Boldog szülinapot, Szerelmem!
1
Privát + kategória bejegyzései
A Mikulás és a Lindt csokigyár
Tegnap este szépen kipucoltam a csizmámat, és az ablakba raktam, hátha éjjel arra jár a Mikulás, és tesz bele valamit. Egy kicsit féltem a virgácstól, de valószínű jó gyerek voltam, mert ma reggel „csak” csokit találtam benne. Nem is akármilyent – Lindt csokit. A képen látható Lindor csokigolyó konkrétan a világ legfinomabb csokija ettől a nagymúltú svájci csokigyártól. Tavaly ilyenek lógtak a karácsonyfánkon, és már megvettük az idei adagot is:) De visszatérve a Mikulásra: szeretem a Mikulásom!
(Egyébként most nagyon el vagyok havazva munkákkal, de a jövő héttől tisztulni látszik az ég…)
Ősz 2005 #2
Egy héttel ezelőtt igértem további őszi képcsepegtetést. Az utolsó (meteorológiai) őszi napon meg is teszem. A helyszín és az időpont változatlan: Gyömrő, október 31.
Ez pedig már Svábhegy, november első napján.
Az utolsó kép már a második kerület, és még október 28.
Monty Python Repülő Cirkusza
December 1-től minden csütörtökön és pénteken 22 órakor a Filmmúzeum műsorán! Kötelező megnézni, és rögzíteni (ha még nincs meg)!
Éppen katona voltam, mikor vetítette a Magyar Televízió 11 éve. Akkor még a szüleimnél laktam, így édesanyám volt a videóra rögzítésért felelős személy. Mivel nem értett (már akkor sem) a műszaki kütyükhöz, nagyon részletesen leírtam neki, mit kell tennie. Ő nem is hibázott, csak én felejtettem el átkapcsolni a videómagnó csatornáját, így a kazettára az MTV másik csatornáján a Moty Python Repülő Cirkuszával egy időben vetített műsor került. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, nagyon mérges voltam. Később sikerült megszereznem a hiányzó részeket, de VHS-ről VHS-re másolva elég silány minőségben. Most itt az alkalom újra rögzítenem, és velem együtt mindenkinek, akik akkor hozzám hasonlóan elbaltázták, vagy azoknak, akik még meg se próbálták.
A 45 részes sorozat egyébként az életről szól – abszurd szemüvegen át. Akkoriban emlékszem, hogy majdnem minden nap eszembe jutott valami a sorozatból, teljesen hétköznapi események kapcsán. Örökké aktuális skeccsek ettől a hat zsenitől.
Jegyzetet készítettem az epizódok tartalmáról (mert a 45 részt fejben tartani ugye nehéz, és előkeresni valamit sokkal könnyebb egy füzetből, mint kazettákat tekergetni – akkor még nem volt számítógépem), íme az elsőé:
- Mozart (J. C. = John Cleese) műsora
- Dzsingisz Kán halála
- Heti kívánság-halál: a guilfordi Bruce Foster (G. C. = Graham Chapman) halála
- Nelson Admirális csodálatos halála
- Olasz nyelvóra (T. J. = Terry Jones)
- A (= Terry Gilliam animációja)
- A WHIZZO vaj (melynek íze, mint a döglött ráké) jelenet
- Művészeti körkép (M. P. = Michael Palin)
- J. C. beszélget Sir Edward Ross filmrendezővel (G. C.) „Ugye nem haragszik, ha Edward-nak szólítom?”
- E. I. (= Eric Idle) beszélget Arthur ”Kétfészeres” Jackson zeneszerzővel (T. J.)
- Beszámoló arról, hogy Pablo Picasso első alkalommal fest biciklizés közben (riporterek: E. I. és J. C.)
- A
- A Gyilkos Vicc jelenet
Kérges, tyúkos, naplementés Orosháza
Rokonlátogatóban voltunk a hétvégén Orosházán, Katalin nap apropóján. Természetesen vittem magammal a fényképezőgépemet is. Ez itt egy fába zárt kaméleon:
A megúnhatatlan, kihagyhatatlan, ezerszer ismételt gyönyörű naplementéim legújabb darabkái:
Eddig a tegnapi Orosháza, a következők pedig már ma készültek, úton hazafelé:
Még itthon, a garázs előtt sem tudtam abbahagyni:
Kispál és a bor
Elővettem a súlyos fotónegatív köteget, és utánatúrtam a dolognak, pontosan mikor ismertem meg a Kispál és a Borz zenéjét. 1997 nyarán volt az a pincebuli, az első és legemlékezetesebb görcsönyi, pontosabban akkor még hegyszentmártoni. Itt tette bele a magnókészülékbe Kispál kazettáját ifjabb Kiss Ernő Sárbogárdról, és mutatta be nekem, a pécsinek a pécsi Kispál és a Borz együttes zenéjét. És levesek készültek porból, jött a jövőből jövő lövő, aztán szólt a dal poharakról, volt ágy, asztal, de tévé az már nem, és nem is hiányzott, mert volt bor. Nagyon sok bor, amit mi mind megittunk, és nem elírás a cím. Jajj de nagyon jó volt! És jó most is, itthon, Budapesten, télen, egy meleg tea mellet, blogba írva, visszagondolva.
Aztán néhány évvel később, mikor már a számítógéppel is összebarátkoztam, csináltam egy Kispál és a borz szövegkönyvet ajándékba – egy kedves lánynak. Aztán egy másik kedves lány megmutatta ezt az együttes menedzserének, én megkaptam a Lovasi (az énekes) számát, találkoztunk, és a végén egy igazi könyv lett belőle. Erre is jó visszaemlékezni. A találkozásokra, a fotózásra Patacson, a zenekar próbatermében (és az udvaron – abból lett a címlap), András (az énekes) közvetlenségére, és kedvesem segítségére, aki beavatott a könyvkészítés alapjaiba, nélküle nem is tudom, hogyan született volna meg ez a könyv (a tipográfiájára nem vagyok büszke, ha most készülne, sokkal szebb lehetne…).
Egy nagy köszönet Mikinek a pincéért, a borért és Ernőért; Ernőnek a Kispálért; Erikának, hogy kölcsönbe visszaadta az ajándékát; Anikónak, hogy elvitte és megmutatta Tóth Tibinek; kedvesemnek, hogy segített összerakni az egészet; Lovasi Andrásnak (az énekesnek) a zseniális dalszövegeit, hogy volt mit összerakni – és hogy ezt rám bízta –; és az egész zenekarnak a lemezeket, a koncerteket, a felejthetetlen élményeket és hangulatokat.
A könyv egyébként még most is kapható – legalábbis a kiadó honlapja szerint csak két napot kell várni rá, és a zenekar szerencsére még ma is hallható.
Ősz 2005
A többséggel ellentétben én szeretem az őszt. Ezért is sajnálom, hogy az ideiről lemaradtam. Legalábbis a fotózásáról. Arról a néhány napról, amikor a legszínesebb, legszebb. A fenti kép egy héttel ezután (október utolsó napján) készült Gyömrőn. Azért készült még néhány szépség, majd csepegtetek belőlük még…