitaltól, mely szerint a rendelésem törölték. Válaszoltam, hogy fenntartanám a megrendelésem. Ma reggel a biztonság kedvéért telefonáltam is, de nem tudtam elintézni, hogy visszacsinálja a telefonközpontos a rendelés törlését, mert ő ilyent nem tud. Még egyszer: 2006. január, Extreme Digital, Budapest, Magyarország.

A lényeg, hogy nem vette meg más, így néhány órája használatba vehettem a negyedik monitorom, egy ViewSonic VP930-ast. Az első észrevételeim egyike az volt, hogy nagyon könnyen és praktikusan állítható a kijelző magassága és dőlésszöge. Beüzemelés után csalódnom kellett. Az Auto adjust-ra hagyatkozva a kép messze nem volt olyan színgazdag és színhelyes, mint a Samsungnál. Aztán telepítettem a CD-n mellékelt PerfectSuite programot, és tényleg perfect lett. Gyönyörűek a színei. Maga a szoftver is majdnem tökéletes, egyszerűen kezelhető, egyértelmű, és még működik is (nem úgy, ahogy a Samsung esetében).

Remélem, nem lesz rá szükség, de ha három éven belül meghibásodna, a helyszínen javítják, vagy ha nem tudják, elviszik és visszahozzák (az Extreme Digitál eladója szerint – tehát egyáltalán nem biztos – még cseremonitort is kapnék utóbbi esetben). Szóval képminőség és hozzáadott értékek tekintetében egyelőre (4 óra használat után) úgy tűnik, hogy jól választottam. Egyetlen dolog zavar csak: ez a borzalmas külső – kezdve a ViewSonic logótól a bal felső sarokban üldögélő papagájokon át egészen azokig a csúnyácska lábakig. A Samsung sokkal szebb volt, de azt hiszem, ebben az esetben (is) a belbecs (képminőség, kezelhetőség) fontosabb mint a külcsín.

Ezt lehet, hogy csak egyvalaki érti, akit a legjobban szeretek a világon. Kívánok magunknak még sokszor öt legalább ilyen jót, mint amilyan az első volt!