Orfű mellet (mármint bennem, nem a térképen) számomra szintén nagyon kedves Pécs környéki falu Püspökszentlászló. Vasárnap mielőtt hazafelé indultunk volna, ide is ellátogattunk. Püspökszentlászlón néha úgy érzem magam, mintha valakinek az otthonában sétálnék. Egészen intim hely. Egy hosszú földes út vezet ebbe a mesebeli völgybe, ahol legfeljebb néhány tucat ember lakik. Hallgattam a madarak szárnyának suhogását, és közben nem kellett telefoncsörgéstől tartanom, mert itt nincsen térerő. Itt más erők vannak…

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

A legkedvesebb évszakom (talán) legszebb színű hétvégéjét legkedvesebb városomban, Pécsett és környékén töltöttük. Szombaton gyönyörű időben autóztunk dél felé, vasárnap reggel viszont lógott az eső lába, és időnként cseperészett is. Ekkor jártunk Orfűn. Az orfűi tó jelenleg nem éppen szívderítő élmény. Így félig lecsapolva láthatóvá vált a rengeteg szemét, amit primitív élőlények a vízbe hajigáltak. Az ősz színei – az eső által „kontrasztosítva” – viszont nem okoztak csalódást (még ha az erős szél rengeteg levelet le is fújt a fákról).

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Ha késve is, de elkezdődött, és én a temetők hangulatát is legalább annyira kedvelem, mint az ősz színét, fényét, illatát. Az őszi temető felemelő.

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Kihasználva az októberi késő nyarat, a múlt vasárnap egy kellemes délutánt töltöttünk Vác városában.

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!

Az első autómról eredetileg augusztusban akartam megemlékezni az akkor lejáró jogosítványom kapcsán. Október 3-án kedden volt a 7. évfordulója, hogy első látásra beleszerettem, és még aznap magamévá is tettem. Végülis csak egy kicsit kacsa a cím, mert ő ugyan nem a klasszikus (2CV), de nagyon közeli rokona. Ր Dyane.

Dyane pár évvel fiatalabb nálam (már nem emlékszem, hogy 1977-es vagy 1978-as), és a fent említett napon 150 000 Ft-ot kellett fizetnem az akkori gazdájának, hogy az enyém lehessen. Aztán a Kacsakönyv tanúsága szerint kapcsolatunk két és fél éve során 19 100 Km-t gurultunk együtt és mindez a benzinen és a vételáron kívül 472 888 forintomba került. A Kacsakönyvemben az első naptól kezdve folyamatosan könyveltem a(z anyagi szempontból) jelentős történéseket. A legnagyobb számok 2000 tavaszán kerültek bele, mikoris felújítás címén a vételárat sikerült újra ráköltenem. Néhány havonta mindig volt mit írnom, de Dyane-t természetesen nem a megbízhatóságáért szerettem. Jó volt ránézni, beleülni, beindítani a boxermotorját, hallani és szagolni, ahogyan pöfög, napsütésben pedig lenyitni a tetőt, és élvezni a szelet.

Életem első Sziget fesztiváljára 2000. augusztus 7-én érkeztünk akkori lakhelyemről, Pécsről. Alighanem ez volt az első hosszabb utunk Dyane-nal.

A fenti képsorozat már közel egy éves kapcsolatnak állít emléket valahol Baranyában (elindultunk csak úgy).

A legemlékezetesebb és egyben legkalandosabb utunk Prágába vezetett, pontosabban Prágából hazafelé. Ugyanis a cseh fővárosban – ahová hirtelen elhatározásból (és persze Dyane segítségével) kerültünk 2001 októberében – kezdtek kritikus vékonyságúra kopni a féktárcsák. A magyar határon már csak kézifékkel tudtam megállni, és Budapestről még Pécsre is el kellett jutnunk. Ekkor vettem részt életemben először közúti ellenőrzésen. Fülsértő nyikorgással nagy nehezen sikerült megállnunk a rendőr előtt, aki miközben nézegette az iratokat, kérdezte, hogy Budapestről jövünk? Mondom neki, hogy Prágából. Kikerekedett szemekkel, döbbenten kérdezte: ezzel az autóval? Aztán a válaszra nem is várva, azonnal visszaadta a papírokat, és jó utat kívánt.

Remélem, gurulsz még – jó utat Dyane!

Kattints a képekre a nagyításhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!