Botrányosan hatásvadász, primitív amerikai szenny katasztrófafilm – kb. 60 percig bírtam nézni (eddigre éppen kétezer-tizenkettedszer sikerült a főhősnek az utolsó pillanatban megmenekülnie a haláltól). 1/10 Mivel végig se néztem, inkább nem értékelem.
Néha kicsit izzadtságszagú, de ezzel együtt is remek vígjáték! Jók a színészek, a történet, a rendezés – és külön szót érdemel a film zenéje, ami számomra telitalálat. 8/10
Nem sok mindenbe tudnék belekötni – de nem is akarok. Nagyszerű történet, rendezés, fényképezés, kiváló (üdítően ismeretlen) színészek, szarkasztikus humor – remek szórakozás a magamfajtának. 9/10
„A híres norvég ellenálló, Max Manus második világháborús kalandjainak igaz és mozgalmas története” – olvastam az est.hu-n. Ennek alapján én valami Kapj el, ha tudsz szerű, fordulatos, izgalmas mozira számítottam. Helyette kaptam egy szépen fényképezett, ám unalmas és lapos történetet. 5/10
Marci hívta fel a figyelmemet erre a gyönyörűen fényképezett filmre. Megkértem, hogy írjon is róla pár mondatot ide a blogra – bringa témában ő jobban otthon van, ráadásul a teljes filmet is látta.
A Life Cycles annak ellenére, hogy helyenként igen hatásvadász, gyarkan reklámokból vagy sorozatokból is unalomig ismert effektekkel dolgozik (amelyek sokasága néha engem is zavarba hozott) egy néhány évvel régebbi, Roam című bringás mozival együtt (amely engem leginkább koreográfiájával varázsolt el) etalonnak tekinthető, ebben a műfajban. A korábbi törős zúzós filmekkel ellentétben (Kranked, New world Disorder, stb.), itt nagyobb szerepet kap a természet, gyakorlatilag a háttér kerül előtérbe, sokkal inkább sugall egyfajta életérzést, mint hogy menj és vedd meg a legújabb bringánkat. A már említett Life Cycles például odáig merészkedik, hogy a szakavatott nézőn kívül, más fel sem ismeri az egyes alkatrészeket, bringákat, holott korábban ez volt az egyik mozgatórugója a kerékpáros filmek gyártásának (tehát a reklám). Látványvilágával és főleg az első felére jellemző rejtett filmes üzeneteivel (szerintem Terminator) pedig olyanokat is elér, akiknek eddig eszébe sem jutott bringázni, pláne nem hegyen. Úgy gondolom ennek oka nem feltétlenül a zuzmók vagy a havas hegycsúcsok művészien fotózott bemutatásában keresendő, sokkal inkább olyan rétegeket kíván bevonni a leendő vásárlók körébe, akik erre fogékonyak és nem a Grand Canyonba szeretnének beleugrani. A Life Cycles egyébként nem tudom mennyire szerette volna komolyan bemutatni egy kerékpár életét, az biztos, hogy csak felületesen sikerült neki. Ha valaki többre vágyik ezen a téren, nézze meg a How It’s Made ide vonatkozó részét. Látvány tekintetében viszont bőven kárpótolhat bárkit, legyen az illető fotós, leendő operatőr, rendező, természetbúvár vagy Kanadába készülő túrista. A látvány komolyabb szakmai elemzésére (kötélpályáról vagy helikopterről filmezés témában) már nem vállalkoznék…
frissítve (2010. 12. 26.): Az alábbi videót balazs linkelte a hozzászólásában – nem tudok mit írni, ezt látni kell:
Way Back Home is the incredible new riding clip from Danny MacAskill, it follows him on a journey from Edinburgh back to his hometown Dunvegan, in the Isle of Skye.
Magával ragadó, izgalmas történet, jó színészekkel, szépen fényképezve – észre se vettem, hogy két és fél órán át ültem a tévé előtt, mire az elgondolkodtató végéhez értünk. A haláltáboros betétek nélkül többre értékelném, de így is a „kár lenne kihagyni” kategóriába tartozik. 8/10
Ha vallásos lennék, talán többre értékelném, de jelen helyzetben ha feltétlenül kellene valami jót mondanom erről a filmről, akkor nagyon nehezen menne. De mégis van valami: végig tudtam nézni. 3/10
Jó volt, de valahogy nem az igazi (ahogy általában a harmadik részek) – annak ellenére sem, hogy voltak benne értékelhető poénok, és a látványvilág kidolgozottsága lenyűgöző. 7/10