Dr. David Duke: Zsidó szupremácizmus

Sokat gondolkodtam, mit írjak e könyvről, de nem jutottam dűlőre. Jó lenne, ha minél többen elolvasnák, mert a kötet szerzője egy nagyon fontos tabutémáról ír nyíltan és tárgyilagosan. Ha rákeresel a szerző nevére és a könyv címére, akár a netről is letöltheted. Részletek a könyvből:

Lassan ráébredtem arra a kettős erkölcsre, ami minden zsidó—nem-zsidó kapcsolatot áthat. A zsidók egyféle erkölcsöt prédikálnak maguknak és egy másfélét a nem-zsidó világnak. Számukra a legmagasabb erkölcs a faji büszkeség, a szolidaritás, a hagyomány és az önérdek erkölcse. De azoknak, akiket ők versenytársaiknak vélnek, sokszínűséget és liberalizmust prédikálnak. Ha efféle kettős mérce nem létezne, hogyan is tudná a zsidók által uralt amerikai média:

  • Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely iskoláiban a zsidó vallást propagálja, míg az amerikai állami iskolákban ellenzi a karácsonyi dalok éneklését?
  • Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely szigorúan szétválasztja az iskolákat, a közösségeket és a intézményeket arab és zsidó használatra — míg elítéli a külön iskolákat és lakótelepeket Amerikában és Dél-Afrikában?
  • Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely a „csak zsidókat” elv szerint enged bevándorolni, miközben Amerika azon törekvését is aláássa, hogy legalább az illegális bevándorlást lejjebb szorítsa?
  • Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely megengedi bármely állampolgárnak, hogy gépfegyvert viseljen, miközben Amerikában a fegyverviselés ellenőrzését szorgalmazza?
  • Pártfogolni az izraeli nemzetet, amely nyíltan kijelentette, hogy küldetése a zsidó nép és örökség megőrzése, míg elítéli azokat a palesztinokat, akik saját államot akarnak, s hevesen támadja azokat az európai amerikaiakat, akik azt merik szorgalmazni, hogy meg kell őrizni Amerika nyugati örökségét és kultúráját?
  • Mindig úgy fesse le a mindenkori zsidó—nem-zsidó kapcsolatokat, ahol a nem-zsidók gonosztevők, a zsidók pedig ártatlan áldozatok, miközben „antiszemitának” bélyegzi a nem-zsidókat, ha meg merészelik védeni magukat ilyenfajta etnikai rágalmak ellen?

Amikor 16 éves voltam, meg sem fordult a fejemben, ha a gojellenesség erőteljes zsidó vonásait kiemelem, zsidóellenesként leszek elkönyvelve. A mai napig sem fogadom el ezt a bélyeget, és még mindig azt hiszem, semmivel sem zsidógyűlölőbb dolog szembeszállni a zsidó szupremácizmusal, mint amilyen olaszgyűlölő tett az olasz maffiával szembeszállni.

Amerikában és a nyugati világban egyedül a zsidóknak lehet az igazi patriotizmust képviselniük — közülünk azokat, akiknek a hazafiassága túlmegy a július negyediki tűzijáték csodálatán, könyörtelenül támadják. Azokat a zsidókat, akik más népek felett próbálnak irányítani, soha nem ítélik el, csak minket, nem-zsidókat, akik egyszerűen csak azt a természetes vágyunkat fejezzük ki, hogy szeretnénk, ha a saját nemzeti hagyományainkat, értékeinket, érdekeinket tükröző nemzet lennénk, zsidógyűlölőként megbélyegeznek, kikiáltanak rasszistának, szupremácistának és gyűlölködőnek. Az ilyen képmutatás mindig is a stratégiájuk lényege volt, és fegyver hatalmuk gyakorlására. A másik fegyver képes felügyelni a nyelvet. Ideje megnéznünk, mi a valódi oka, hogy a modern világ legtöbbször rosszul használja ezt a szót: antiszemitizmus.

Színház a Szerecsen utczában

Színház a Szerecsen utczábanSzép és érdekes kötet – bár szerintem kicsit kevés, és néhol túl apró az épületet bemutató archív fotó. Még egyszer köszönöm!

A szűk és sötét Szerecsen utcában 1909-ben fényes márványpalotát épített egy fiatal, világlátott építész, Lajta Béla. A meghökkentő és radikálisan modern épületben orfeum nyílt, mely nemzetközi varietéműsorával Budapest legdivatosabb szórakozóhelyévé vált.

A különleges és mára példaértékűen helyreállított art deco épület a magyar építészettörténet kiemelkedő alkotása, mely számos szórakoztató-kulturális közösségnek adott otthont.

Százegy év alatt az épület többször alakot változtatott, s szinte évtizedenként új társulat költözött a falak közé, mígnem 1994-ben megalakult a ma is itt működő Új Színház.

Az évfordulóra készült ünnepi kötet izgalmas kultúrtörténeti olvasmány: építészet- és színháztörténet, a 20. század zaklatott történetének sajátos metszete.

A színes, gazdagon illusztrált kötetben archív felvételek, fotóművészek alkotásai, tervrajzok, dokumentumok, plakátok, kisnyomtatványok sora mutatja be az épület szépségeit, múltját-jelenét és a „sokműfajú” színházi életet.

bookline.hu →

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozásKarácsonyi ajándékként kaptuk a könyvet egy kedves (orvos) barátunktól, melynek májusban értem a végére (esténként olvasgattam). De a paleolit táplálkozás alapelveivel már az elején is tisztában voltam (miután beszélgettünk róla az ajándékozóval), így már januárban megreformáltam az étkezésemet. Idézek a szerző – botrányosan ronda és kaotikus – weblapjáról:

A paleolit táplálkozás lényege a visszatérés a kőkori étrendhez. Mivel a gabonafélék és a tejtermékek csupán az utóbbi tízezer évben váltak csupán az ember táplálékává, ezeket egyrészt nem tudjuk megemészteni rendesen, másfelől túl nagy szénhidrát terhelést jelent a szervezetnek, s ez a civilizációs betegségek fő okozója.

  • Kerülj minden gabonafélét, burgonyát, kukoricát, cukrot, nagy szénhidrát tartalmú élelmiszert (pl. a hajdinát is).
  • Kerüld a hüvelyeseket, mert lektin található bennük, ami mérgező, áteresztővé teszi a bélfalat, és az így átjutó emésztetlen fehérjék autoimmun folyamatokat és idegrendszeri problémákat idéznek elő.
  • Nyugodtan egyed a húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket. Szerintem fogyasztható a sajt is, ez kevésbé veszélyes, mint a többi tejtermék. Egészséges a tojás is. A zsíroktól sem kell félned, nem a zsírok okozzák az érelmeszesedést.
  • Bárhol is talál az ebédidő, mindig tudsz venni gyümölcsöt, salátának való zöldségeket, kolbászt, sonkát, sajtot.
  • Köretnek bármikor készíthetsz összedarabolt gyümölcsökből készült salátát.
  • A paleolit étrend nem vallás. Próbáld minnél inkább betartani, de ne ess kétségbe, ha egy kicsit nagy ritkán eltérsz a főszabályoktól. Ha egy kis tejföl, tejszín kell a receptedhez, használd! Ha lisztre van szükséged, inkább zab- vagy rizslisztet használj, mert abban nincs glutén. Ha gluténérzékeny vagy (esetleg rejtetten), akkor nagyon csekély glutén is árt!

A szerző a fenti listából kifelejtette (de a könyvből nem, ott külön fejezet foglalkozik ezzel), hogy a sajt kivételével kerülj minden tejterméket is.

Személyes hozzáállásom, tapasztalataim

Fentieket figyelembe véve teljesen leszoktam a kenyérről, a tejtermékekről (a sajt kivételével), és többnyire kerülöm a krumpli-rizs köreteket. Nem álltam át teljesen a paleolit étrendre, és ezt nem is tervezem – már csak az olyan finomságok miatt sem, mint az általam pünkösd hétfőn megismert vakvarjú (kenyérlángos), vagy anyukám krumplis pogácsája, vagy anyósom káposztás lepénye, vagy „Daubner bácsi” süteményei, tortái, és még sorolhatnám. De a lényeg, hogy nagyságrenddel kevesebb gabonafélét és szénhidrátot fogyasztok.

És akkor mit eszel? – szokták kérdezni. Leginkább zöldséget, gyümölcsöt és húst. Hétvégén nagybevásárlást tartunk a Fény utcai piacon, ismerjük már a nénit, ahol salátát és hagymát veszünk, egy másiktól sajtokat, „a sráctól” paradicsomot, stb. – a „Sonkástól” pedig isteni sonkákat, húsféléket, és két hete rákaptam a sajttal töltött fügére (mennyei). Reggelire gyümölcssalátát készítek, saját keverésű müzlivel (egy rész zab + egy rész aszalt gyümölcs, és magok [dió, mogyoró, mandula – tudom, ezek nem paleolitok]), ebédre többnyire valami paleolit étrendnek megfelelőt a Cityfood-tól, vacsorára pedig összedarabolom a piacon vásárolt zöldségeket, sajtokat, ha van otthon, akkor aszalt paradicsommal, olivabogyóval gazdagítom, hozzá a sonka, olajos hal, füstölt lazac, vagy kolbász (persze a húsfélék közül egyszerre csak egy – vagy egy se). Imádom ezeket, soha nem unom meg.

És jobban érzed magad? – ez általában a következő kérdés. Nem, mert korábban se voltam rosszul. Az egyetlen számomra pozitív (édesanyám számára tragikus) tünet, hogy fogytam 4-5 kilót (jelenlegi tömegem 72 kg – magasságom 184 cm). Korábban se voltam kövér, de pont ez a pár kiló felesleg zavart kicsit a hasam környékén. Most legalább látszik a reggeli felülések eredménye – viszont ezzel együtt sajnos rendszeresítenem kellett a nadrágszíj viselését. :) Egyébként állítólag a paleolit táplálkozással mindenki a számára ideális testsúlyra „áll be”.

A könyv

Időnként untam már a sok adatot, melyekkel a szerző nyilván minél inkább próbálja alátámasztani nézeteinek helyességét. A néhol kissé elfogult és elragadtatott szerző engem végül is meggyőzött – a stílusa kevésbé, de a mondanivalója annál inkább „bejön”.

A könyv honlapja (többek között előszó és tartalomjegyzék is) →

Mark Mieras: Többet ésszel

Mark Mieras: Többet ésszelÉrdekes könyv az agyunkról, melyet olvasva folyamatosan két gondolat motoszkált a fejemben (egyáltalán nem új gondolatok ezek, a könyv csak újra felszínre hozta őket):

  • Félelmetes, hogy mennyire kémia az egész, és sehol semmi nyoma annak, hogy többek vagyunk óriási sejthalmazoknál.
  • És az is félelmetes, hogy mennyire másképp láthatjuk ugyan azt – és te soha nem fogod megtudni, hogy én miként látom.

A szerzőt néhol kissé csapongónak éreztem: összetett gondolatkifejtések helyett időnként aprócska, befejezetlen gondolat-töredékekkel bosszantott. És korrektorra sajnos ezúttal se futotta – vagy ha igen, akkor hanyag munkát végzett. Összességében erős közepesre értékelem.

Bővebben a könyvről a kiadó honlapján →

2008–2009 legfinomabb hangulatkonzervei

Kihasználva a Blurb új ProLine opcióit, 190 g-os Pearl fotó papírra nyomva, (frissítve (2011. 05. 18.): → frissült könyvválaszték) Charcoal end sheet-tel* már a Halmarketből is megvásárolható negyedik fotókönyvem, melybe 2008 és 2009 legjobb 60 halfotóját válogattam össze. (Az említett extrák miatt az ára is magasabb, de biztos vagyok benne, hogy pont annyira kelendő lesz, mint a korábbi könyveim.) A teljes kötet végiglapozható itt:

Nyilván most rengetegen iszonyúan fel vagytok háborodva, amiért csak 60 fotó került bele a könyvbe, holott 61-et ígértem. Ennek oka egyszerű: így éreztem jobbnak – két képet töröltem, és egy másikat raktam be helyettük. De mielőtt agyvérzést kapnátok, egy nyereményjátékot hirdetek. Aki a leggyorsabban megírja hozzászólásban, hogy az alábbi kép hányadik szeletkéi (balról számolva) nem kerültek bele a végső produktumba, az egy 2010-es hangulatkonzerv könyvet nyer. Tehát két számot várok – segítségül pedig elárulom, hogy a könyvben szereplő fotók bal széleiből áll a montázs, és nem a könyvbéli sorrendben, hanem időrendben:

Előzetes

* Vajon hogy van ez magyarul? – nem szó szerint nyilván.

Korzika legfinomabb hangulatkonzervei

Hétfőn lesz két éve, hogy elindultunk Korzikára, a Cinto Túraklub által szervezett egy hetes fotótúrára. A francia szigeten töltött egy hét azóta is kellemes emlékként él bennem. Ahogy a legújabb hangulatkonzerv könyv előszavában is írom: lenyűgözött Korzika sokszínűsége. 2009 tavaszán egyetlen hét alatt utaztunk a nyárba, majd őszből a télbe. Sőt olyan is volt, hogy mindezt egyetlen nap alatt.

A 43 fotót tartalmazó, 56 oldalas, 180 g-os prémium papírra nyomott, 18×18 cm-es, keménytáblás kötet 30 euróért (mai árfolyamon 7992 Ft) vásárolható meg a Halmarketben. Sőt…

…most egyet rendelsz, kettőt kapsz!

A korzikai album rendelésekor most ajándékként megkapod a 2010-es válogatás kötetet is (utóbbi belívei 135 g-os, normál papírra nyomva). (Amíg a készlet tart – ha véget ér az akció, itt jelzem.)

Máté Angi mini-interjú

Máté Angi küldött egy mesét, írtam neki, ő elküldte a Mamót, váltottunk néhány levelet, majd megkérdeztem, hogy lehetne-e egy mini-interjú. Örömömre elküldte a válaszait, azt írta: „elég szűkszájú mondások, de hát, ilyen zárt vagyok. Keveset mondok.” Angi valóban keveset mond, azzal a kevéssel mond sokat.

Máté Angi
fotó: Sütő Zsolt

Hol élsz, mivel foglalkozol?
Jó lenne mondani erős tudással, hogy: Kolozsváron élek. Pedig a Kolozsvárban levés néha csak a Nagybánya utcai albérlet fedelét jelenti, semmi más közelséget, történetet, élést. Óvónéni vagyok.

Szereted a munkád?
Ha nem szeretném, tán érezném, hogy brrrr, de így csak azt tudom, hogy jó a kicsikkel lenni.

Életed első éveinek emlékei gyönyörűen „leíródtak” a Mamóban. Mi történt veled hét éves korod után?
Éltem tovább, lettem nyolc éves, majd kamasz, lettek nevelőszüleim, testvéreim, lett hosszú tornácú papilak, hely a jó éléshez . A Mamó ott ér véget, hogy magam sem tudom, immár ki lehetek, mamó nélkül, ha ő már meghalt, aztán mégis megmutatta magát egy elrendeződés, hogy körém nőhet valami olyan, ami hét évig nem.

Régóta írsz?
Talán 2007-ben kezdtem leírni azt, amiből a Mamó lett. A négy év ugye nem régótát jelent? Vagy réget? Nem tudom.

Kiknek az írásait olvastad/olvasod legszívesebben?
Keveset olvasok, ha írás kell, gyorsan a bal vállam mellettről leveszem Szijj Ferencet, Nemes Nagy Ágnest, Kovács András Ferencet, vagy Láng Zsolt Itthonévét, Berlinévét, mert apró lélegzettel szívhatóak, és adják az erős szépet, vagy belenézek a netes irodalmi újságokba, de nincs merszem betolatni egy nagy regénybe, mert cserbenhagynám mindegyre. Az oviban pedig naponta ott a mese, mindig mondódik, olvasódik valami történet, s ez így jó.

Azt olvastam, hogy műveidet a Látó, a Kortárs és az Irodalmi jelen publikálta. Gyakran jelentek/jelennek meg írásaid (esetleg másutt is)?
A Liget irodalmi folyóirat is közölt részletet a Mamóból. A gyermekfolyóiratok is fontosak, a kolozsvári Szivárvány, Napsugár, a magyarországi Szitakötő. Nem publikálok gyakran, inkább egyenetlenül, mostanában alig.

Két könyved létezéséről tudok, a Volt egyszer egy és a Mamó a legnagyszerűbb könyvélményeim részei. Jelent meg esetleg más könyved is?
Antológiák, mint a 2009-es Körkép, vagy a Látó-nívódíjasok A hibátlanság vágya kötet, vagy a most decemberben a Koinónia kiadónál megjelent meseantológia: Legszebb karácsonyi ajándék a nátha.

Tavaly a Mamó című könyved kapta a Bródy Sándor díjat, amelyet mindig az előző évben kiadott, legjobbnak talált első kötetes prózaírónak ítélnek oda. Ez milyen hatással volt rád, egyszerűen csak örültél neki, vagy netán hosszabb távú inspirációt is kaptál általa?
A díj olyan, mint a Gauss-féle haranggörbe – legalábbis, amennyire emlékszem a gimis matek függvénykanyarokra – hogy először alig hiszem, ez még lent, aztán felnő bennem az öröm, visítok is, ez már odafönt, aztán egyre fogy a levegő, mert érezni kezdek mindenféle elvárásokat, mércéket, és már nagyon a görbe alján szorongok, ilyen a díj. Az írás nem kintről lesz, hanem csak megtörténi magát, ha épp a történés ideje van. És semmiféle akarással nem tudom kicsikarni. Ha mégis megírok valamit így, igaztalannak érzem, fölöslegesnek.

Számodra mi a könyv?
Sokféle könyv van, sokfélét jelenthet. Ha a lapokról olyat olvasok, ami felzaklat, megérint, akkor bizonyosságot jelent, arra, hogy jól van, ami van. Mikor kezdem azt hinni, hogy megevett a semmi, olyankor a könyv egy csípést jelent, a karba, érezni, hogy élek.

Hiszel a véletlenekben?
Nem tudom, mi az a véletlen, miként van , nemhogy arról mondhassak, hogy hiszek-e benne.

Elégedett vagy az életeddel?
Az életem valamilyen. Viszont vannak pillanatok, történetek, amikért hála tud bennem lenni és nyugalom.Talán ez is valamiféle elégedettség, nem?

Ha egy szóval kellene jellemezni magad, mi lenne az?
Törődött.

Mik a terveid, várható a közeljövőben újabb könyved megjelenése?
Készülnek meséskönyvek, amikről most csupán ezt a készülést tudom mondani: megíródtak, ülnek, várnak, várják az év végére mondott kiadást.

Kedves Angi! Köszönöm, hogy megmoccantottál bennem valamit! Maradjanak nagyok a szemeid, történjen meg benned az írás, történjenek a jók!

Máté Angi: Mamó

Máté Angi: MamóÚgy érzem, nem rajongtam még ennyire szavakért, mint azokért melyek a Mamóban mondatokká fűződnek. De nem is jó szó ide a rajongás: magukkal ragadtak, felemeltek, messze vittek, elbűvöltek.

A szerző szavaival (olyan szépen fogalmaz): „a mamók is kicsit hangulatkonzervek, egy-egy fejezet egy-egy zommolt pillanat az életem első hét évébe alászállva. Így éltem, így történtek a dolgok, s két éve, 38 évesen dolgom lett velük, leíródtak.”

- Mire neked az írás, Angi?
- Hogy olvassák. Szeressék, vagy ne szeressék. Csak moccantson bennük valamit.

Nők Lapja

Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó “korcbaszedett’ arca felett lobogós hajon “csicsonkáznak” a “hajuziga-bogarak”, a templomi szentek “mutatják a szomorút, ki magukból”, “Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal”, temetőben pedig “járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének”. A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!

Lackfi János

Egyetértek Lackfi Jánossal: „csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!”

Jelek és szimbólumok

Jelek és szimbólumokMár régóta várta, hogy leemeljem a polcról, és reggeli vécézéseim során elolvassam egy-egy fejezetét. A könyv a Scolar Design könyveknél megszokott igényes kivitelű – de tartalmilag nem okozott különösebben nagy élményt, bár kifejezett csalódás sem volt (amolyan „egynek elmegy”).

Mintákkal foglalkozó könyvsorozatunk második tagja a jelek és szimbólumok kommunikációs feladatait vizsgálja. Közel 700 fotó és a hozzájuk fűzött magyarázatok segítségével mutatja be, hogy a jelek miként és milyen sokrétűen használhatók a gondolatok és információk átadására.

a könyv honlapja →