Ezt eredetileg az előző bejegyzéshez szántam, de rá kellett jöjjek, sok lenne ez oda. Arról van szó, hogy – bár ez néhány ügyfelünket idén is meglepetésként érte, de – ebben az évben sem marad el karácsony. És ez sokaknak idén is egyet jelent az őrülettel, a vásárlási rohamban való kényszerű részvétellel – alig várják, hogy vége legyen az egésznek. Szánakozva nézem őket.
Mi eddig se vittük túlzásba a karácsonyi vásárlást (ez alatt azt értem, hogy soha nem erőltettük, hogy mindenáron mindenkinek legyen legalább x forintért valami lehetőleg látványos, és az se baj, ha haszontalan ajándéka), de azt is igyekeztünk még novemberben, vagy december elején megejteni. Most viszont határozott megkönnyebülést éreztem, miután Feleségemmel megbeszéltük, hogy az ügyben érintett rokonaink, barátaink számára indítványozzuk, hogy a jövőben csak a gyerekek kapjanak ajándékot. Ismerve őket, egyet fognak érteni velünk (van, akivel azóta ezt már meg is beszéltük). És ez nem jelenti azt, hogy mostantól soha nem fogjuk egymást megajándékozni. Dehogynem: szülinapokon, névnapokon (de ezen alkalmakkor sem feltétlenül) vagy spontán, bármikor. Minek asszisztáljunk a „karácsonyi őrülethez”, ha nem muszáj?
De ha már ajándék, akkor én mindig örömmel fogadok, és adok könyvet. És ha már könyv (vagy akár bármi más), miért ne interneten keresztül rendelném meg, ha úgy is lehet? Ráadásul így általában még olcsóbb is. Ha pedig könyv és internet, akkor legyen a Bookline! Mert Magyarországon nem vagyok hozzászokva ehhez a (magas) színvonalhoz. Tegnap, mikor az előző bejegyzést elkezdtem, még nem tudtam, hogy a könyveket rögtön meg is fogom rendelni (vásárlás előtt szerettem volna belenézni némelyikbe). De a Bookline oldalán kedvet kaptam hozzá: mindent elsőre megtaláltam a logikusan felépített oldalon, úgy éreztem, valaki készségesen irányít egészen a kasszáig, ahol még 20 %-ot „vissza is kapok” a könyvesbolti árból – ráadásul így a három óriás könyvterjesző monopóliumához is kevésbé asszisztálok. És teszem mindezt szép környezetben. Le voltam nyűgözve – pedig igazából nem történt semmi különös, ennyi kéne hogy legyen az alap mindenhol…
Számomra egyetlen, de nagyon fájó hiányossága a Bookline oldalának, hogy nem csak belelapozni nem tudok a könyvekbe, de még a könyvek borítója is valami szánalmasan kis felbontású kép nagyítása, mikor a kis bélyegképére kattintok. Ezzel együtt is ajánlom, akárcsak a Tudatos Vásárló Kis karácsony vagy nagy karácsony? – A mit, hol, hogy? lista című cikkét.
Szerző: Alice Twemlow
„A könyv olyan csomagolásokat, reklámkiadványokat, CD- és DVD-borítókat, meghívókat tár elénk, melyek közös ismertetőjegye a kreatív stanc- és papírhasználat. (…) A mellékelt CD-n szerkeszthető formában is megtalálhatók a bemutatott stancminták”, melyek – ezt már én teszem hozzá – nem túl precíz kivitelűek (pl. van, ahol a felesleges vonalrészek fehér téglalapokkal vannak letakarva, és a vonalak igazításához se mindig használták az Align palettát); de ezzel együtt végülis használhatóak, és ez a könyv is hasznos lehet – kreatív inspirációs forrásként.
Nem várok a megemlítésével a kiolvasásáig, inkább majd frissítem a bejegyzést, ha lesz mit hozzáfűznöm. Az első benyomásaim határozottan pozitívak, nagyon hasznos könyvnek tűnik ez az egy hónapja megjelent kötet mindazok számára, akik bármilyen módon kapcsolatban vannak a nyomdaiparral, vagy csak érdeklődnek a téma iránt. Ami nem igazán szimpatikus (bár nem is nagyon zavaró), hogy egyes fejezetek végén pár soros szöveges reklámokat helyeztek el különböző nyomdák elérhetőségeivel.
Pénteken – szabadságom vége felé közeledve – gonoltam, rendet rakok a CD-im között. Kezembe került a Flash 5 Biblia melléklete. Levettem a polcról a hozzá tartozó könyvet, hogy beletegyem a lemezt. De nem volt neki helye, és én elgndolkodtam: tulajdonképpen használni fogom én még valaha bármelyiket is? Nem valószínű. Aztán jött a többi: Dreamweaver 4, Adobe PageMaker 6.5, CorelDraw 9, QuarkXpress 5, Adobe Photoshop 4, Adobe Photoshop 5, Adobe Illustrator 7. és 8. változat, Adobe InDesign 1.0 és 1.5. Vannak köztük szépemlékű ajándékok is, mégis azt hiszem, nincs abban semmi rossz, ha belátom: felesleges kacattá tette őket az idő múlása és a technika fejlődése. Ezek mennek a szemétbe (ha valaki még hasznát venné, szóljon gyorsan), a helyüket pedig már meg is töltötték az eddig szanaszét fekvő (egyelőre) hasznos társaik.
Szerző: Bakos Katalin