Pont fordítva voltam vele, mint a Babel-nél, tegnap este, közvetlenül a film után még nem voltam benne biztos, hogy megérdemel ennyit, de ma már tudom, ez a minimum: 8/10. Kár lett volna kihagyni.
The Last King of Scotland (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu
Tegnap este végre megnéztem Alejandro González Inárritu legutóbbi filmjét (már régóta terveztem), és nem csalódtam. Közvetlenül a film után még a kilencesen is gondolkodtam, de mára letisztult: nálam 8/10.
Babel (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu
Első filmje, a Korcs szerelmek óta tudjuk, hogy Alejandro González Inarritu nem kicsiben játszik, sőt. A mexikói rendező és állandó tettestársa, Guillermo Arriaga forgatókönyvíró a világmagyarázat igényével készíti cselekményben, drámában és érzelmekben bővelkedő nagyszabású filmjeit, mintha valami mozgó freskót festenének az emberiség állapotáról.
A hazai nyitány után második filmjük, a 21 gramm a szomszédos Egyesült Államokban játszódott, most pedig már az egész bolygón mozgatják a szálakat.
A Bábel három kontinensen és négy országban játszódó története bábeli zűrzavarként ábrázolja azt a cselekménysort, melyet egyetlen puskalövés eldördülése váltott ki, és melyben egy Marokkóban nyaraló amerikai házaspár, a gyerekeikre felvigyázó mexikói asszonyság családja, egy japán apa és süketnéma lánya, valamint a ravaszt meghúzó marokkói pásztorfiú és pereputtya jut főbb szerephez. Inarritu igazi tehetsége a drámai történetmondásban van, így az elvárható izgalmat és megfelelő feszültséget itt is megteremti, és úgy kanyarítja a cselekményszálakat, mintha egy színes globális pulóvert kötne, amibe a világ minden baja belebújhat. Az erős színészi játékon túl a film legnagyobb erénye az egyes helyszínek közötti átvezetés egyszerű, mégis káprázatos szépségű megoldása, valamint a tény, hogy az anyag nem folyik szét az alkotók kezei között.
(forrás: est.hu)
Végre megjelent DVD-n! A csomagolás grafikáján és kivitelén nincs mit dicsérni, de a korongon levő tartalom hibátlan – a képminőség jobb, mint bármelyik eddig látott tévéadásban. Az anyag érdekessége, hogy magyar szinkront is választhatunk. Persze így nem az igazi, de leginkább azért, mert szokatlan – egyébként nem rossz (mondom ezt az első három rész megtekintése után).
A dobozban 2 tokban 1-1 darab DVD van, melyek az első 13 – 1969. augusztus 30. és 1970. január 4. között felvett – részt tartalmazzák 393 percben. Ezen kívül egy 4 oldalas füzetben elolvashatjuk Galla Miklós bevezetőit. Extrák nincsenek. A megjelenések időpontjai:
(Jót nevettem a hátlapszöveg végén: „Üdvözlettel: A hang az Ön fejében, amely akkor szól Önhöz, ha olvas valamit.”)
Gondryt kliprendezőként ismerhette meg a világ, aztán jött az Egy makulátlan elme örök ragyogása, amelyet komoly kritikai elismerés kísért. Most egy romantikus őrületet hozott tető alá, melynek egyik szereplője sem teljesen komplett, és ettől nagyon jó az egész. Meg az animációs betétektől, a hullámpapír díszletektől, a színorgiától, a humortól és a számtalan eredeti ötlettől. Bernalnak meg valamiért sokkal jobban áll ez a kótyagos, rajongó, kisfiús szerep, mint a céltudatos macsóé. Szerelmesek, grafikusok, frankofónok, gondrysták: előre!
(forrás: exit.hu)
La science des reves (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu
A fent idézett ajánló után többre számítottam, de azért nem bántam meg, hogy megnéztük – nálam 7/10.
1957-ben született Svájcban Max Miedinger keze nyomán a világ egyik legelterjedtebb betűkészlete, a Helvetica. 50. születésnapja alkalmából egy 80 perces dokumentumfilmet készített róla Gary Hustwit; melynek tegnap volt a bemutatója a Southwest Film Festival-on.
» részletek a filmből a YouTube-on
Egyébként a Microsoft által bevezetett Arial is a Helvetica leszármazottja (kevésbé szépen fogalmazva koppintása). A hasonlóság egyértelmű – és a különbségek? Itt tesztelheted magad.
frissítve (2007. 09. 27.): Filmbemutató 2007. október 9-én, kedden, 15 órakor a Gödör Klubban.
A hallottak és olvasottak alapján jobbra számítottam. De ettől még kitűnők a színészek, nagyon jól megírt a történet, és a fényképezésre sem lehet panasz. Viszont van benne egy picike naív giccs is az emberek alapvető jóságáról, ami miatt nálam „csak” 8/10.
Das Leben der Anderen (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu
[A film erényei közé tartozik az is, hogy elgondolkodtató. Miután megnéztem, eszembe jutott (többek között), hogy milyen „érdekes” lenne, ha nálunk is bárki elolvashatná a besúgók jelentéseit.]
Egy kitűnő szatíra nagy adag társadalomkritikával, jófajta humorral – mindenféle erőltetettség, szájbarágás és csöpögős hepiend nélkül. Csak ajánlani tudom – függetlenül attól, hogy nyer-e díjat a ma esti Oscaron. Nálam: 9/10.
Little Miss Sunshine (2006) » hivatalos honlap | » IMDb | » est.hu
Tegnap este (újra) megnéztem (a tavaly nyáron vásárolt DVD-t most először, de magát a filmet már láttam korábban), és a végén örömmel állapítottam meg, hogy még mindig képes a hatása alá keríteni a U2 zenéje – annak ellenére, hogy manapság jóval kevesebbet hódolok a zenei örömöknek; és két évtized is elmúlt megismerkedésünk óta.
U2 szólt húsz évvel ezelőtt az első magnómból, az első kazettámról, amit Gábor barátom másolt át nekem a bátyjáéról. Aztán mentünk nyaralni a szüleimmel a Balatonra, és szerettem volna megvenni az akkor megjelent legújabb U2 albumot, a Joshua Tree-t. Csak a címét nem tudtam, ezért elhittem az eladónak, hogy a Boy az, amit keresek. Igaz, hogy csak 13 éves voltam, de a számokat már jónéhány éve ismertem akkor, viszont csak a szálláshelyünkön olvastam el a kiadás dátumát: 1980. Így lett az első műsoros kazettám a U2 első albuma, aztán később persze az összeset megszereztem, igaz hogy nem az eredeti „gyáriakat”. Volt egy „hivatalos”, „maszek” másolda Pécsett, a Búza tér északi oldalán, ahol a Rattle and Hum dupla bakelitjének anyagát vettem meg – kazettára másolva. Azóta is ez az egyik kedvenc lemezem a U2-tól (meg úgy egyáltalán) – de természetesen csak az abszolút első, a Joshua Tree után.
A Rattle and Hum DVD-n egyetlen extra van: egy trailer, mely a film 53. percének jelenetével indul; mikor a zenekar tagjai a Where The Streets Have No Name nyitó dallamára a színpadra vonul. Az addig fekete-fehér film itt színes lesz, a színpad háttere homogén vörös, a tagoknak csak a sziluettje látszik. Ez a csúcsa a 95 perces mozinak, ahogy a Joshua Tree album a Zenekar pályafutásának három évtizedében – legalábbis számomra.
A film elején Phil Joanou, a rendező még próbálkozik valami csoportos interjú-féleség készítésével (hiába, mert a beszélgetés mindig nevetésbe fullad), melyben Larry Mullen Jr. azt mondja, hogy ez a film szerinte egy zenei utazásról szól. Még ha ő valószínűleg nem is pont így gondolta, de tényleg az volt: visszautaztam huszonéves önmagamhoz, az akkori érzéseimhez, hangulataimhoz – amikor még el sem tudtam képzelni, hogy 2007-ben erről írni fogok a honlapomon (ja hogy lesz honlapom? blogom?), és az interneten még meg is mutathatom, hogy miről írtam: az alábbiakban a DVD tracklistája – belinkelve YouTube-ról is elérhető részekkel.
Nálam ez a film: 9/10.
„Mit szólnál hozzá, ha leborotválnám a bajuszomat?” – kérdezi Marc. „Nem tudom, nekem így is tetszel. Igazából sose ismertelek bajusz nélkül.” – feleli Agnes.
Marc hirtelen szeszélytől vezérelve leborotválja a bajuszát, de hazatérő felesége nem vesz észre rajta semmilyen változást. A dolog egyre különösebbé válik, amikor sem a barátai, sem a kollegái nem veszik észre, hogy nincsen többé bajusza. Marc úgy érzi, hogy jó viccből is megárt a sok, és arra kéri Agnest, hogy hagyja abba a játékot. Ám Agnesnek a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy Marc mire gondol. Amikor a sértett férj kimondja, hogy leborotvált bajuszáról van szó, a feleség kétségbeesetten bizonygatja, hogy Marc-nak sohasem volt bajusza…
Ennyi nekem elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem a film iránt. Aztán valahogy elmaradt, hogy a moziban megnézzem, így ma nagyon örültem, mikor Kriszta megtalálta a DVD-t egy üzlet polcán. Meg is vettük.
Már az elején megfogalmazódott bennem, hogy ez az a fajta film lesz nálam, aminél a legvégén dől majd el minden: vagy nagyot csattan, és az egyik kedvencem lesz, vagy bánni fogom minden percét, amit a megnézésére fordítottam (mint ahogy a Moby Dick vagy a King Kong esetében). Az utóbbi lett belőle, ugyanis nincsen vége a filmnek. Pontosabban megoldás nélkül ér véget. A rejtélyek egyre csak szaporodnak, és nem kapok rájuk semmilyen magyarázatot. Vagy csak én nem értettem meg.
Tudom, nem kell mindig mindent megmagyarázni, és nekem sem kell mindent a számba rágni ahhoz, hogy meg tudjam emészteni amit láttam; de ez a film számomra semmit nem mondott, ám kimondottan bosszantott. Értem én a film által felvetett kérdéseket (a magadról alkotott kép, és a környezeted rólad alkotott képének különbözősége; ki is vagy valójában; stb.), de nekem az nagyon kevés, ha csak önmagában elgondolkodtató kérdések felvetése a(z amúgy cseppet sem kerek egész) történet célja. A film egyetlen erénye, hogy mindössze 82 perces (ezért adok neki 1 pontot). Nálam: 1/10.
A továbbiakban két eset lehetséges:
M. Tóth Géza Maestro című 4 és fél perces 3D-s animációja a legjobb rövid animációsfilmnek járó Oscar díjért versenyez február 25-én három amerikai és egy norvég-kanadai film mellett.
(forrás: www.manifeszt.hu)
A filmet megnézheted a képre kattintva – ha még nem láttad, kár lenne kihagynod.
A rengeteg egyéb díj után sok sikert az Oscarhoz!