Tegnap Bécsbe mentünk vásárolni. Mikor már ott voltunk, csak akkor jutott eszembe, hogy már a Vastagbőrön is olvastam: osztrák szomszédainknál komolyan veszik a vasárnapot, a hét utolsó napja a családé. Dícséretes! Elmentünk hát megnézni a Hundertwasser-Krawina Házat. Sajnos csak a kis zsebmasinám volt velem, ennyit tudtam kihozni belőle:
Ha nem akarsz lemaradni egyetlen új hangulatkonzervemről sem, iratkozz fel a Flickr oldalam RSS feedjére! (RSS – kinek, miért, hogyan?)
(a kép forrása: crocs.com)
Ezt már régóta le akartam írni: a Crocs papucs zseniális! A legpraktikusabb lábbeli. Ennél már csak az lenne jobb, ha felszívná az izzadtságot, és légkondicionált lenne. Viccet félretéve, több mint két éve imádom, mert:
Az előző öt napot Horvátország fővárosában töltöttük. Kicsit tartottam tőle, hogy unalmas lesz, de végül azt mondhatom, hogy nagyon jó volt, szép kényelmesen meglátogattuk azt a néhány helyet, amit elterveztem: sétáltunk Felső- és Alsóvárosban, voltunk a Maksimir Parkban, megnéztük az Állatkertet és a Botanikus kertet. Egy kicsit Budapest, egy kicsit Pécs, egy kicsit mediterrán, egy kicsit Balkán – összességében pár napot mindenképpen megér Zágráb.
Azért éppen ide jöttünk, mert a U2 koncert helyszínének 4 km-es körzetén belül nem találtam más elfogadható árú szállást az interneten; és csak azért írok róla, hogy esetlegesen megmentselek a csalódástól. A szobánk tiszta volt és hatalmas. És ezzel majdnem minden pozitívumot el is mondtam. Hihetetlen ízléstelenül volt berendezve, rengeteg felesleges kacattal, de például az óriási fürdőszobában csak egyetlen fogas volt, a kétszemélyes sarokkádhoz pedig nem volt dugó, és ki is volt írva, hogy csak zuhanyzáshoz használd. Mikor pedig rákérdeztem, hogy az agyonsztárolt – egyébként aprócska – udvari medence vize miért kb. 10 fokkal hidegebb, mint ahogyan hirdetik (swiming pool with 32 °C heated water), az volt a válasz, hogy nagyon meleg van, ez így pont kellemes. Végül is pár percig még Luca lányom is bírta, aztán mikor elkezdett kékülni a szája, kivettük a vízből.
Az 5 eurós reggeli arra volt jó, hogy nem kellett az elkészítésével foglalkoznunk, mivel a közösnek hitt konyhát nem használhattuk. Vendéglátóink se sokat foglalkoztak vele, például amikor az amúgy is rettentően szegényes választékból kifogyott a gyümölcslé, akkor az onnan kezdve nem volt és kész. Az meg már a szánalmasan vicces kategória volt, hogy külön kérésre egy olyan doboz gyümölcslevet tettek az asztalra, aminek az alján egy deci lé lötyögött. Felismerve a helyzetet, jól szórakoztunk Márianéni kicsinyességén (az egyszerűség és a vicc kedvéért a teljes négy fős személyzetet ezzel a névvel illettük egymás között); akinek végül is nem sikerült elrontania a „nyaralásunkat”.
Ha jót akarsz, elkerülöd ezt a lila házat – a fele sem igaz annak, amit a honlapjukon olvashatsz: „We offer best private accommodation in Zagreb, in rooms that are ranged the highest category, same as 5 stars hotels, top hygiene conditions (sterilized) and brekafast (every day we offer 15 different meals)” – muhaha.
(a kép forrása: u2.com)
Nagyon jó volt, csak 19 évet késtünk. A U2 is, meg én is. Ha akkor, a pályájuk csúcsán láthattam és hallhattam volna őket élőben, biztosan katartikus élményben lett volna részem. Most viszont egy ambivalens élménykavalkád volt a koncert: egyszer azt kérdeztem magamtól, mit keresnek ezek a ripacsok a színpadon, és mit keresek én a koncertjükön; máskor meg azt éreztem, hogy ez igen, ez azért mégiscsak a nagyszerű U2! Például a tizenegyedikként előadott The Unforgettable Fire-nél, amikor egy hosszú vérvörös henger lett a kivetítőből, vagy a ráadásban szereplő With or Without You-nál. Szóval le a kalappal, remek show volt – még ha kívülálló is maradtam néha.
(a kép forrása: u2.com)
frissítve (2009. 09. 01.): » Zágrábi képeim a Flickr-en.
(a kép forrása: obol.hu)
Először a Kispadon olvastam róla, aztán egy ismerősünk is a figyelmünkbe ajánlotta, így hát ma eltekertünk az Öbölbe. Tényleg gyönyörű a park, és a többnyire üresen álló, befejezetlen épületek is igényesen kivitelezettek. Eltekintve néhány apróságtól (mint amilyen például az elegáns faburkolatra ragasztott, igénytelen, eső áztatta papíron virító BÜFÉ felirat), kicsit olyan, mintha egy-két évtizedet előre ugranánk az időben (feltételezve a legjobbakat). Ha esetleg érdekel a sárkányhajózás, holnap még tart a 13. Klub Legénység Európa-bajnokság; és a Café Ponyvaregénybe is feltétlenül érdemes beülni. Biztosan többször visszatérünk még ide – fényképezőgéppel is.
Tegnap megérkezett a második 1 TB-os WD My Book-om, amire éppen most másolom át a 356 GB-os archívumomat az ikertestvéréről. Bő fél év alatt jelentősen zuhant az ára, ha jól emlékszem, tavaly novemberben 40 000 Ft körüli összegért jutottam hozzá, most meg 29-ért hozták házhoz (egy ezres volt a szállítás).
Így már három WD My Book külső vinyóm van: az 500 gigás továbbra is a számítógépem belső merevlemezének másolata; a két 1 terrás pedig egymás „tükörképei” (lesznek), melyeken az archívumom pihen. Az elmúlt év adataiból kiindulva a következő 2-3 évre talán elég lesz a kapacitásuk – évi 200-250 giga fotó-videóval, és pár giga egyébbel számolva. Bár, hogyha veszek majd egy új fényképezőgépet (mondjuk egy Canon EOS 550D-t), az nyilván a 450D-nél nagyobb képeket fog készíteni…
Tegnap megkaptam az új, kártya formátumú személyimet. Nagy megkönnyebbülés volt a régi viseletes füzetet berakni az emlékes dobozba – így most minden magamnál tartott „irat” belefér a nyolc férőhelyes kártyatartómba, amit a Feleségemtől kaptam névnapomra. (Pénztárcám továbbra sincs, és nem is hiányzik – megszoktam, hogy a pénzt a zsebemben hordom.)
Szintén tegnap történt, hogy akadozott az internet, ezért felhívtam az UPC ügyfélszolgálatát. Az azóta megoldódó probléma okára nem sikerült rájönnünk, de a hölgy felhívta a figyelmem, hogy ha most váltok az eddigi 15 megabites csomagról 25-re, akkor kevesebbet kell fizetnem, mert kapok 10 % kedvezményt az internetre és a tévére is. Így az eddigi 7500 helyett 8100 lesz a net (9000 mínusz 10 %), a tévé pedig 9000 helyett 8100. Vagyis összesen 16500 helyett 16200 Ft. Gyorsabb, olcsóbban – megrendeltem.
(Egyúttal szerettem volna lemondani az HBO-t, mivel Luca születése óta [vagyis közel egy éve] egyáltalán nem nézzük, de mint kiderült, akkor is pontosan ennyit kellene fizetnem, mivel buknám a 10 kedvezményt [ebben az esetben 9000 lenne a net, és 7200 a tévé, ami együtt éppen 16200].)
Nyáron leszek 35 éves – valamiért erre az évre régóta életem fordulópontjaként tekintek. Közel hat év után munkahelyet váltottam: az Insomniát (és a reklámügynökségesdit) otthagyva, április elsejétől a Reactorban fájlképészkedek – remélhetőleg mindenki megelégedésére.
Egy hét múlva korzikai fotóstúrára indulok – még mindig van két szabad hely, ha van kedved és lehetőséged, gyere!
(a kép forrása: cinto.hu)
Tegnap meghozta a futár a U2 koncertjegyeket az augusztus kilencedikei zágrábi koncertre. (Amúgy idővel tisztult a kép: ennek az új lemeznek csak a felét szerettem meg: 1, 2, 3, 6, 9.)
Ezt a korzikai túrát kifejezetten természetfotósok részére szervezzük. A túrán két mikrobusz szállítja a fotósokat, az egyikben a kezdő, a másikban a haladó fotósok utaznak majd, így részben függetlenítve egymástól, tökéletesebben lehet az igényeket kielégíteni. Mindkét csoportban egy-egy tapasztalt természetfotós kísérő segíti a minél eredményesebb fényképezést. A gondosan összeállított túraútvonal lehetőséget nyújt a legváltozatosabb tájak – a tengerparttól a hegyek világáig- különböző napszakokban történő fotózására. A programban még éjszakai fotózás is szerepel. A hegyi patakok, vízesések, a megdöbbentő sziklaalakzatok szintén mind ígéretes fotótémák. A makró-fotózás szerelmeseinek pedig bőven lesz lehetősége a tavaszi virágpompa fényképezésére. Természetesen a romantikus épületek, falvak sem maradnak le a kínálati palettáról.
Forrásy Csaba (a „haladó csoport” fotós szakmai vezetője)
Ma kaptam egy levelet a szervezőtől, Kazal Ervintől (Cinto Túraklub), hogy van még két szabad helyünk. Gyere velünk! További részletek itt (jelentkezni a Word dokumentum végén található telefonszámon lehet).
Már novemberben megvettük, így nem tartozott a meglepetések közé, de ettől még nagyon örültem ennek a karácsonyi ajándéknak is: a Western Digital My Book Essential Edition 1 TB-os külső merevlemez alig több mint negyedére ráfért teljes eddigi „digitális életművem”; de gyanítom, hogy egy-két éven belül megtelik – tekintve a fotók és videók gyarapodásának jelenlegi ütemét. Most az 500 GB-os WD My Book a számítógépem backup-ja, az új, 1 TB-os pedig az archívum.
Alakul a helyzet, de még mindig nem teljesen kielégítő, mivel most az archívum egy része (amiből már nem írtam DVD-ket) csak egyetlen példányban létezik. Az aggasztó állapot orvoslására hamarosan veszek még egy 1 TB-os WD My Bookot, amire majd az archívum másolata kerül.
A két példányban nyomtatott (amolyan „best of” válogatás) DVD-ket a Nagyik kapják karácsonyra. Akárcsak a naptár tervezését, ezt a „munkát” is nagyon élveztem – és persze leginkább a magam örömére „dolgoztam”, hiszen a Nagyszülőknek nagyjából mindegy, hogy néz ki a korong. :)