2007. 07. 08.

Hardvercsere

Tegnap beruháztam egy új számítógépbe (ezt már rajta keresztül írom), a régiből csak egy CD és egy DVD író/olvasó maradt. Már nem emlékszem (és többekközött a jövőben is várható memóriahiányomat kompenzálandó írom most le), mennyi idős volt a régi konfiguráció, az biztos, hogy ennél a blognál öregebb, de talán csak pár héttel (szóval kb. egy és háromnegyed éves). Nem volt túl elavult (3 gigás P4-es procival, 1 giga rammal), de kezdett egyre furcsábban viselkedni, és egy reinstall helyett inkább előrehoztam az őszre tervezett vásárlást.

Először persze arra gondoltam, hogy nem feltétlenül kell egy teljesen új gép, de aztán jött, hogy akkor már ezt is érdemes cserélni, amazt meg muszáj, és akkor meg mit kezdjek a régi alkatrészekkel? Végül célszerűbbnek tűnt eladni a régit egyben (nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, megvan már a vevő rá), és venni egy teljesen újat házastól-bőröstől:

az új konfiguráció számlarészlete

Az első benyomások nagyon kellemesek (a sebességnövekedés, a képminőség javulás – hála a DVI csatlakozásnak – és a zajcsökkenés a legfeltűnőbb :)). Hála a Gépháznak, és kollégáimnak, Máténak és Gergőnek, nekem csak el kellett hoznom a felár nélkül összerakott, letesztelt vasat, és egy hétvége alatt átköltöztetni az adatokat, illetve felinstallálni (majdnem) minden hardvert és szoftvert, ami kell. Egyelőre úgy tűnik, csak az öreg HP DeskJet 710-es nyomtatóm nem akar megbarátkozni vele – ha esetleg valakinek van tippje... (A jelenség, hogy alapból a Windows XP nem ismeri fel, aztán miután kiválsztom a listából, úgy tűnik minden rendben, de a nyomtatásnak hosszú percek után mindig az a vége, hogy „ezt a dokumentumot nem lehet nyomtatni”.)

frissítve (2007. 07. 11.): Most jutottam el odáig, hogy leírhassam: úgy tűnik, (majdnem) minden működik. A nyomtatón kívül a videokártyával volt (van) gondom, a CD-n kapott driver nem szerette az öreg Nokia CRT másod-monitort. A netről leszedett friss verzióval már megy mindkét monitor, de a még mindig vannak problémák: a Bridge Preview panelja csak akkor jeleníti meg a képet, ha egy monitoron van a teljes alkalmazás; és a CRT frissítése minden újraindulásnál visszaáll 60 Hz-re...

frissítve (2007. 07. 25.): Az fent említett két probléma megoldására tett erőfeszítéseim eredményeként sikerült eljutnom odáig, hogy már egyik monitorom sem produkált egyetlen világító pixelt sem (.net install > a TFT nem működik [csak a CRT], videokártya szoftver nem indul > rendszervisszaálítás két héttel korábbi időpontra > egyik monitor sem produkál képet > Windows reinstall [Rolling Stones koncert után, éjjel kettőig] > probléma változatlan).

Hibaelhárítás: hétfő reggel vissza a Gépázba (előtte e-mailek, telefonok – mindig nagyon segítőkészek voltak) > videokártya csere (NVIDIA GeForce 7600 GT) > kedd délután kész > szerda éjjel 1-ig újabb szívás, mire a TFT is elindul (tanulság ezúttal se nagyon van – talán a .net uninstall használt?) > most már csak a Bridge szarakodik – de legalább egy gonddal kevesebb (ezt a maradék egyet pedig már nem próbálom megoldani).


2007. 05. 20.

Fenyőfaszi #3

« előzmény

rügyező Fenyőfaszi

Néhány hete nem locsoljuk, mert az égből jön az életadó víz – így csak a tegnapi kertipartin vettük észre, hogy Fenyőfaszink láthatóan jól érzi magát. Örülünk.

frissítve (2007. 12. 02.): Fenyőfaszi képes története a GHALÉRIÁban folytatódik.


2007. 04. 01.

Fenyőfaszi #2

« előzmény

tavaszi FenyőfasziMa életének új szakasza vette kezdetét: elültettük az udvarban.

Kívánunk hosszú és betegségektől mentes életet neki!

folytatás »


2007. 03. 11.

10 Mbit/sec

Részletek a UPC-től kapott levélből:

(...) 2007. március 1-jétől kezdődően a chello előfizetők változatlan havidíj mellett automatikusan (...) akár több mint háromszoros letöltési és dupla feltöltési sebességű új csomagokra állnak át, amelyeknek megszűnnek az eddigi adatforgalmi szabályaik is. (...)

Az Ön jelenlegi sávszélessége: 3072/512 kbit/sec
Az Ön új csomagja: chello extreme 10240/1024 kbit/sec

(...) Az Ön egyetlen teendője csupán az, hogy (...) egy alkalommal áramtalanítja a kábelmodemet (...)

És tényleg csak egy modem újraindítás kellett hozzá. :D


2007. 01. 27.

Fenyőfaszi #1

havas Fenyőfaszi

Több mint egy hónapja lakik nálunk – előbb a szobában, 2007 második napjától pedig a teraszon. Ma reggel egyszerre fürdött a tél első hópelyheiben és a napsütésben.

folytatás »


2007. 01. 01.

2006 szilveszter: Rám-szakadék

2006 szilveszterén sem változtattunk a már kétszer jól bevált társaságon (Editke sokat nőtt, okosodott, szépült és aranyosodott); és a jól bevált szokásunkon sem, mely szerint az év utolsó napján kirándulni megyünk – legfőképpen fényképek készítése céljából. Akárcsak tavaly, a lányok itthon maradtak, és hat óra környékén isteni illatú és ízű ételekkel várták a megfáradt fiúkat.

Úton a Rám-szakadék felé

A cél ezúttal a pilisi Rám-szakadék volt. Sokat nem haladtunk, mert Bélával soha nem a megtett kilométerek száma, hanem a fotózás élménye a lényeg. Nem is a gyaloglásban fáradtunk el, hanem a „pucsításban” (az állvány melletti nyakatekert görnyedésben). Élvezetes volt, akárcsak a hazaárkezés utáni lencseleves...

Rám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadékRám-szakadék

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Remélem, a következő szilvesztert is együtt töltjük!


2006. 12. 22.

Ami nem maradhat ki

Boldog karácsonyt!

Eredetileg csak a fenti képet szerettem volna ide biggyeszteni, de tegnap elolvastam Dinnye írását a mai magyarországról, aztán éjszaka mámoros fejjel hazafelé gyalogolva a jól sikerült céges vacsoráról, az Andrássy út fényeiben gyönyörködve újra eszembe jutott, amit délután olvastam, és arra gondoltam, végülis ez is ide tartozik, mert a karácsony közeledtével sem maradhat ki, hogy szembenézzünk a valósággal.

'Szólj anyádnak, hozzon pénzt!'

Az lenne most a legkevésbé fontos dolgom, hogy blogoljak, de úgy érzem muszáj ezt kiírnom magamból, különben szétvet az ideg. Mindenekelőtt megtekintésre ajánlom ezt a cikket, hogy értsétek miről is hadoválok itt.

Naszóval. Brávó, gratulálok. Komolyan. Hajrá! Dübörögjünk együtt a gyurcsányi úton! Csak így tovább! B*sszuk szét az országot, a vidéket, közben röhögcsélve értetlenkedjünk a belvárosi kávéházakban és romkocsmákban a falusi bunkókon, hogy mennyire maradiak, meg traktorral járnak budira, és hogy mi mennyire felvilágosultak és haladó szellemiségűek vagyunk. Aztán zárjuk be az iskoláikat, számoljuk fel a vonatot, a buszt, tegyük tönkre a kisboltokat, vegyük el az értelmes szórakozási lehetőségüket. A termőföldet adjuk el a dánoknak és hollandoknak, mert ugye a magyar paraszt az nem ért a földműveléshez, mert nem elég tanult. Ezután etessük meg az import hulladékokkal, tömjük be a száját holmi segéllyel, butítsuk el teljesen mindenféle agyromboló tévéműsorokkal. Mindezt persze úgy, hogy közben azért busás haszon üsse a markunkat. Ha valaki pedig nem hajlandó ebbe beletörődni, azt bélyegezzük meg, nyilvánítsuk hőbörgőnek, magyarkodónak, idegengyűlölőnek, és mindezzel harsogjuk tele a baráti médiát. Amelyik nem baráti, azt lehetetlenítsük el, rekesszük ki, elvégre a demokrácia letéteményesei csücsülnek a hatalomban. Így kell ezt csinálni...

Ha mindezzel végeztünk, fogjuk a szipiszupi kameránkat, üljünk be egy femilifrosztos kocsiba, és csináljunk nagy fotóművészetet a parasztokról, hogyan töltik mindennapjaikat a kis magyar valóságsóban. Ami viszont a legszomorúbb az egészben, hogy tényleg itt tartunk. Eseményszámba megy, ha a nínóautó a faluba ér, mert ugye a bolt megszűnt, a következő meg messze van, mit tehet szerencsétlen, azt veszi ami házhoz jön. A kisgyerek boldog ha fagyit kap, a néne ha vehet mirelit cukorborsót, mert magának már nem képes megtermelni, lehajolni se tudna, a fiatal meg rég valami csepeli lakótelepen örül, hogy igazi pesti lett belőle. Zokogni tudnék...

Jelentem, ez a kegyetlen valóság.
A globalisták már a spájzban vannak!!!

Mindehhez hozzátartozik, hogy megrögzött városi ember vagyok. Nem tudnék falun élni, de nem azért mert nem szeretnék, hanem mert sajnos nem hiszem hogy alkalmas lennék rá. (Tehenet azért már láttam közelről, és istállót is ganéztam.) Éppen ezért mindennél jobban becsülöm azokat az embereket, akik ebben a világban képesek vidéken megmaradni, vagy éppenhogy odaköltözni, ott tervezni a családjukat, a jövőjüket. Szívből kívánom nekik, hogy maradjanak meg olyannak, amilyenek, ne üljenek fel állandóan mindenféle agyrém pesti divatnak, és ne akarjanak a sok hülye által elferdített világképekhez igazodni. Az a végüket jelentené. Mindannyiunkét.

u.i.: Nem egy neves építésztől hallottam már, hogy ha valaki meg akarja ismerni a vidék igazi arcát, akkor vonatra üljön, és ne kocsiba. Ennek az az oka, hogy a falvak jellegéből és szerkezetéből adódóan a házak az utca felé mutatják szebbik felüket, a kendőzetlen valóságot pedig a hátsó telkeken lehet látni, ami viszont a vasút felől tárul elénk.

(forrás: dinnye.blogspot.com)

Boldog és szép karácsonyt mindenkinek!

folytatás »


2006. 12. 19.

Év vége: szeretem

karácsonyi fények az ablakban

Jó ilyenkor visszaszámolni a munkanapokat, várni az utolsót, a céges vacsorát, aztán a nemdolgozást, az ünnepi készülődést, a karácsony illatát, fényét, hangulatát, az ajándékozást, a finom ételeket, italokat, a pihenést, az új évet. Jó, hogy tudok még ezeknek örülni, és jó, hogy van valaki, akivel mindez különösen jó. Szeretem.


2006. 11. 01.

Ősz, Püspökszentlászló

Orfű mellet (mármint bennem, nem a térképen) számomra szintén nagyon kedves Pécs környéki falu Püspökszentlászló. Vasárnap mielőtt hazafelé indultunk volna, ide is ellátogattunk. Püspökszentlászlón néha úgy érzem magam, mintha valakinek az otthonában sétálnék. Egészen intim hely. Egy hosszú földes út vezet ebbe a mesebeli völgybe, ahol legfeljebb néhány tucat ember lakik. Hallgattam a madarak szárnyának suhogását, és közben nem kellett telefoncsörgéstől tartanom, mert itt nincsen térerő. Itt más erők vannak...

Րsz, Püspökszentlászló

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Րsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóŐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, PüspökszentlászlóՐsz, Püspökszentlászló

2006. 11. 01.

Ősz, Orfű

A legkedvesebb évszakom (talán) legszebb színű hétvégéjét legkedvesebb városomban, Pécsett és környékén töltöttük. Szombaton gyönyörű időben autóztunk dél felé, vasárnap reggel viszont lógott az eső lába, és időnként cseperészett is. Ekkor jártunk Orfűn. Az orfűi tó jelenleg nem éppen szívderítő élmény. Így félig lecsapolva láthatóvá vált a rengeteg szemét, amit primitív élőlények a vízbe hajigáltak. Az ősz színei – az eső által „kontrasztosítva” – viszont nem okoztak csalódást (még ha az erős szél rengeteg levelet le is fújt a fákról).

Ősz, Orfű

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Ősz, OrfűՐsz, OrfűŐsz, OrfűՐsz, OrfűŐsz, OrfűՐsz, OrfűŐsz, OrfűՐsz, OrfűŐsz, OrfűՐsz, OrfűՐsz, OrfűՐsz, Orfű