Már hónapokkal ezelőtt meg akartuk nézni a moziban, szombaton végre megtettük – itthon, DVD-ről. Nagyon érdekes gondolatok megfilmesítése, mely gondolatok egy része már megfogalmazódott bennem is, de most jó volt látni és hallani másoktól. Bár a film látványvilága helyenként siralmas, de érdemes túllépni ezen a hiányosságon, és elgondolkodni azon, hogy az agyunkban pontosan ugyan az játszódik le, mikor látunk valamit, mint amikor csak elképzeljük. A világ pontosan olyan, amilyennek látni akarjuk. Nincs lehetetlen…

Képzeld csak el, micsoda káosz kerekedne, ha mindenkinek lenne annyi önbizalma, hogy interakcióba lépjen a valósággal és gondolatai révén meg is változtassa azt. Az emberek boldogok lennének és már nem lenne szükségük pótszerekre, hogy kitöltse az ürességet és elfeledtesse a gyengeséget, amelyben oly hosszú ideig éltek. Nem lenne jó ez az olyan embereknek és cégeknek, akik a többiek bizonytalanságából élnek. De csak és kizárólag a ravasz politikusok miatt van, vagy más okai is vannak, amiért képtelenek vagyunk beilleszteni életünkbe a fantasztikumot? Talán valamennyien elvesztettünk valamit a gyermeki ártatlanságunkból, a felnőtté válás útján – talán volt bennünk valami csodálatos, amit agyunk egy távoli fiókjába rejtettünk, gondosan felcímkézve: “Fantázia – szép ötletek, de soha meg nem valósíthatók.”

Filmünkben Jeffrey Satinover pszichiáter (MD) és fizikus (MS), a “Kvantum Agy” (‘Quantum Brain’) c. könyv szerzője (a könyv a neuro-tudomány, a mesterséges értelem, a komputáció és a kvantummechanika kölcsönhatásait vizsgálja) leírja az emberek reakcióit a kvantummechanika különös jelenségei láttán:

“Nem vagyok biztos benne, hogy az embereknek leesik az álluk tőle, mert nem hiszen, hogy hinnének benne. Ezt nem úgy értem, hogy kijelentik ‘nem, te hazudsz és a tudósok összezavarodtak’, úgy értem, az eredmény annyira titokzatos, hogy az ember fel sem tudja igazán fogni, milyen csodálatos. És az emberek elpiszmognak a laboratóriumban, bosszankodnak a dolgokon, aztán ebédelnek és hazamennek, hogy úgy éljék tovább az életüket, mintha semmi különös nem történt volna. És mégis van valami csodálatos, ott a szemük előtt.”

Olyan ember szavai ezek, aki egyetemi oklevelet szerzett, és a Kondenzált Anyagok Elméleti Fizikájával foglalkozó csoport és a Yale Egyetem újonnan megalakult W.H.Keck Kvantuminformációs Fizika Alapítvány tagja. Kutatási területe egy szuperszimmetrikus sok-test elmélet, a kvantum-komputáció elveire alkalmazva. A tudomány aprócska szegmense? Igen, de legalább egy lenyűgöző terület.

Ezek a racionalista tudósok olyan területeket kutatnak, melyek annyira fantasztikusak, hogy azok számára, akik nem tapasztalták meg a tényeket, science-fiction-nek tűnhet. Bilokáció, egyidejűleg két vagy több dimenzióban létező tárgyak, párhuzamos világok, 11 dimenzió, előre és hátrafelé haladó idő, nem-lokális kommunikáció bármilyen két tárgy között, a távolság ellenére (amely meghaladja a fény sebességét, és inkább a gondolat sebességéhez hasonlítható); azt kutatják, hogy a szemlélő (te és én) figyelmével és gondolataival hatást gyakorol az anyagra, és hogy a valóságunk elválaszthatatlan a gondolatvilágunktól, és hogy tulajdonképpen nincs is ‘anyag’, mint olyan: az atomok szintje alatt csak tudati lehetőségek és tendenciák vannak, amelyek a szilárd anyag illúzióját keltik bennünk.

A “Mi a csudát tudunk a világról?!” egy olyan tudományról szól, mely kijelenti, hogy minden lehetséges, csak a szemlélődő gondolatai szabnak korlátokat, vagyis mi magunk korlátozzuk lehetőségeinket. Nagyon jónak tartom, hogy a film a kétkedőkről is szól, és azokról, akik nem hisznek ezekben az eszmékben. A film azt sugallja, hogy az idegek síkján arra vagyunk kondicionálva, hogy elutasítsuk az olyan információt, amit nem ismerünk és amivel nem tudunk mit kezdeni. Hát igen, itt a hiba a cinikus által felépített rendszerben: lehet, hogy csak saját agyuk szintjén van igazuk. Mert neurológiájuk nem engedi, hogy hozzáférhessenek a fantasztikumhoz.

(Mark Vicente, rendező írása – idézet a film magyar honlapjáról)

A film hivatalos honlapja: www.whatthebleep.com
A film magyar honlapja: www.budapestfilm.hu/bleep
(Sajnos mindkettő nagyon csúnya, csak információ-szerzésre jók, vizuális élményt garantáltan nem okoznak.)