Ez a vaskos kötet (23.8 x 30.2 cm, 672 oldal) valahogy hozzám ragadt egy könyvesbolti nézelődésem során. Kellemes perceket szerzett reggelenként (már le se írom, hogy hol :)), képzeletben végigrepülve öt kontinensen, minden nap máshol szálltam meg.
A Taschen-től megszokott igényességgel kivitelezett könyvben két apróság nem tetszik csupán: egyrészt kicsit heterogénnek érzem a képek minőségét (ritkán egészen amatőr hatású képek is felbukkannak benne); másrészt jól jönne egy vékony fehér vonal a szorosan egymás mellé illesztett képek közé, ami néhol megkönnyítené azok értelmezését (valahol van is ilyen, de legtöbbször hiányzik – jobb lenne a következetesség: vagy mindenhol, vagy sehol). Itt végiglapozhatod a teljes könyvet →
Az infodesign mibenlétét, a tájékoztatás és tájékozódás designelemeit és feladatkörét járja körbe Maczó Péter designkönyve. Mi is az az infodesign, mi a funkciója, milyen designelemekkel könnyíthetjük meg például a városi közlekedést, az információk áramlását, az egyértelmű, minden ember számára érthető tájékoztatást.
A FOTOGRÁFIA ALAPJAI című könyvsorozat harmadik kötete, az Expozíció, a fény képezés egyik legösszetettebb témakörébe vezeti be az olvasókat. A hasznos tanácsok mellett száznál is több gondosan válogatott, kísérletezésre inspiráló fotó és lényegre törő ábra segíti az expozíció titkait megismerni kívánó amatőr fotósokat, valamint a fotográfia, a design és a vizuális művészetek iránt érdeklődőket.
Ma reggel már majdnem a szpemek közé dobtam Oscar Ramos Orozco levelét, mikor észrevettem benne a photographyserved.com linket. Elolvasva az írást, kiderült, hogy Oszkár a Behance nevében gratulált ahhoz, hogy a „Canned Moods book” projektemmel a címlapra kerültem. Jól indult a napom.
És ha már szóba jött, ajánlom figyelmetekbe a többi Served oldalt is, melyek listája nemrégiben bővült – a teljes választék itt található.
Bocs, hogy megint ezzel jövök, de az utóbbi hónapokban az olvasási élményeim szinte teljes mértékben a reggeli vécézéseimhez kötődnek (no meg az esti meséléshez – de gyerekkönyvekről nem szokásom itt beszámolni). Ez a kötet is remekül bevált: rövidke fejezetekből áll, így a rendelkezésre álló 10-15 perc alatt kényelmesen végeztem egy-egy passzussal.
Ami pedig a belbecset illeti, sajnos azt kell mondjam, hogy nem túl érdekfeszítő, a portfólió fejezet rengeteg felesleges marketing bullshitet tartalmaz – ennek ellenére senkit nem akarok lebeszélni a könyv megvásárlásáról: azért került bele érdekes és látványos tartalom is.
Egy hónapppal ezelőtt megigértem, hogy fotókat is töltök majd fel első saját könyvemről – íme:
Terveim szerint ez az album egy sorozat* első, rendhagyó darabja. Rendhagyó, mivel ez a kötet, ahogy már említettem is, a Photography Book Now 2010 pályázatra készült; melynek keretén belül pár napja már szavazni is lehet a pályaművekre. Ha még nem tetted meg, lapozd végig, és ha tetszik, szavazz a Hangulatkonzervekre!
*Jövő év első negyedében jön a bővített kiadás, melyben már a teljes 2010-es év anyaga is szerepel. Egy-egy kötet 4 év fotóiból válogat majd, kivéve az időben elsőt: 1992–1998, 1999–2002, 2003–2006 – nagyon hosszú projekt lesz, még be kell hozzá szkennelnem egy évtizednyi negatívot (meg aztán meg kell hozzá halnom, hogy teljesen véget érjen).
Tegnap a végére értem, és végülis nem bántam meg hogy elolvastam – bár sokáig volt egy olyan érzésem, hogy „jól van, fejezd már be a mellébeszélést, térjünk végre a lényegre”.
Aztán megszoktam, hogy a könyv – címéhez hűen – villanásnyi történetek sokaságának füzére. És igaz hogy az egész köteten végigvonul a Dózsa György-féle parasztfelkelés története, mégsem éreztem azt, hogy van egy izgalmas íve, melynek végén elégedetten teszem le a könyvet.
Bár sok érdekes információval szolgált (azért az állam mindvégig a helyén maradt), összességében közepesre értékelem.
Régóta készültem már rá, végül egy „tanítványom” e-mailje adta meg a végső lökést, hogy elkészítsem végre első saját fotókönyvemet. Rég kinéztem magamnak a blurb.com-ot, ahol akár egyetlen saját magad szerkesztette könyvet is rendelhetsz. Aztán jött a Photography Book Now 2010 pályázati lehetőség, amiről apránként sikerült lebeszélnem magam – mondván hogy úgyse lesz rá elég időm (egyébként most jöttem rá, hogy benéztem a dátumot, még mindig van 8 nap a nevezési határidő végéig). És a kellő pillanatban jött Réka levele, melynek végül ez lett az eredménye:
Még nyaralás előtt leadtam a megrendelést, mikor hazaértünk, a könyvem már egy szomszédunknál várt. Izgatottan bontottam ki a csomagot, és elégedetten lapoztam végig az albumot, gyönyörűek a színei, nagyon jó minőségű a nyomtatás. Egyedül a kötészet okozott némi csalódást, de biztos csak a maximalizmusom miatt (Feleségem szerint kézzel nem is lehet ennél szebben bekötni – amit végül elhittem neki, már csak azért is, mert részt vett egy könyvkötő tanfolyamon).
Canned Moods | 30×30 cm | 116 oldal | 180 g-os fényes prémium papíron | keménytáblás borítóval | » megrendelés
Az elmúlt két hónapban majdnem minden napra jutott egy borral kapcsolatos ötlet a reggeli vécézéseim során. Néhol megmosolyogtató, de alapvetően érdekes olvasmány volt.
„Néhány évvel ezelőtt megpályáztam egy állást egy bormagazinnál. »Beszéljen magáról!« – kérte a leendő főnököm. »Nos, nem tudok valami sokat a borról.« – válaszoltam. Valahogy megkaptam az állást, és azóta szinte minden napomat azzal töltöm, hogy kérdéseket teszek fel a borral kapcsolatban. Az egyetlen módja annak, hogy igazán megértsük a bort, ha kérdéseket teszünk fel róla: a válaszok egy része meg fog lepni minket – mint ahogy az is, hogy a bort sokkal könnyebb megérteni, mint gondolnánk.”
Addig halogattam ezt a bejegyzést, míg elfelejtettem, hogy mit is akartam írni erről a könyvről. A lényeg, hogy az első harmadát nagyon élveztem, aztán egyre kevesebb dologgal tudtam azonosulni, de mindvégig érdekes olvasmány volt Thorwald Dethlefsen 1979-es műve – még ha nem is értek mindenben egyet vele.
Azoknak szól Thorwald Dethlefsen könyve, akik az emberiség legősibb kérdésére keresik a választ: mi az élet, az emberi sors értelme? A modern természettudomány és pszichológia válaszkísérletei egyaránt kudarcot vallottak. A szerző, az ezoterikus pszichológia megalapozója, az okkultizmus, a régi titkos tanok (asztrológia, homeopátia, reinkarnáció) világába vezeti olvasóit, lehetővé téve számukra, hogy az ősi technikák segítségével megismerhessék és megérthessék életüket, betegségüket, halálukat, hogy felelősséget vállalhassanak sorsukért. A sors ugyanis nem véletlenek sorozata, nem csapás, ami ellen küzdenünk kell. A sors: esély. Esély az emberi teljesség és tökéletesség megvalósítására. Ezért sorsunkat meg kell tanulnunk megismerni és megérteni. Az eredendő tudás útját kell járnunk, hogy megtaláljuk az eredendő kérdésre a választ: mi az élet, mi a sors értelme? Thorwald Dethlefsen erre az útra vezeti olvasóit világhírű könyvében.