HALDESIGN

Érdekes eset ez a film. Mikor először láttam moziban évekkel ezelőtt, nem tetszett. Már nem emlékszem a részletekre az akkori benyomásaimat illetően, de valószínű a rengeteg értelmetlen gyilkolás és vér takarta el előlem a film erényeit – melyekre úgy tűnik, most fogékonyabb voltam. Először a film nagyon erős, szuggesztív látványvilága, az ötletes jelenetváltások, a precíz vágás fogott meg, aztán mikor a végére teljesen összeállt a rengeteg szálon egymáshoz kapcsolódó (valós alapokra épített) történet.

Egyébként a filmet még decemberben 600 Ft-ért vettem meg DVD-n (ha jól emlékszem, a Mammut béli fukar boltban), miután valahol a neten olvastam róla egy pozitív kritikát. Jó, hogy teljesen elfelejtettem, hogy egyszer már láttam, és akkor nem tetszett. Nálam: 8/10.

Extrák a DVD-n: kimaradt jelenetek (rossz minőségben, 13 percben, magyar felirattal), Batacuda remix a filmzenére (4 perc), Oscar rajzfilm (humoros, 1 perces, magyar felirattal), fotógaléria (1 perc). A borítón beígért „interjúk”, és „így készült” nincsenek (600 forintér’ – még jóhogy...).

» hivatalos (?) honlap 1
» hivatalos (?) honlap 2

» IMDb
» Wikipedia

» Moziplussz.hu
» est.hu

A karácsonyfa alatt találtam, és gondolom, mondanom sem kellene, de azért mondom, nyagyon megörültem a 6 darab DVD-nek, melyek egy-egy órás (pontosabban 57-57 perces), a tagok által a kedvenc jeleneteikből összeállított válogatásokat tartalmaznak a Monty Python Repülő Cirkusza sorozatból.

December 24-től 30-ig majdnem minden napra jutott egy rész (egyet kihagytam); és a végén meg kellett, hogy állapítsam: jól szórakoztam, továbbra is nagyon örülök a DVD-knek, de a sorozat készítői nem túl sokat raktak hozzá a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején felvett anyagokhoz.

Egyedül Eric Idle filmjében szerepelnek színpadi jelenetek is az eredeti sorozat szkeccsein kívül, amúgy leginkább utóbbiból (néhol elég szerencsétlenül) összevágott darabkák sorozatából áll ez a gyűjtemény – kiegészítve a tagok frissen rögzített körítéseivel.

A körítések

Graham Chapman DVD-jén a többiek emlékeznek meg a már elhunyt alkoholista buzeránsról – valahogy így, nem túl hízelgően, de persze humorosan.

Eric Idle és John Cleese tesznek ki a leginkább magukért, az ő műsoruk a legélvezetesebb (és a leghosszabb – persze a jelenetek rovására, hiszen az 57 percbe bele kellett férnie mindennek). Eric Idle ripacs riporterként számol be az egykori társaságról, egyik fellépésük helyszínéről, a „Bollywood Hole”-ból – a tőle megszokott iróniával.

John Cleese 96 éves kibírhatatlanul ellenszenves önmagát alakítja egy gyönyörű fiatal riporternő (Dayna Devon) interjúalanyaként. Nekem ő tetszett a legjobban.

Terry Jones a jelenetek között megpróbálja elhitetni, hogy csakis az ő érdeme az egész egykori nagy mű. Elég hiteles, én mindenképpen elhiszem neki.

Michael Palin és Terry Gilliam erőltették meg magukat a legkevésbé. Michael Palin mindössze kétszer jelentkezik be a hallal-pofozós tánc helyszínéről; Terry Gilliam pedig csak egy bevezetőt készített a majd egy órás animáció-gyűjteménye élé.

Az extrák

Ha már ilyen rövidre sikerültek a fő műsorszámok, biztosan rengeteg jó extraság van még a korongokon. Ha te is így gondoltad, tévedtél – velem együtt! Mindegyik lemezen három darab ún. extra található. Az egyik menüpontjának felirata Trailers, vagyis trélerek (előzetesek). A többes szám használata egyedül John Cleese DVD-jén indokolt. Itt kétszer annyi trailer van, mint a többin, vagyis nem egy, hanem kettő: Brian élete és Gyalog galopp. Az összes többin csak az utóbbi (vagyis ugyan az az egy).

Ezen kívül van még egy-egy 8-10 perces extra válogatás a Monty Python sorozatból Graham Chapman, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin lemezén; valamint „A retrospective of Python’s animation” címmel egy 13 perces beszélgetés az alkotóval Terry Gilliam korongján; illetve egy 5 perces így készült a Dayna Devon interjú féleség „Look into the real John Cleese” címmel a John Cleese DVD-n.

Ja és ki ne felejtsem, hiszen hármat említettem: van még mindegyik lemezem egy-egy „Egyéni teszt” – melyeket nem csináltam végig.

A magyar extrák

Bámulatos odafigyeléssel és igényességgel alkották meg a magyar kiadást, így sikerült a tok címoldalára Eric Idle helyett is Graham Chapman képét rakni. Szerintem fantasztikus teljesítmény, mindenképpen tapsot érdemel.

A másik, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy ha már egyszer ennyire rövid az összműsoridő, akkor miért megoldhatatlan feladat azokat a nyúlfarknyi kis extrákat is feliratozni?

A 2006 novemberében megjelent DVD sorozat mindezekkel együtt is hiánypótló, hiszen magyarországon még nem jelent meg a Monty Python Repülő Cirkusza sorozat DVD-n; és én is megtaláltam rajtuk jónéhány kedvencemet.

» Monty Python's Personal Best – hivatalos honlap
» Monty Python's Personal Best – IMDb
» Monty Python's Personal Best – Wikipedia
» és ilyenek az amerikai kiadás borítói (szerintem sokkal szebbek)

Ez a fej meghatározó eleme volt az elmúlt hetemnek. Hétköznap sokszor találkoztam vele a plakátokon, szombaton az eredetijével a Művészetek Palotájában, vasárnap pedig a mozivásznon: Pálos György filmjében, a Sztornóban. Furcsa volt, hogy ezúttal egy film főszereplőjeként látom azt, akit eddig zenészként, többnyire csak a színpadon. Furcsa volt, aztán megszoktam, és még meg is szerettem. Igaz, hogy Lovasinak nem kellett sokat játszania, a szerepe meglehetősen testhez álló, de amíg meg nem győződtem róla, nem hittem volna, hogy hiteles színész is tud lenni.

Szóval ez is jó volt, az est kritikája pedig telitalálat, a „Bacsó-féle Forró vizet a kopaszra!” egyrészt jó ajánlólevél volt (mielőtt megnézem volna), másrészt nekem is eszembe jutott (miután megnéztem). A főszereplő és a pécsi nyár miatti leplezetlen elfogultságommal nálam: 8/10 (elfogultság nélkül 7/10).

Ja és a Szalontudő című 7 perces kísérőfilm is feltétlenül említést érdemel – ami szintén a Közgáz Vizuális Brigád műve. Nálam: 9/10.

A film után azon gondolkodtam, mi az, ami összeköti a három történetet. A nagyapa, az apa és a fiú történetét. A végletesség – erre a megállapításra jutottam. A nagyapa végletesen elfojtott (és időnként végletesen kiélt) szexuális vágyai, az apa a végletes zabálásai („sportolói” becsvágya), és a fiú végletes (és végül végzetes) „munkamániája”, aki magát kipreparálva egy „öntorzót” hagy az utókorra.

Mikor kijöttem a moziból, egy kicsit másképp láttam a világot és benne az embereket (a jó filmek utóhatása). Végletesen mesterkélt „tökéletes szépségek” jöttek szembe velem a bevásárlóközpontban. Végzetes szépségek, akik bármire képesek azért, hogy szépnek érezzék magukat.

Végletes az a film. Végletekig kihasználja a filmben rejlő lehetőségeket, ötletes kameramozgásaival, kreatív megoldásaival – szépen fényképezve. Szürreális és véres. 28 éven aluliaknak nem ajánlott.

Nálam 8/10 – de ne halgass rám, mert ezek csak egy szubjektív élménymaradvány részletei a tegnap estéről, a szombat reggeli kád vízéből. Nézd meg a film végletesen kaotikus és (végre) részletes honlapját! (» IMDb)

Tegnap kaptam két FASZt (ez a szó esetünkben különösen találó – egyébként Felsővezetői Ajándék SZolgáltatásról van szó) – köszönet érte –, így premier előtt megnézhettük a „Kazah nép nagy fehér gyermekét” (Sacha Baron Cohen), amint „menni művelődni Amerika”.

» hivatalos (?) honlap 1
» hivatalos (?) honlap 2
» nemhivatalos honlap

» Moziplussz.hu
» est.hu

» IMDb
» Wikipedia
» Myspace
» Yahoo! Movies
Nekem néhol kicsit túlspilázottnak, néhol kicsit erőltetettnek tűnt, de ami egy vígjátéknál a legfontosabb: sokat nevettem (sőt még röhögtem is). Nálam 7/10.

Azoknak, akik még nem látták, ajánlom megtekintésre szombati filmélményem tárgyát: Richard Attenborough 1982-ben készült filmjét Gandhiról (Gandhi szerepében Ben Kingsley – zseniális). Nálam ez a film: 9/10. (A DVD már ezer forint alatt kapható.)

A két héttel ezelőtt kezdődő kormányválság elterelte szokásos medréből betűfolyamom, ezért csak késve és dióhéjban számolok be három filmről, melyekre volt szerencsém (?) a moziban jegyet váltani az elmúlt bő két hét során.

Lány a vízben
Lady in the Water (2006)

» a film hivatalos honlapja
» moziplussz.hu
» imdb.com

Nálam: 5,5/10 (Jobbra számítottam, nem volt maradandó élmény.)

Volver
Volver (2006)

» a film hivatalos honlapja
» moziplussz.hu
» imdb.com

Nálam: 7/10 (Egy kedves film Pedro Almodóvartól – Penélope Cruz-zal.)

Egy bolond százat csinál
(2006)

» a film hivatalos honlapja
» moziplussz.hu
» imdb.com

Nálam: 2/10 (Iszonyú fárasztó gagyi, de néha azért nevettem is – leginkább a Badáron.)

„Felemelő pesszimizmus.” Úgy tűnik, soha nem felejtem el ezt a két szót abból a Pink Floyd kritikából, amit még tizenévesen olvastam. Azóta többször átéltem a Pink Floyd zenéjét hallgatva, és mindannyiszor nagy élmény volt. Mert itt a pesszimizmus csupán egy aprócska kiegészítése a sokkal hangsúlyosabb felemelőnek, és csak annak jelzésére szolgál, hogy ez a zene (többnyire) nem vidám dolgokról szól. Felemelő, de még mennyire, csak azt sajnálom, hogy én nem voltam ott a közönség soraiban a 12 évvel ezelőtti Division Bell turné egyik állomásán sem – így 1994. október 20-án a londoni Earls Court-ban sem, ahol ez a koncertfilm készült.

A DVD-t hazánkban tavasszal még szeptemberre igérték, aztán nem követtem az eseményeket, és augusztusban meglepődve találkoztam vele a Media Markt polcán. Meglepettségem tovább fokozta a kiadvány ára: „csak” 6990 Ft volt, holott a tavaszi elővétel során még kedvezményesen is ennél drágábban lehetett (volna) megrendelni, és még most is találok olyan oldalt, ahol azzal a badarsággal ámítják a hiszékeny és tájékozatlan látogatót, hogy a DVD bolti ára 9000 Ft. De a lényeg, hogy ez a két lemezes DVD megéri a pénzét. Lássuk, mi van benne?

A kiadvány igényes grafikáját (szokás szerint) Storm Thorgerson készítette – nekem csak a tipó nem tetszik néhol. A tokban a két DVD korongon kívül van egy 8 oldalas füzet, és egy David Gilmour On An Island albumreklám képeslap.

A 145 perces koncertfilm főszereplői a Pink Floydon kívül a lenyűgöző hangzás és fénytechnika. Csak ismételni tudom magam: nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott.

Az extrák között a kedvenceim a koncerten a háttérben vetített filmek felvételei (melyek közül a The Dark Side Of The Moon-hoz tartozóak többségéről két verzió is megtalálható a második lemezen), és az első DVD-n a két kitűnő és megunhatatlan videoklip: a Learning to fly és a Take it back.

További extrák: bootleg videók (4 szám); tour stuff (a turné állomásai, menetrendje és színpadtervei); egy Pulse tévéreklám; 15 percnyi home video a turné hétköznapjairól (elég gyenge); fotógaléria (64 kép); a Pink Floyd 1996-os Rock & Roll Hírességek Csarnokába vonulása Billy Corgan (Smashing Pumpkins) bevezetőjével, és a vele együtt előadott Wish You Were Here-rel; a filmben elhangzó dalok albumainak képei. Teljesen érthetetlen számomra, hogy a tour stuff és a fotógalária miért nem lapozható (peregnek a képek, és maximum megállítani lehet őket, lépkedni közöttük nem).

Nem számoltam össze, de a DVD-tok hátlapja szerint összesen kb. 4 órányi anyagot tartalmaz a két lemez, melyet számítógépen nem lehet lejátszani (legalábbis nekem nem sikerült).

A Pulse DVD honlapja: www.pinkfloyd.co.uk/pulse

Készültem rá, szerettem volna legalább két filmet megnézni az elmúlt hét végén, de annyira népszerű lett az esemény, hogy másfél órával a kezdés előtt már csak egy jegy volt az első sor egyes székébe A bajusz vetítésére. Így maradt az egyre csak szépülő Sandra Bullock, és a Krisztinám szerint egyre csúnyább Keanu Reeves a Ház a tónál című filmben – nálam kétharmados tetszéssel. A vasárnap este elmaradt bajuszért pedig kárpótoltam magam A jővő kezdetével a tévéből.

A Fahrenheit 9/11 című cilmje kapcsán ismertem és kedveltem meg Michael Moore-t, az „az amerikai álom fáradhatatlan kritikusá”-t, ahogy a Magyar Televízió egyik ajánlójában olvasható. A sorozat négy filmjéből az elsőről (Roger és én) sajnos lemaradtam, de a másodikat (Hű, de nagy!) tegnap este megnéztem. Tetszik Moore ironikus, gúnyos, kritikus humora...

Az MTV Michael Moore sorozatának következő darabjai:

• augusztus 6., 22:05 / m1:
  Kóla, puska, sült krumpli
• augusztus 13., 22:05 / m1:
  Fahrenheit 9/11

Kóla, puska, sült krumpli

1999. április 20-án, azon a napon, amikor az USA a legnagyobb erejű bombázást hajtotta végre a koszovói háborúban, a Columbine Középiskolában vérengzés történt: diákok lőttek diáktársaikra. Ez a megrázó eset indította Michael Moore-t, hogy elkészítse játékfilm hosszúságú dokumentumfilmjét az USA és az agresszió kapcsolatáról. Moore a rá jellemző sajátos stílussal indul felfedezőútra Amerika szívébe, és azt a kérdést boncolgatja, miért van tele brutális erőszakkal az amerikaiak élete, miközben megállás nélkül a boldogságot keresik.
A film 2003-ban elnyerte a Legjobb Dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat.

(forrás: Index – Kultúr)

Fahrenheit 9/11

Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett.
Michael Moore véleménye a Bush-kormányról, 120 percben.

(forrás: Index – Kultúr)