Kispál és a Borz (jó, csak kevés), Nine Inch Nails (vicces, akárcsak tavaly a Prodigy), gigantikus porfelhő helyett mocsár (hála az esőnek – pláccs) – és még több móka és nevetés Csabival. Tartozom egy vallomással: mégsem öregszem. [Ja és megvettem a 2. Crocs papucsom – bocs, ezt (is) csak magamnak.]
Quimby (nagyon jó), Manu Chao (nekem annyira már nem), gigantikus porfelhő (öhhhm)... Tartozom egy vallomással: Budapesten élek, magyar vagyok, heteroszexuális. Öregszem.
Egy év után ismét megpróbáltam egy jó kis sült kolbászt enni a Balatonon. Kolbász helyett újra egy mócsingos izét kaptam, akárcsak tavaly (egy másik helyen), amit ott is hagytam – pedig éhes voltam, és imádom a kolbászt. Mondom a kolbászt – nem ezt a vackot, amit a kutyámnak sem adnék!
Egyébként meglepően olcsó volt, legalábbis ahhoz képest, amire számítottam: mindössze 3000 Ft kilója. Mondom is Krisztámnak, szívesen adnék érte akár kétszer ennyit, csak legyen igazi, ízletes, magyar kolbász. Ha kétszer ennyiért adnák, akkor is ezt a szart kapnád – hangzott a bölcs válasz Kedvesemtől. És tényleg: elképzeltem, hogy az a büfés, aki most is valószínűleg egyetlen szempont alapján szerzi be az árut, nyilván csakis a legolcsóbbat venné akkor is, ha kétszer enyniért ad(hat)ná el. Miért?
Amúgy van még egy (meg még sok) költői kérdésem, ami nem közvetlenül kapcsolódik az előzőhöz – az autópálya használatát illetően. A jobb szélső sávban haladnak (kellene hogy haladjanak) a leglassúbb járművek, tőle balra a gyorsabbak, és így tovább. Mi ebben a bonyolult (miért a feltételes mód)?
frissítve (2007. 07. 30.): Eszembe jutottak Shamalt horvátországi töprengései az autópálya építéssel és a fagyi adagolással kapcsolatban. Csak azért említem, mert mindezeken én is elgondolkodtam már, és a fagyi-kérdés kapcsolódik a kolbász-problémához (meg azért is, mert szeretem Shamalt írásait).
Apropó: tudjátok, miért nem őrzi senki azt az üstöt a pokol fenekén, amiben a magyarok vannak? Mert felesleges – ha valaki ki akar mászni, úgyis visszarántja egy másik.
Na nem csapongok tovább; egyébként a szombat esti eső ellenére és a kolbászt leszámítva minden jó volt. Például (csak hogy pozitívan érjen véget e bejegyzés) a Mauróban ismét jót ettünk – ráadásul kitűnő társaságban (hogy végre Téged is megemlítselek, kedves Csabi :)).
A frenetikus Rolling Stones koncert után hazatérve voltam olyan hülye, hogy bekapcsoltam a számítógépem (a mocskos részletek itt) – de aztán mindenért kárpótolt a balatonszemesi hétvége a Vadvirág kempingben. Szombaton borozgatós csillagnézős beszélgetős (kínai) napágyonfekvős; vasárnap hatalmas hullámos (valószínűleg kínai) matraconfekvős nevetős. Annyira tetszett, hogy foglaltunk helyet erre a hétvégére is.
...koncertre megyünk. Ezt egészen ma reggelig nem gondoltam volna (soha nem voltam nagy Rolling Stones rajongó, bár amit hallottam tőlük, azt többnyire szerettem). Ma reggel miután láttam egy riportot róluk a tévében, megjegyeztem Krisztámnak, hogy azért megnézném őket (a Rolling Stones mégiscsak a legnagyobb rocklegendák egyike, akik 45 éve zenélnek – ráadásul Magyarországon valószínűleg utoljára) – de nem igazán gondoltam komolyan. Meglepetésemre „átmegyek majd a jegyirodába, megnézem, van-e még jegy” volt a válasz. Megvannak a jegyek (D jobb) – holnap megyünk!
Ritkán írok munkahelyi dolgokról, de ez most mindenképpen említést érdemel: az Insomnia eddigi történetének legjobb csapatával új helyre költözött. (Az új iroda még szebb, és tágasabb, mint az eddigi volt :D)
Jó Veletek (remélem, ez még sokáig így marad)! » Máté telefonos álmatlan tudósítása
Tegnap beruháztam egy új számítógépbe (ezt már rajta keresztül írom), a régiből csak egy CD és egy DVD író/olvasó maradt. Már nem emlékszem (és többekközött a jövőben is várható memóriahiányomat kompenzálandó írom most le), mennyi idős volt a régi konfiguráció, az biztos, hogy ennél a blognál öregebb, de talán csak pár héttel (szóval kb. egy és háromnegyed éves). Nem volt túl elavult (3 gigás P4-es procival, 1 giga rammal), de kezdett egyre furcsábban viselkedni, és egy reinstall helyett inkább előrehoztam az őszre tervezett vásárlást.
Először persze arra gondoltam, hogy nem feltétlenül kell egy teljesen új gép, de aztán jött, hogy akkor már ezt is érdemes cserélni, amazt meg muszáj, és akkor meg mit kezdjek a régi alkatrészekkel? Végül célszerűbbnek tűnt eladni a régit egyben (nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, megvan már a vevő rá), és venni egy teljesen újat házastól-bőröstől:
Az első benyomások nagyon kellemesek (a sebességnövekedés, a képminőség javulás – hála a DVI csatlakozásnak – és a zajcsökkenés a legfeltűnőbb :)). Hála a Gépháznak, és kollégáimnak, Máténak és Gergőnek, nekem csak el kellett hoznom a felár nélkül összerakott, letesztelt vasat, és egy hétvége alatt átköltöztetni az adatokat, illetve felinstallálni (majdnem) minden hardvert és szoftvert, ami kell. Egyelőre úgy tűnik, csak az öreg HP DeskJet 710-es nyomtatóm nem akar megbarátkozni vele – ha esetleg valakinek van tippje... (A jelenség, hogy alapból a Windows XP nem ismeri fel, aztán miután kiválsztom a listából, úgy tűnik minden rendben, de a nyomtatásnak hosszú percek után mindig az a vége, hogy „ezt a dokumentumot nem lehet nyomtatni”.)
frissítve (2007. 07. 11.): Most jutottam el odáig, hogy leírhassam: úgy tűnik, (majdnem) minden működik. A nyomtatón kívül a videokártyával volt (van) gondom, a CD-n kapott driver nem szerette az öreg Nokia CRT másod-monitort. A netről leszedett friss verzióval már megy mindkét monitor, de a még mindig vannak problémák: a Bridge Preview panelja csak akkor jeleníti meg a képet, ha egy monitoron van a teljes alkalmazás; és a CRT frissítése minden újraindulásnál visszaáll 60 Hz-re...
frissítve (2007. 07. 25.): Az fent említett két probléma megoldására tett erőfeszítéseim eredményeként sikerült eljutnom odáig, hogy már egyik monitorom sem produkált egyetlen világító pixelt sem (.net install > a TFT nem működik [csak a CRT], videokártya szoftver nem indul > rendszervisszaálítás két héttel korábbi időpontra > egyik monitor sem produkál képet > Windows reinstall [Rolling Stones koncert után, éjjel kettőig] > probléma változatlan).
Hibaelhárítás: hétfő reggel vissza a Gépázba (előtte e-mailek, telefonok – mindig nagyon segítőkészek voltak) > videokártya csere (NVIDIA GeForce 7600 GT) > kedd délután kész > szerda éjjel 1-ig újabb szívás, mire a TFT is elindul (tanulság ezúttal se nagyon van – talán a .net uninstall használt?) > most már csak a Bridge szarakodik – de legalább egy gonddal kevesebb (ezt a maradék egyet pedig már nem próbálom megoldani).
Néhány hete nem locsoljuk, mert az égből jön az életadó víz – így csak a tegnapi kertipartin vettük észre, hogy Fenyőfaszink láthatóan jól érzi magát. Örülünk.
frissítve (2007. 12. 02.): Fenyőfaszi képes története a GHALÉRIÁban folytatódik.
Ma életének új szakasza vette kezdetét: elültettük az udvarban.
Kívánunk hosszú és betegségektől mentes életet neki!
Részletek a UPC-től kapott levélből:
(...) 2007. március 1-jétől kezdődően a chello előfizetők változatlan havidíj mellett automatikusan (...) akár több mint háromszoros letöltési és dupla feltöltési sebességű új csomagokra állnak át, amelyeknek megszűnnek az eddigi adatforgalmi szabályaik is. (...)
Az Ön jelenlegi sávszélessége: 3072/512 kbit/sec
Az Ön új csomagja: chello extreme 10240/1024 kbit/sec(...) Az Ön egyetlen teendője csupán az, hogy (...) egy alkalommal áramtalanítja a kábelmodemet (...)
És tényleg csak egy modem újraindítás kellett hozzá. :D
Az oldal tartalma a Nevezd meg! Ne add el! Így add tovább! licenc szerint szabadon felhasználható, kivéve a GHALÉRIA és a Fotó kategória képeit, melyekre minden jog fenntartva!
